Annak aki csak most kapcsolódik be, vagy csak már elvesztette a fonalat: az esküvőnk három helyszínen zajlott. Délelőtt tartottunk egy polgári szertartást egy gyönyörű kertben koccintással és falatkákkal, aztán a családnak (60 fő) volt egy ebéd és végül este 8-tól egy kötetlen buli mindenkinek. Fontos volt (szervezési szempontból) hogy a három hely egymástól földrajzilag is szeparált legyen. Az ebéd helyszínét, akárcsak a szertartásét sokáig kerestük. Kerthelyiséget szerttünk volna, egy szép romantikus kertet, ami 60 főnek nem túl nagy, de kényelmesen elférünk, nagyon jó a konyha és jó a kiszolgálás, elegáns, de nem feszengős. Olyan hely, ahol úgy érezzük magunkat, mintha otthon lennénk, a kertben, egy családi rendezvényen, csak minden sokkal kényelmesebb és nem nekünk kell utána mosogatni. Ráadásul ha lehet ne legyen messzire a szertartás helyszínétől, mert a kocsival átvonulós dudálós rész nekem, személy szerint a halálom. Valamiért nem bírom, kínosnak érzem, szóval ezt mindenképp szerettem volna kihagyni. Egy ideig úgy tűnt ez nem fog menni. Túl sok a szempont, de aztán megtaláltuk: ez a Pierrot étterem.
A Pierrot a várban van, két perc sétára az MTA kertjétől (a szertartás helyszíne) és minden egyéb, fent leírt szempontnak is tökéletesen megfelel.
Szerencse, hogy Mautner Zsófi (Chili és Vanília) gasztroprincess, barátunk, minden éttermek jó ismerője, készen állt, hogy segítsen nekünk megtalálni a megfelelő helyett és hosszas listákat küldött nekem a lehetséges helyszínekről, amiért igen hálásak vagyunk neki. Az ő ötlete volt végül a Pierrot, ahol én még sosem jártam korábban. Nem hiszem, hogy a megadott paraméterekkel találhattunk volna jobb helyet egy ilyen családias ebéd lebonyolítására. Miután már a sokadik kört futottuk (kicsit megkésve a szervezéssel) étterem ügyben, rendszerint már abból ahogy felvették a telefont tudtam, hogy egyáltalán szóba jöhet-e a hely. A Pierrotban a profizmusukon túl, megragadó volt az a nagyon jó értelemben vett régimódi, klasszikus vendéglátói mentalitás, amivel fogadtak minket. Az a sokáig itthon nemlétezőnek hitt és talán mostanában újra feltámadó szemlélet, miszerint a vendég vendégnek kell érezze magát és ez azon múlik ugyebár, hogy hogyan viszonyulnak hozzá az étterem munkatársai. Ebből a Pierrot a 10-ből 12 pontot teljesített. De minden másból is.
Tökéletes környezet.
Türelmesen segítettek a menü és az itallap kialakításában, ami nem volt egyszerű, de végülis tökéletesre sikeredett és mindenben partnerek voltak. Az ételek, italok és a szervíz kifogástalanok voltak.
Libamáj pástétom lilahagyma lekvárral - az egyik előétel.
Balra: a fősztal, jobbra: a székek csak egyszerű szalag dekorációt kaptak.
Az étterem dekorációjával kapcsolatban ki kell térjek a grafikai elemekre, mert itt rengeteget használtunk belőlük és eddig nem volt szó róluk. Mint már írtam korábban a dekorációt egy virágos kép ihlette. Tavasszal készítettünk (Kövesdi) Rékával egy fotót virágokról és utána ezt használtuk fel az összes grafikához a meghívóktól a rizsestasakokat lezáró matricákon át, a menüig. Ezeket Réka húga, Kövesdi Dóra tervezte. Fantasztikusan csinálta végig a tervezést és egyszer sem veszítte el a türelmét a sok apró részlet miatt, amit kitaláltam, vagy legalábbis nem mondta nekem...
Már a meghívó "virágos szellemben" készült. Mivel három helyszín volt, így három oldalas lett, amiből fent a szertartásra és az esti bulira szóló látható. Matt, textúrált felületű papírra nyomtattuk.
Fogadó tábla az étteremben az ültetési renddel, aminek az öszállítása komoly erőpróba volt Mikinek és nekem.
Virágos menü- és ültetőkártya.
A gyerekek menüje természetesen húsleves és rántott husi volt és indokoltabbnak tűnt ezt rajzban mondani el, lévén többségük még nem tud olvasni és különben is ez vagy három percre lekötötte a figyelmüket. Az ábrákat is Kövedi Dóra rajzolta meg.
