Az advent, latin eredetű szó és érkezést, várakozást jelent. Időszaka Szent András napjától karácsonyig tar, ez négy hetet jelent, melyek vasárnapjain mindig eggyel több gyertyát szokás meggyújtani. Idén november 29-re esik advent első vasárnapja. A keresztény hitvilágban ez az időszak természetesen Jézus születésére való várakozást, felkészülést jelenti, kialakulása az 5-6. századra tehető. Az adventi koszorú azonban egy ősi motívum, eredete meglehetősen régre nyúlik vissza és létrejötte a téli napfordulóhoz, a pogány hitvilághoz és a varázskör gondolatához köthető. Szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból már jóval Krisztus születése előtt is fontak koszorút az évnek ebben a részében és vörös illetve arany szalagokkal díszítették azokat. A zöld a termést, a vörös az életet, az arany vagy a sárga pedig a fényt szimbolizálta. A koszorú az örökkévalóság és a soha nem szűnő varázserő jelképe volt, ami távol tartotta a gonosz szellemeket. Ma ismert formájában az adventi koszorú készítése 19. századi európai hagyomány, a mai napig a világnak erre a részére jellemző, ez a nálunk is ismert forma. Egy hamburgi evangélikus lelkésznek, bizonyos Johan Hainrich Wichernnek köszönhetjük az első darabot, bár ő akkoriban még 24 gyertyával díszítette a mennyezetéről belógatott fenyőkarikát. A keresztény templomokban az adventi koszorú hagyományos színei a lila és a rózsaszín, előbbi a bűnbánatra, utóbbi az örvendezésre utal. Természetesen 3:1 arányban.
Én úgy látom, hogy az adventi koszorú az egyik legérzékenyebb virágkötészeti műfaj. Rendszerint "túl sok", amit rápakolnak. Nagyon ritkán látok olyat, amit szívesen nézegetnék az étkezőasztalomon is. Szinte soha. Őszintén megvallva rengeteget kutattam fotók után, amin olyan példákat mutathatok be, amelyeket szívesen felrakok erre a blogra. Semmit nem találtam. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy ne lennének szép koszorúk, de nem könnyű rájuk bukkanni, az biztos. Idén sajnos lecsúsztam a Néprajzi Múzeumban évente megrendezett adventi vásárról, így arról itt nem tudok beszámolni. Ígérem kutatok még és ha bármit találok beszámolok majd róla. Addig is azt javasolnám, hogy mindenki készítsen magának koszorút, ha nem is a legelejétől, de vegyen egy koszrorúalapot 4 gyertyát, szép selyemszalagot, kössön belőle masnikat és pakolja össze. Én is ezt teszem minden évben. Biztos, hogy jobban jár. Kedvcsinálónak megmutatom az én ezévi mágikus körömet. Elnézést a fotó minőségéért, tegnap este készült mobillal, lámpafénynél.
Szalma alapra nagyon gazdagon kötött örökzöldek képezik a koszorú alapját (ezt készen vettem). Szalma koszorúalapot virágpiacon vehetünk, de az ünnepek idején a legtöbb virágboltban is kapható. De találhatunk már örökzöldekkel borított verziókat is (mint ez is). Háromféle fenyő (A hosszú tűlevelű a Himalájai selyemfenyőé - Pinus wallichian), és borostyán (Hedera helix) borítják. Utóbbi barnás, ernyő alakú virágai a koszorú egyetlen "díszei". A gyertyák arany színűek és 4 db sötétbarna selyemmasni ül mindegyik tövében. Illetve ezúttal két kismadár is csücsül a zöldben. Olyan tökéletesen belepasszoltak, hogy nem tudtam megállni, hogy ne ültessem bele őket a bozótba.
Egy közeli kép. Imádom ezt a nagy kerek, zöld koszorút az asztalon. Csodás illata van és bár visszafogottak a színei, mégis ezekben a vadzöldekben van valami bujaság, életet visznek a szobába. Ahhoz, hogy négy hétig friss maradjon érdemes időről-időre spriccelni. A gyertyák aljának közepébe szúrjunk drótot, úgy, hogy a drótok végét felmelegítjük, hogy könnyebben hatoljanak a viszba. Mire kész egy ilyen koszorú az ára kb. 5000 Ft körül mozog, de megéri, mert sokkal szebb, mint a csiricsáré gyertyákkal és műanyag kiegészítőkkel telepakolt csillámporos förmedvények, melyek elárasztották a virágboltokat és amikkel megtölthetném a feljelentő rovatot.