2012. november 10-én kaptam Dóritól az első levelet. Most, hogy visszakerestem látom, hogy körülbelül 100 levelet váltottunk onnantól az idén májusi esküvőig. Fel sem tűnt... Elsőre nem esett le, hogy ki is írt nekem. Csak láttam, hogy segítséget szeretne kérni, mert egy DIY (csináld magad) esküvőt tervez és bár magabiztos, hogy menni fog ("sok segítő kéz, lelkes, kreatív barát veszi körül őket") kellene valaki aki koordinál. Az az érzésem volt, hogy ismerem őt valahonnan. Később nem is tudom, hogy hogy, de rájöttem, hogy Pásztory Dóra kétszeres paralimpikon úszónk készül férjhez menni. Így már –bár még nem találkoztunk– arc is társult a névhez. Az első találkozáskor többnyire tudom, hogy meg fogom-e találni a hangot azzal, aki munkaügyben megkeresett, most sem volt ez másképp. Dóri egy vibráló, üde, szeretnivaló személyiség, szóval rögtön tudtam, hogy jóban leszünk. Már csak egyetlen kérdés maradt bennem: a segítő kezek....
Dóri és Marci az esküvőn. Fagyi színek, egy csipetnyi vintage, tó és boldogság.
Dóri ruháját maga találta ki és egyedileg varratta meg. A kék kiegészítő szín lelkileg volt fontos mindkettőjüknek. Ugyanis a kék a Suhanj alapítvány színe, ahol Dóri és Marci megismerkedett.
Ezek a képek nekünk (nekem és Rékának, aki készítette őket) egy kicsit az 50-es évek amerikáját idézik. Pedig Pesttől 30 kilóméterre készültek, pár hete. Imádjuk őket!
Ilyenek komoly arccal. De nemigen látni őket így, folyton mosolyognak. Ezt a képet mégis nagyon szeretem. Talán mert tudom, hogy megjátszák a komolyságot.
Dóra cipőjét Vágó Réka tervezte és egyedileg készült, csak neki. "Valami kis luxus mindenkinek kell"- ahogy Dóri mondja - "nekem a cípőm lett az". Tényleg lélegzetelállító darab.
A cipő és a csokor. Ami szép, az szép.
A csokorban pünkösdi rózsa (Paeonia officinalis), boglárka (Ranunculus asiaticus), angol rózsa, labdarózsa (Viburnum opulus Roseum), kövirózsa (Sempervivum), nyuszifül (Stachys byzantina). Gyönyörű lett. Zsuzsa, Marci mamája régóta jóban van a Virágkert virágbolt tulajával. Ő ragaszkodott hozzá, hogy ott köttessük meg Dóri csokrát. Szerintem senki nem bánta meg.
A szertartás helyszínét karton alapra rögzítettet papír legyező-tárcsákkal dekoráltuk. Dóri boldogság kapunak nevezte el.
Kisebb probléma volt, hogy mikor szerelnünk kellett, hatalmas szél volt (később csillapodott), amivel én nem kalkuláltam. Ezért azzal a váratlan fordulattal szembesültünk, hogy a szél vitorlaként kap bele a boldogságkapuba. Végül Marci, a vőlegény oldotta meg a helyzetet és a kapu a helyére került, 5 ember körülbelül egy órás munkájának eredményeképpen.
A vőlegény és a menyasszony tanúja. Teljes színharmóniában.
A vőlegény és Dóri tanújának kitűzője.
Először azt gondoltuk, hogy hagyományos virágkitűzőket kapnak a tanúk, de aztán Dóri talált egy hasonló megoldást a Pinteresten és végül emellett döntöttünk. A kitűzőket én készítettem el a jelvényekből, amik pont olyanok, mint amiket a vendégek is kaptak ajándékba, csak ezeket kis szalagcsokorral egészítettük ki.
Miután Dóri is szeretett volna egy kék Marci kitűzőt viselni, így végül a masnija közepére tűztem fel. Olimpiás tetoválás, ahogy kell.
Dóri koszorúslányai halványsárga csipkeruhában, kis csokrokkal.
Csokraik a menyasszonyi csokor hangulatában készültek, azonos virágokból.
Koszorúslány csokor és muffinok a tortaasztalon.
És most mesélnék kicsit a szorgos kezekről. Amikor Dóri közölte, hogy VALÓBAN ők akarják elkészíteni az esküvő dekorját, mert sokan vannak és lelkesek, bevallom először kicsit kételkedtem. Mert tapasztaltam már ilyet, hogy az elején nagy a lelkesedés, aztán érdektelenségbe fullad minden. De ezúttal másképp történt. A munka úgy kezdődött, hogy Dóri színeiből összefésültük a színvilágot. Eleinte a kék is szerepelt a dekoráció színsorában, de később a kéket megtartottuk csak az "ifjú párnak". Ez a folyamat kicsit hosszasabb volt, mint így leírva, de mindig a kezdet nehéz, az alap dolgokban döntést hozni, utána a részleteket összehangolni már csak önfegyelem kérdése. A dekoráció alapját A4-es színes papírból hajtogatott tárcsák alkották.
