Tombol a nyár és ez a levendula ideje. Mostanában minden csak a levenduláról szól. Levendula-fesztiválok követik egymást, és az összes gasztroblogger levenduladzsemet készít. Értem a levendula népszerűséget, sőt mi több támogatom is. Mert megérdemli. Szép, jó az illata és hasznos is. Talán az egyetlen dolog, amit a szemére vethetünk, hogy nem nyílik egész évben. Konzerválni sokféleképpen lehet. Ha az illatára vágysz, csinálj belőle buzogányt! Olyan mint a fogyokúra, nehéz elkezdeni, de mikor belejöttél, már megy mint a karikacsapás!
Hozzávalók (Egy darab kb. 27 cm hosszú és kb. 3,5 cm széles buzogányhoz):
- 17-23 szál kb 35 cm hosszú friss levendula (Mindenképp páratlan számúval kell dolgozni - a képen látható buzogányban 17 szál van)
- 2,5 m 6 mm széles selyemszalag (lila, rózsaszín, szürke)
- türelem
Kellékek: olló, spárga, kétoldalú ragasztó, vékony kötő- vagy horgolótű
A kötőtű vagy horgolótű nagyon jó eszköz arra, hogy a kibújó virágokat visszatessékeljük a helyükre, illetve, hogy a levendula szárakat eltávolítsuk egymástól (lsd. később). Én ugyanazt az eszközt használom erre is, mint a tojások kifújásakor a lyukasztáshoz. A tisztaselyem szalag puha és jól kezelhető, ilyet érdemes használni. Ha szélesebbet választasz a buzogány elveszti a "finomságát" és nehezebb is szépen dolgozni vele. A pamutspárgát könnyű megkötni, míg a műszálat tartalmazó tipusok csomói könnyen szétcsúsznak (nem ajánlom).
1. lépés – tisztítás
Megtisztítjuk a levedulák szárait, úgy hogy csak a felső virágok maradjanak a száron.
2. lépés – összerendezés
Összekötjük a szálakat (lehetőleg spiálisan, ha megy), úgy, hogy a közepére befogjuk a szalagot: kb. 10 cm-t visszahajtunk a szalag végéből. A hajtott vég kerül a szárakhoz, a rövid és a hosszú végződés pedig a virágok felé mutat. A rövidet a csokorban hagyjuk középen, a hosszút kivezetjük oldalra. Vékony (pamut) spárgával elkötjük a csokrot a virágok alatt.
3. lépés – visszahajtás
Fogd meg óvatosan a virágfejeket. Kicsit peregni fog, de pánikra semmi ok, a friss levendula tartja a virágait, bírja a strapát. Fogj meg egy szárat és a kötésnél megtörve hajtsd rá a virágokra! Haladj sorban, úgy, hogy közben a szalagot az egyik szár fölött, majd a következő alatt vezeted és így tovább.....
4. lépés – szövés
Ez az elején egy viszonylag nehéz művelet, de ahogy haladsz egyre könnyebb lesz, mivel a "szövés" már tartja önmagát.
Figyelj nagyon, hogy ne rontsd el az "egyszer alul megy a szalag, egyszer felül" ritmust.
Ahogy körbeérsz, kezdődik a következő sor. Ahol az előző száron felül ment a szalag, most alul fog (ezért kell páratlan számú szállal dolgozni) és így épül fel a szövet. Csak füzögetni kell...
Figyelj rá, hogy ne húzd túl szorosra a szalagot, mert eldeformálódik a buzogány. Ha túl lazán hagyod, akkor pedig kicsúszkálnak a virágok. Illetve arra is érdemes figyelni, hogy a szárak egyenlő távolságra rendeződjenek el. Ilyenkor még alakítható a szövet, finoman tudsz módosítgatni, a kis kötötűvel visszanyomogatni a virágokat, illetve a szalag alá nyúlni, szorosabbra húzogatni, ha szükséges.
Haladsz egészen addig, míg be nem szőtted a virágokat.
Amikor már ennyire szorosan vannak ismét a szárak, akkor nagy hasznát fogod venni a kis kötőtűnek, mert ezzel a szárak közé nyúlva, ki tudod emelni azt, amelyikre éppen szükséged van.
5. – befejezés
Amikor a szárak ismét összeértek, hagyd abba a szövést és tekerd a szalagot a szárra, úgy hogy fedésben legyen.
A végén vágd el a szalagot és rögzítsd ragasztópisztollyal vagy kétoldalú ragasztóval.
Mikor kész, köss a végződésre egy masnit!
És végül vágd egyformára a szárakat!
A lehullott virágokat textil zsákocskákba tömheted, de egy papírtörlőbe hajtogatva is sokáig illatosítja majd a fiókod.
Elkészítés és fotó: Virágom, virágom
