Nekem állandóan utazhatnékom van. Vannak helyek, ahová már nagyon régóta vágyódom, a fejemben hosszas listát vezetek róluk és időről-időre mérlegelem, hogy reális lehet-e, hogy odajussak. A sorban előkelő helyen áll Írország. Mindenféle elképzeléseim vannak természetesen, hogy milyen lehet ott lenni (gondolom jó, hisz ezért vágyódom oda). Nemrég kaptam egy cikket, mely ír kertekről szól, sajnos németül, mely nyelven én nem beszélek, de kaptam némi segítséget és olyan fantasztikus a képanyag, hogy meg kell osszam veletek. Nagyon meglepő, de a Golf-áramlattól övezett partvidéken még a pálmafák is megélnek, a sziget déli részének éghajlata kedvező a burjanzó, trópusi növényzetnek. Vigyázat, elérzékenyítő képek következnek három mesébe illő kertről, mely igen sokat elárul arról, hogy milyen az mikor az ember és a természet együtt alkot, harmóniában.

Első célpontunk a Bantry house, melynek verandájáról mesés kilátás nyílik.

A ház első tulajdonosainak leszármazottai, Richard White, Bantry grófja, még ma is a 18. századi nemesi kúriában élnek. A Shelswell-White család a kastély keleti szárnyában, vendegváró házat alakított itt ki, Bed & Breakfasttel, kiállításokkal, koncertekkel és egy teázóval.

Valóban vad burjánzás és a bevezetőben is említett pálmafák fogadják a látogatókat a Bantry house, amúgy geometrikus, szabályos angolkertjében. Ki gondolta volna? 

A corki grófságban található az (ismertebb nevén) Garnish sziget és rajta az Ilnacullin kert. 1910-ben Annan Bryce vásárolta meg a sziget, melyet rövid kompkirándulással érhetünk el a szárazföldről. A 20. század elején a 15 hektár kiterjedésű sziklát még csupán tőzeg, rekettye és hanga borította. Mr. Bryce lyukakat robbanttatott a sziklába és hajóval termőföldet és növények szállítatott a szigetre. Mire a Harold Peto által megálmodott kert elkészült Bryce pénze elfogyott, de addigra ilyen lett:

Olyan növényeket nevelnek itt, melyek egyébként jóval délebbi területeken őshonosak. Egy kis mediterrán paradicsom a zordnak hitt Írországban. Még több kép itt.

A kertben álló görög templomhoz –mert, hogy az is van itt– vezető lépcsőt buja zöld növényzet szegélyezi.

Lenyűgözőek az úgynevezett "Walled garden" virágágyásokkal szegélyezett ösvényei.

És jöjjön a harmadik csoda: a Wicklow-i gófsági, Ashford közeli Mount Usher ma egy hatalmas, romantikus kert, de 150 évvel ezelőtt még csupán egy malom állt itt, melyet Eduard Walpole dublini iparmágnás szerzett meg.

A kert ma februártól októberig szabadon látogatható, arborétumként üzemel.

Hamarosan a feljebb említett úr, újabb földterületeket vásarolt a már meglévők mellé, hogy végül megvalósítsa álmát, egy kertet a malom kerekét is hajtó Vartry folyó partján. De nem valami szigorú geomertikus minták alapján, fájdalmas pontossággal vágott gyepfelületeket képzelt el...

... Bár Walpole mesterségesen kialakított kertet akart, de olyat, mely a vad természetet idézi meg. William Robinson kertészmérnök valósította meg végül az elképzeléseit...

... Ezért viseli a kert a Robinson nevet. Ez a kert ma sem a természeti erők szabad jatéktere. A folyómenti vad növényzet nem véletlenszerű, hanem emberi kéz munkája.

1980-ban a kertet és a benne álló Mount Usher házat Madelaine Jay vásárolta meg. A 89 éves hölgy mind a mai napig szívesen sétálgat a Vartry partján, alkalmanként a levegőben szárnyaló szürkegémek társaságában. Valahogy így képzelem el én is a nyugdíjas éveimet.

Aki aggódik, hogy problémái adódhatnak az ír akcentussal és inkább szervezetten utazna, annak jelzem, hogy létezik olyan, hogy szervezett, írországi kertturizmus: GARDEN TOURS IN IRELAND.

Forrás: Merian (Spiegel Online)