Szinte hagyománnyá vált már, hogy egy évvel később írom meg az esküvői beszámolókat. Az állandó lemaradás lassan a védjegyemmé válik, de így legalább folyamatosan tudok esküvőkről írni. Idén is lesz három nagyon szép! Vagy talán négy... Bogiék miatt tavaly Fertődig utaztunk Lukász Eszter kolléganőmmel (Dekoráció néven vezet oldalt a Facebookon), aki ezt az esküvőt stylingolta. Én ezúttal is csak besegítettem. Bogi és Andy Angliában élnek. Bogi unokatestvére egy magazinnál dolgozik Budapesten, aminek Eszter és én is sokat dolgoztunk régebben külsősként. Így bukkant Bogi Eszterre és kezdődött el a tervezés. Miután Bogi fertődi és szülei most is ott élnek, így a helyszín nem volt kérdés. Számunkra a kihívást az jelentette, hogy ez egy igazi sátras lagzi volt, ami a dekor szempontjából olyan, mint egy zöldmezős berzuházás. Ennek egyrészt nagy előnye, hogy semmi nincs előre eldöntve. Nagy hátránya viszont, hogy sátorban nehezebb, több munkát, odafigyelést igénylő feladat a nulláról igazi ünnepi hangulatot varázsolni. Nem csoda hát, hogy nagy erőket kellett mozgósítanunk.
Az esküvői dekort a természetes anyagok, a fehér és egy csipetnyi pink határozták meg.
Bogi már az esküvő előtt majdnem egy évvel kiválasztotta a ruháját Londonban, de csak az esküvő előtt nem sokkal lett készen. Így Eszter már jó előre tudta, hogy Bogi mit fog viselni és ehhez alakították a dekort, kötötte később a csokrot és készítette el a virágdekorokat.
Dália (Dahlia sp.), boglárka (Ranunculus asiaticus), frézia (Freesia refracta), tulipán (Tulipa sp) és százszorszép (Bellis perennis) alkották a menyasszonyi csokrot.
Bogi ruhájának felső része finom csipkével borított. A szürke szaténöv színe, Andy öltönyének árnyalatában köszönt vissza.
A kitűzőket a csokor virágai alkották, a koszorúslány kardísze liziantusszal (Eustoma grandiflorum) és hamvaskával (Senecio cineraria) egészült ki.
Amikor megpillantottuk a felépített üres sátrat és szembesültünk vele, hogy mekkora is valójában, kicsit kilátástalannak tűnt minden. Pedig pontosan tudtuk, hogy mire készüljünk. Eszter körülbelül 80 db sima fehér és csipkés lampiont vásárolt. Ezek és az égősorok fellógatásával kezdtük el a hatalmas munkát.
A sűrűn függesztett lampion dekoráció teljesen megváltoztatta a sátor hangulatát.
A következő komoly kihívást a székek jelentették. Mindegyik szék fehér spandex huzatot kapott és mivel Eszter szeretett volna egy kis vidékies, természetes hangulatot vinni az enteriőrbe, ezért a székek háttámlájára raffia dekorációt erősítettünk. Gyönyörű lett az összhatás, de őrületesen nagy munka volt, 120 szék háttámláját így bedekorálni. Nem vitás, megérte.
Egy ilyen megoldás teljesen megváltoztatja a szék karakterét. A teremdekoráció egyik alapkérdése a szék. Sokan nem gondolnák, de belépve mindig ez az első, amin megakad a szem.
Az asztalokra borosüvegekbe virágok kerültek, rájuk asztalszámok, köréjük mécsesek. Kezdett összeállni a kép és lassan elkezdtek teríteni is.
Az asztaldekorok elkészítésénél is raffiát használtunk a kötözéshez, az asztalszámokat pedig facsipeszekkel rögzítettük.
Nagyon szépen kezdett alakulni a terep. Elkezdtek összeállni a részletek.
A fehér terítőkre, fehér tányérok kerültek, a tányérokra pedig Eszter által készített, gombos szalvétagyűrű egy kis virágdekorral. Ez a kis fűszálas dekor, igazi mezei hangulatot varázsolt az asztalra.
A nevekkel megírt parafadugós ötletet Bogi, a menyasszony találta az interneten és megkérte Esztert, hogy valósítsa meg. A selyemszalagra fűzött dugókat, mini facsipesszel rögzítettük a poharak szélére. Az ajándék mézeskalácsokat pedig a poharak mellé helyeztük.
Végül minden összeállt, még mielőtt a násznép megjelent volna.
Többek között azért az érzését érdemes csinálni ezt a munkát, mikor készen vagyunk és végignézünk a terepen. Minden szép, minden összeállt, mindenki örül. Egy álom valóra válik. Jó résztvenni benne, jó tudni, hogy örülnek a munkánknak.
És boldogan éltek...
Styling és virágkötészet: Lukász Eszter – Dekoráció néven vezet oldalt a Facebookon
Ruha: Caroline Castigliano
Fotók a dekorációról: Virágom virágom
A párról készült képek: Bakcsy Árpád