Írtam már korábban, hogy sokat dolgoztam az elmúlt időszakban. Tavaszi lapszámokban láthatjátok majd azokat a fotóanyagokat, melyeknél stylistként dolgoztam. Mindig elhatározom, hogy készítek fotókat a fotózásról, de aztán legtöbbször nem lesz belőle semmi. A legutóbbi munkám jutalomjáték volt Mautner Zsófival, aki (többek közt) a Chili és Vanília nevű blog és szakácskönyv szerzője. Aki azt gondolja, hogy az ételfotózásokon műanyag paprikák sorakoznak, félig megsült és megfőtt ételeket fotózunk, meg még sokminden ilyesmit, az nagyot téved. Zsófi ételei, nemhogy ehetőek, hanem elképesztően finomak is olyannyira, hogy rövid modell karrierjük után rendszerint pillanatok alatt a stáb gyomrában végzik.

Kedvcsináló fotók arról, hogy milyen amikor egy gasztroblogger és egy virágbolond együtt dolgozik. Réztál, chili, petrezselyem és szegfű (Dianthus caryophyllus varietas semperflorens).

Zsófi egyik kedvenc témáját dolgoztuk fel a Szuflé magazin következő (tavaszi) számába, ami nem mellesleg nekem is személyes kedvencem, több szempontból is. Egyrészt nagyon szeretek török ételeket fogyasztani (különösen isztambuli tetőteraszokon) másrészt a török motívumok, tálak és textilek nagyon kedvesek a lelkemnek. 

Azért aki arra gondol, hogy de jó nekünk, milyen szép munkánk van, főzögetünk, fotózgatunk, eszegetünk, annak jusson eszébe az is, hogy erre a fotózásra kilenc teli ikeás zsák kelléket hordtam össze és Zsófi sem kevés csomaggal érkezett, Nagy Balázs fotósról nem is beszélve.

Bár Zsófi anyatigrisként védelmezi ételeit a fotózáson és virágokat nem szívesen enged a közelükbe, valahogy most, talán az én hajthatatlanságomnak köszönhetően, vagy csak engedékeny napja volt, ebben a törökös anyagban feltűnik majd egy-két szál szegfű. Azért megjegyezném, hogy említett hölgy SZERETI a virágokat, mielőtt bárki rosszat gondolna.

A bal felső sarokban az egyik (már félig megevett) fogás látható. Elképesztően finom volt, nézzétek meg majd a magazinban a receptjét!

A szegfű sajnos esztétikai és politikai rehabilitációra is szorul. Óriási szerencse, hogy nem a rózsaszín, hanem a vörös verziót sajátították ki az ismert párt szimbólumául. Azonban legalább ilyen hatalmas csapást mért erre a csodaszép virágra, a nyolcvanas évek szegfű-celofán-aszparágusz egységcsomagjának esztétikai környezetszennyezése is.

Számomra a török hangulat elengedhetetlen kelléke a szegfű, Zsófi számára pedig ez a zöld püré, ami pitával mennyei. Jobbra a Mateus tányérjai láthatók, Budapesten az Ariosoban kaphatók. A virágmintás terítő egy régi darab. 

Ezek a fotók, csak itt láthatók, a fotózás során készítettem magamnak, kifejezetten ide a blogomra. Az összkép úgy lesz teljes, ha a recepteket is olvassátok és a fotóanyagot is szemügyre veszitek majd a magazinban. Már nem kell sokat várni rá...

Chili és Vaníliát is megtaláljátok a Facebookon, kövessétek és főzzetek valami finomat!

Fotó: Virágom, virágom