Az esküvő mindig megható vendégként és mindig komoly munka stylistként. A kettő együtt gyakorlatilag beláthatatlanul sok, mégis azok az esküvők, amiken barátként is jelen vagyok és én csinálom a dekorációt is, persze hogy a legközelebb állnak a szívemhez. Mert minden érzelmi rezdülésnek és minden masni megkötésének is részese vagyok. Mondanám, hogy a rutin (és a barátok) sokmindenen átsegítik az embert és ez igaz is, de ezúttal ismeretlen terepen dolgoztam, második otthonomban: Lausanne-ban. Angolul, franciául (!!!! - nem beszélek franciául) és metakommunikációval. Egy helyen, ahol nem tudtam honnan lesz virág, hogy fogom megkötni hol és mikor, honnan lesznek a kiegészítőink és még sorolhatnám. Annyira mély volt a víz és olyan ismeretlen a terep, hogy az elején komoly aggodalmaim voltak, hogy tudom-e hozni azt a színvonalat amit szeretnék. A stílus könnyen adta magát, hisz Belle kínai és Manuellel Pekingben találkoztak. Szokásaimat meghazudtolva előbb tudtam, hogy mit szeretnék, mint hogy láttam volna a helyszínt. És aztán Belle megtalálta, az egyik legszebb helyszínt ahol eddig dolgoztam. Amikor megláttam az épületet tudtam, hogy itt mindennek tökéletesnek kell lennie.
Ez a gyönyörű villa és a kertje volt az esküvő helyszíne. Szeptember eleje volt és csodálatos indián nyarat fogtunk ki. A villa egy alapítvány tulajdona, így a bérleti díjat jótékonysági célra fordítják.
Ezúttal a stílus hozta a színt. Már az első beszélgetésekkor javasoltam Belle barátnőmnek, hogy ha kedvelné, gyönyörű, elegáns modern-ázsiai stílusú esküvőt tudnánk tervezni kék-fehér kínai porcelánokkal, amiknek személy szerint a szerelmese vagyok. Neki tetszett az ötlet és mivel a kék-fehéret egy kicsit kevésnek éreztem, így bevezettem mellé az ezüstöt, ami egy kis plusz csillogást és eleganciát ad. Úgy éreztem akkor, (kicsit a helyszín keresés késésben volt) hogy ez egy modern és egy klasszikus környezetben ugyanúgy megállja majd a helyét. És ismertem a barátnőm ízlését, tudtam, hogy a helyszínt illetően jól fog dönteni.
A kiegészítők természetesen kékek, a cipő és az öv is, ami egy kétoldalú, széles selyemszalag a helyi rövidáru boltból, nem volt a ruha eredeti tartozéka.
A csokorban dália (dahlia sp.), liziantusz (Lisianthusrussellianum), astilbe, búzavirág (Centaurea cyanus), ördögszem (scabiosa), hortenzia (hydrangea macrophylla) bangita (viburnum tinus), völgycsillag (astransia)
A virágok jelentették a legnagyobb kihívást. Svájcban ugyanis egészen másképp működik a virágok beszerzése, mint Budapesten. Nincs virágpiac, hanem a virágosok maguk rendelik és direktben szállíttatják az üzletükbe a virágokat. Tehát csak egy bolton keresztül lehet virághoz jutni, ami az amúgy sem alacsony árakat még feljebb tornázza, másrészt a virágpiacon való inspirálódást el lehet felejteni. Miután Svájcban még egyáltalán nem dolgoztam eltartott egy darabig míg felderítettem, hogy hogyan is tudok rendelni és kitől. Végül a legegyszerűbb megoldás lett a befutó és azzal kezdtem dolgozni, akit a szombati piacon már korábban kiszúrtam magamnak. Mindez azt jelenti, hogy jóval az esküvő előtt ki kellett kalkulálnom a pontos virágmennyiséget (szálra és típusra bontva) és arra kérnem ajánlatot. Ez nem kevés fejfájást okozott. De aztán a kötegek a legnagyobb rendben megérkeztek az esküvő előtti napon.
A legkisebb koszorúslány.
