A növények szeretetén kívül, a másik női ágon öröklődő családi hagyomány a kézimunkázás. Nálunk minden nő horgolt, kötött, illetve anyukám még mindig. Ő például olyannyira tökélyre fejlesztette a kötés-horgolás tudományát, hogy saját esküvői ruháját is ő kötötte... vagy horgolta...már nem is emlékszem. A kép még megvan. Ne valami kispályás dologra gondoljatok! Azóta többen megirigyelték. Saját bevallása szerint, az egyetemen, egy szerves kémia előadás alatt megkötött egy sapkát. Természetesen gyerekkoromban mindenem kötött volt. Kötött sapkák bojtokkal, kötött kardigánok, kesztyűk, kötött szoknyák még kötött fürdőruhám is volt. Mind-mind anyu és nagyi kezének munkái. Persze akkor még nem tudtam ezt igazán értékelni. Örültem annak viszont, hogy lehet rózsaszín felhős, szürke, kötött kabátom, olyan ami persze senki másnak nincs. Mert nagyi megkötötte. A kötés-horgolás szenvedélye engem (még) nem kapott el. Bár horgolni tudok, nem is rosszul. De talán a sok összehurkolt szeretet tett a kézművesség csodálójává. Azóta is imádom a kötött-horgolt mindenféléket. Különösen a cukiságokat. Most ezt küldte nekem Juli. És az nem lehet, hogyha létezik a világon (Japánban) kötött karfiol, akkor az ne kerüljön fel ide.

Olyan igényesség, finomság és szeretet van ezekben a tárgyakban, hogy ez egyszerűen ellenállhatatlanná teszik őket.

Persze, hogy ez is japán....nem tudom eddig hogy tudtam kötött fehérretek kitűző nélkül élni! Tényleg nem...

Fotó és a tárgyak lelőhelye: Jung jung a lap aljára hajtva további munkákat láthattok.