Tudom, hogy első és alpvető dolog lenne az aktualitás. Manapság erre mindenki nagyon nagy hangsúlyt fektet. És azt is tudom, hogy egy buja zöld kert a Balaton-felvidéken, nyáridőben, hogy úgy mondjam könnyű préda. De ki kell posztoljam nektek a nyár óta összegyűlt anyagokat és ezt a kertet nagyon szeretem.
Talán megbocsájtjátok nekem és örültök, hogyha egy kicsit most a nyárról ábrándozunk. Úgyis olyan hideg van.
Gyönyörűen felújított parasztház a kert felől nézve
Persze személyes kötődésem is van a helyhez, nem tagadom. A barátnőm szerint már szinte túl zsúfolt ez a kert. Én imádom. Buja, kedves, ölelő, pont amilyennek lennie kell. Nem túl rendzett és mégis ápolt.
Virágzó leanderek (Nerium oleander) a háttérben pedig a pergola alatt étkezőasztal.
Egy nyugodt pillanat, amikor a három gyerek közül egyik sem látható sehol... Az előtérben a pergolára felkapaszkodó trombitafolyondár (Campsis radicans) piros tölcsérei láthatók.
Az igaz, hogy pár éve még látszott innen az ebédlőasztal
A baloldalon a kisház előtt egymásba nőtt bokrok
A muskátli (Pelargonium) elmeradhatatlan, de így stílusosan, cserépedényben, kőfalra függesztve kicsit sem bánom, sőt!
A kisház két oldalán rózsabokrokkal
A hátsóbejárat felett vadszőlő (Parthenocissus sp) fut
A felső pergola pihenőágyakkal
Így a végére egészen átmelegedtem és az is eszembe jutott, hogy le kéne menni megnézni/lefotózni, hogy mi lehet most ott. Hideg van, az biztos.
Fotó: Virágom, virágom