A vendégajándék házilekvár, melyet Szonja barátnőm nekünk főzött meggyből és eperből erre az alkalomra. Egyedi cimkét és szalagot kapott a csatosüveg. A matricák a vendégekre való tekintettel három nyelven, magyarul, franciául és angolul készültek, akárcsak a menük. Ezenkívül a gyerek még kaptak száj, bajusz és nyakkendő formájú nyalókákat, amiket Szilvi, a Málnacukor kézműves nyalóka tulajdonosa készített el nekünk és sajnos (érthetetlen módon) nincsen képem róluk, pedig szuper helyesek lettek.
Végül, de nem utolsó sorban, jöjjön az asztalok dekorációja. Miközben mi a szertartás helyszínén a gratulációkat fogadtuk, addig Eszterék az éttermet dekorálták, ahová a család egy órára volt hivatalos. A dekor amit kitaláltam, egyrész roppant egyszerű, másrészt elég bonyolult volt. Sok apró üvegcsében, minivázában szerettem volna virágokat az asztalra helyezni. Némelyikben csak egy, másokban három szál virággal. Ez gyönyörűen mutat és nagyon kevés helyet foglal az asztalon a tűzött virágokhoz képest, közben egyszerűbb természetesebb (háziasabb) hangulatú, mint egy tűzött virágdekor. Viszont 60 fő esetén kb 200 üveget kell betölteni és a helyszínre szállítani, ami nem kis logisztikai mutatvány. Úgyhogy a virágpiaci nagybevásárláson túl volt még leküzdendő akadály.
Már 200 db üvegcse összegyűjtése is igényel némi rákészülést, de igazából ez könyebben ment, mint gondoltam. Gyűjtött természetesen Eszter is, anyósom készleteit is megcsapoltam és anyukám is szorgos volt. Így történt, hogy apukám az esküvő napján, az asztalhoz ülve jött rá, hogy mi is történt a félig kievett mustáros üvegeivel.
200 db virágokkal betöltött üveg szállításán komolyan el kellett gondolozzunk. Ezt ugyanis muszáj volt készen a helyszínre vinni, mert ott nem lett volna idő a virágok vázákba rakására. Ez végül valahogy így nézett ki a kiszállítás pillanatában (fent). Az én ötletemre egy ikeában kapható műanyag láda lett a megoldás és mostmár pontosan tudjuk, hogy Eszter autójába 14 db, az enyémbe 17 db fér be ezekből. Eszter zseniális ötlete volt, hogy a vázácskákat ásványvízzel kell feltölteni, ami még a legnagyobb melegben sem indul be. Ilyen a csapatmunka.
Minivázák és asztalszám
Összesen hat asztalnál fért el a 60 fős család.
A virágfolyam az aztalokon többféle rózsából (Rosa sp.) liziantuszból (Eustoma grandiflorum) varjúhájból (Sedum sp.) alkörmösből (Phytolacca americana), miniszegfűből (Dianthus sp.), Inkaliliomból (Alstroemeria) állt.
És ráadásként még álljon itt az esti buliról két kép, mert ez is Dórit dícséri.
Karszalogok, köszönőkártyák és kitűzők estére. A kitűzők, amik vendégajándékként szolgálzak, feliratait is Dóri tervezte és egyedileg gyártattuk őket. Néhány alapeseten túl (Love, VIP guest, stb.) a barátaink aranyköpései kerültek rájuk és elég vicces volt, mikor rátaláltak a sajátjaikra.
Mivel a buli helyszínét nem lehetett száz százalékig zártkörűsíteni (nem is akratuk) így a hozzánk tartozók karszalagot kaptak, amivel a pultnál fogyaszthattak és amiket egy köszönőkártyára felfűzve adtunk át nekik. Eszter átszálította az éttermi virágdekort az ottani asztalokra és a szertartás lampionjait a fákra, úgyhogy szerencsére ott sem maradtunk dekoráció nélkül és ott is legalább olyan jól mutattak, mint eredeti helyükön.
Már csak egy utolsó bejegyzés lesz, ami a torta történetét meséli el.
Kapcsolódó bejegyzések:
1.rész – a fotók
2. rész – ruha, cipő, smink, haj
3. rész – csokrok, kitűzők, koszorú
4. rész – a szertartás dekor
6. rész – a torta
Fotó: Kövesdi Réka fotográfia és Gyárfás Katalin (Virágok dobozban és fogadóasztal a bulin)
Garfikai tervezés: Kövesdi Dóra (dorikovesdi@gmail.com)
Vendégajándék házi lekvárok: Rózsa Szonja (Web, FB – az oldalak még indulóban)
Ebéd helyszín: Pierrot étterem (web, FB)
Buli helyszín: Majorka (web, FB) - egyedi eset, alapvetően nem zenés hely.
Dekoráció: Lukász Eszter (FB) és Virágom virágom
Száj és bajusz nyalókák a gyerekeknek: Málnacukor kézműves nyalóka (web, FB) - sajnos a fotókon nem láthatók
Ha tetszett a bejegyzés, kövess a Facebookon is!