A színes (a rokonok és barátok által hajtogatott) tárcsák és a selyempapír pompomok.
A tárcsákból több mint 100 darab készült, de a végén már senki nem számolta. Dóri vasárnapi hajtogató összejöveteleket szervezett, amire eljöttek a barátok, a családtagok és csevegés, kávézás, valamint némi kalória elfogyasztása közben meghajtogatták a kellő mennyiséget, majd második körben felborzolták az általam megrendelt selyempapír pompomokat, amik lapraszerelve vásárolhatóak meg (így néz ki). Mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy kis könnyed előkészületről volt szó, elmondanám, hogy csak a különböző méretű pompomokból 213 db volt összesen. Hatalmas mennyiség. Elképesztőek voltak a segítőink! Nélkülük nem ment volna. A blog Facebook oldalára időről-időre töltöttem fel képeket az előkészületekről. Én személy szerint iszonyú hálás vagyok azokért a percekért, amiket az egyik "hajtogató bulin" töltöttem és a sok segítségért amit az egész előkészület alatt kaptunk. Nagyon, nagyon jó élmény volt. Hiszek benne, hogy a kézi munka, a girlandokba hajtogatott szeretet, ott van egy esküvőn és betölti az aurát. Dóri és Marci nagyon szerencsés, hogy ilyen barátaik és családjuk van, de szerintem ezt ők is tudják. Megérdemlik.
Ültetőkártyák és asztaldekor. Az asztalok közepére váza került fehérre festett, kopasz ágakkal (ezt a feladatot Dóri anyukájáék kapták meg és maradéktalanul teljesítették is). Az ágakra selyempapír pompomok kerültek. A szalagokkal díszített befőttes üveg mécsesek mellett hosszú gyufa (szintén színben tartva) került az asztalra.
Minden grafikai elem Fruzsit, Marci hugát dícséri. Fruzsi még csak éppenhogy már nem gyerek (remélem nem veszi a lekére, hogy ezt írom, de ez az igazság). Nagyon jó grafikus lesz belőle, ebben biztos vagyok, mert már most az. Megtervezte a meghívót, kísérőkártyákat, ültetési rendet, asztalszámokat, névkártyákat és még ki tudja hány dolgot. Köszönet neki a munkájáért, a profizmusáért a türelméért.
Karcsi papírboltjából származó pompomok a saját gyártású legyező-tárcsákkal.
A 120 darab ültetőkártyát én hajtogattam meg. És pontosan emlékszem a filmekre, amik közben járt a kezem. Sokáig tartott. Beleszerettem ebbe a megoldásba és mindenképp ilyet akartam csinálni, mert tudtam, hogy tökéletes kiegészítő lesz a terített asztalon. Aki erre adja a fejét, az számítson rá, hogy igen munkás dologba kezd. Minden darabot 6-szor kell kézbe venni, mire elkészül. Olyan, mint a macaron.
Balra: a szertartás helyszínének korlátján a legyező girland. Jobbra: az ültetőkártyákkal azonos elemekből muffin jelölő táblácskák is készültek.
Székdekorok pompomokból. A dekoráció mind a négy színéből készültek: púderrózsaszín, galambszürke, mentazöld, vaníliasárga.
Minden asztal közepe fölé egy csokor pompom és néhány tárcsa került, melyeket a mennyezetről lógattunk be.
A poharakba színes csíkos, papír szívószálakat raktunk. Végül az egész terem pasztel színekben fürdött.
A fősztal mögött tárcsa dekoráció (itt is karton alapon) ami az én ötletem alapján készült. A "Just Married" felirat, természetesen Fruzsi kezét dícséri.
Dóri és Marci nem akartak klasszikus esküvői tortát, hanem rengeteg muffint szerettek volna, amit végül a Mimi's Cake Factory-tól rendeltek meg és házi gyártású karton állványra rendeztük őket. Információim szerint az utolsó morzsáig mind elfogyott.
Kellékek a fótózkodáshoz dekorált fal előtt. Kis táblák, színes kréták, vicces szemüveg és vendégkönyv, amit szintén a vőlegény húga, Fruzsi készített.
Egy ráadás werk fotó az előkészületekről:
A szorgos kezek. Öten szerelték a karton alapra ragasztott papír tárcsákat. Én ezen a ponton a teremben voltam (idegeskedtem a szél miatt) és az asztalokat dekoráltam. Így néz ki egy igazi csapatmunka!
Fotó: Kövesdi Réka fotográfia (FB)
Grafikai tervezés: Ferenci Fruzsina
Virág: Virágkert virágbolt (web)
Dóri cipője: Reka Vago (web, FB)
Muffinok: Mimi's Cake Factory (web, FB)
Papír pompomok, csíkos szívószálak és óriás konfettik: Karcsi papírboltja (web, FB)
Helyszín: Nádas Pihenőpark, Vasad (web, FB)
– VÉGE –