Az én életmódomhoz nem passzol egy telek a Balaton-felvidéken. Szoktam róla álmodozni, de hamar ismét két lábbal állok a földön és be kell lássam, hogy egy harmadik fix földrajzi pont már végképp megszervezhetetlenné tenné az életemet. Szerencsére több barátomnak is a Balaton-felvidék csak a második fix földrajzi hely az életében és tapasztalatból tudom, hogy egy kétlaki élet még simán üzemeltethető. Természetesen szemérmetlenül kihasználom a vendégszeretetüket, élvezem a kertjüket, figyelem a gyerekeiket és iszom a fröccseiket tavasztól-őszig. Mert ott jó. Nő a fű, sok a rovar, korán és hangosan harangoznak, ugatnak a kutyák, szóval rendben mennek a dolgok.
Enikőék pár éve vették meg, az akkor még romos házat és gyönyörűen felújították. Ezzel egyidőben Enikő elvégezte a Kertészeti Egyetemet. Mostmár jóval több, mint egyszerű hobbikertész.
Még akkor jártam ott, amikor az íriszek (Reticulata iris) nyíltak.
Az egész háznak, amihez egy kis ház (kamra, tároló) és a kert végében egy pajta is tartozik, meseszerű hangulata van. Talán a kék nyilászárók teszik vagy csupán az, hogy a rendkívül jó ízléssel megáldott tulajdonosok csak pont annyit nyúltak hozzá a házhoz és ott, ahol szükség volt rá. Ez persze még így is egy hatalmas építkezést jelentett, de megmaradtak régi falak, felületek, bekerült néhány új régi dolog, ami eredetileg máshol volt otthon (pl gyárablakok) de tökéletesen passzol ide és az egész együtt elképesztően jó hangulatú lett.
A régi kutat megtartották és felújították.
Jó ücsörögni itt, mert semmi sem sok és nem is kevés, a kert is kicsit vadregényes, ugyanakkor gondozott. A házban minden van, kellemesen megférnek a magyar paraszti bútorok az indonézekkel. Semmi nincs túlgondolva, csak pont annyira, hogy jól érezd magad.
A kisház oldalánál van a terasz...
...ami így fest
Buxusok a terasz oldalában
Mi minden jó kaspónak
A terasz leanderekkel (Nerium oleander), ottjártamkor még nem virágoztak, orgona bokorral (Syringa vulgaris), a háttérben pedig a kisházzal.
Kő, fa, növény
Pajta a kert végében.
A pajta üvegajtaja hátul hatalmas rétre nyílik, ahol zöld, zöld, zöld minden, amíg a szem ellát. Imádom ezt az epületet. Belül hatalmas egybenyíló tere, a gyönyörű, látszó tetőszerkezettel, egyszerűen tökéletes. Csak nyáron lehet lakni benne, mert nem lehet kifűteni, olyankor viszont –tapasztalatból mondom– csodálatosakat lehet itt aludni. Az épület a kert végében, keresztben áll, lehatárolva a mezőtől a kertet és a házat. Egymással szemben álló két üvegajtaját kitárva, viszont a kert utcai kapujától, egyenesen kijutunk a természetbe.
Régi vasajtó és gyárablak, az előtérben yucca.
A ház nyílászáróit kékre festették, a régi hagyománynak megfelelően. Fémvödör és kertiszerszámok készenlétben.
Cirilt a macskát, nem sikerült lencsevégre kapnom, mert folyamatos mozgásban van és csak a bokrok rázkódásából lehet sejteni, hogy épp merre jár.
Fotó: Virágom, virágom
