Túl vagyok rajta. Örülök persze nagyon, de kicsit azért szomorkodom is. Egyrészt jó, hogy felszabadulnak a szombatok és végre kicsit kipihenem magam. (Mindig ezt képzelem aztán persze soha nem így alakul...) Másrész hiányozni fog, hogy eddig szabályos rendszerességgel hódolhattam szenvedélyemnek minden héten és ez most megváltozik. Ki kell találnom valamit...
Ilyen egy virágkötő bizonyítvány. Mint látjátok a kereskedelmi egységet, csak 72%-ig tudom szabályszerűen üzemeltetni. A maradék 28-ról ne kérdezzetek! Mindig van hova fejlődni.
Ez pedig a virágbolti eladó énem bizonyítványa. Áruforgalomból elég jó vagyok. Kérdezzetek bármit: raktározás, szeletelő gépek, EAN kód, HACCP rendszer, szabványok, targoncák... ami jólesik. Csak hogy világos legyen: a virágbolti eladó pontosan ugyanabból vizsgázik, mint az, aki a felvágottas pultban áll. Ez persze további dimenziókat nyithat...
Őszintén szólva erre a koszorúra nem vagyok száz százalékig büszke. Mégis úgy éreztem illendő, hogy itt legyen a viszgamunkám. A kép mobillal készült, lopva a vizsgaterem radiátorának a tövében. Nem csúcsminőség. Tavaszi ajtódísz amúgy (ezt húztam). Mentségemre mondom, hogy kevés tapasztalattal a rendelkezésre álló egy óra nem nevezhető soknak. Szóval nem túl elegáns, de bevallom, örülök, hogy időben készen lettem és abban a percben csak ez az érzés dominált.
Ha esetleg valakit részletesen érdekel, hogy milyen is egy virágkötő vizsga szívesen beszámolok. Csak annyit mondok nagyon sokat kell várni...