És a legfontosabb kérdés csak ezután jött. Hogyan lehet ezt logisztikai szempontból megoldani? Mert nekem az esküvő pillanatában magassarkúban puccba vágva kell a helyszínen állnom, mint tanúnak. És különben is a dekoráció felrakása plusz a virágok olyan mennyiségű munkát jelentettek, hogy féltem, hogy ezzel nem tudok egyedül megbírkózni. A többi barát más feladatokkal volt elfoglalva (erről később) ők nem tudtak volna segíteni. Kit hívhattam volna? Aki ilyenkor mindig kihúz a pácból: Esztert. Lukász Eszterrel már ezerszer dolgoztam együtt, behunyt szemmel bíznék rá bármit, fél szavakból is értjük egymást, sok közös munkánk van fent már itt a blogon is. Eszter szintén eljött otthonról, Münchenben él és dolgozik. De jött és segített. Lelkileg, fizikailag, amiért nem tudok elég hálás lenni. Amikor igent mondott, hogy "átugrik Münchenből" megnyugodtam. Tudtam, ha ő ott lesz bármit megoldunk. Nélküle nem ment volna.
Biztos amikor majd nagymama korunkban ülünk a Gerbeaud-ban és teázgatunk, visszatekintve ez is csak kalandnak tűnik majd. A lekésett vonat, meg a minden egyéb. Jó érzés erre gondolni.
A vőlegény mandzsettagombján kínai boldogság jel.
A szertartás helyszíne.
Az ifjú pár, a gyűrűvivők, három női és három férfi tanú. Közülük az egyik a szertartásvezető. A fogadalom a kínai menyasszony szájából franciául és a francia ajkú, svájci vőlegény szájából mandarinul hangzott el. Megható volt.
Svájc elképesztő árait azzal sikerült kompenzálni, hogy a dekor legtöbb elemét Kínából rendeltük, ami a büdzsének rendkívül jót tett, továbbá, mint tudjuk, Kína a dekoratőrök Mekkája. Egyszerűen minden van A logisztikát viszont annyiban nehezítette, hogy a kellékek egy jelentős része a rendezvényre érkező szülőkkel jött meg, csupán néhány nappal az esküvő előtt.
Ültetési rend a bejáratnál
A meghívót és az összes grafikai elemet Belle egy régi munkatársa tervezte, Kínában. Nem nagyon volt más lehetőség, mert kínai írásjegyekre volt szükség. Fantasztikus munkát végzett, gyönyörű lett az összes grafikai elem.
Az asztalokra 80 db kicsi kék-fehér kínai porcelán váza érkezett, melyeket ezüstre és sötétkékre festett befőttes üvegekkel kevertem. Eszterrel már előző nap betöltöttük őket és kis komozíciókat készítettünk az asztalokra. A székek kék papír pompom díszítést kaptak, fehér selyemszalaggal.
A fősztal monogrammal.
A szalvétagyűrűket egyedileg készítettem szintén Kínából rendelt selyem csomókkal díszítve. Futónak textil hatású papírt használtam, ami az egyik kedvenc dekorációs anyagom, olcsó és bár sokan tartanak tőle, nagyon elegáns tud lenni. Ez az egy dolog volt, amit végül Angliából rendeltünk meg.
Óriás csillagszórók az esti fotózásra
Ha nem lett volna elég dolgunk az előkészületekkel és a tanúként való szerepléssel, Carmen és Renata barátnőmmel kitaláltuk, hogy készítünk az ifjú párnak egy igazi desszertbárt. Igazából én győztem meg őket, mert ismerem már jól szakácsnői képességeiket, amivel elég nagy terhet raktam rájuk, de eddigi esküvőim talán legszebb desszert asztalát hoztuk össze. A desszertbár mindig, minden esküvőnek fénypontja. Ha gondosan van kitalálva nem csak finom, de lenyűgöző látványt is nyújt. Szinte hihetetlen, de ezt a desszert asztalt két amatőr készítette, csak igazi házi sütikből és édességekből állt és mindenkinek elállt tőle a lélegzete. A lányok (több napi előkészületet követően) egy teljes napig sütöttek, főztek, míg mi Eszterrel a helyszínen dekoráltunk. Azt hiszem, amikor felpakoltuk a sütiket, majd megnyitottuk a desszertbárt, mindenkinek elállt a lélegzete. Biztos voltam benne, hogy a lányok fantasztikus dolgokat készítenek majd, de felülmúlták az elképzeléseimet.
Pavlova fügével és áfonyával, három féle pohárkrém, mini csokis muffinok szederrel, linzer, citromos keksz és egy málnás mascarpone-krémes torta. Kávé mellé olasz amaretti (ezt készen vettük). A papírvirágok szintén Kínából érkeztek, a feliratot pedig én készítettem.
Én és a férjem, már feloldódva a feladatok súlya alól. Nem bírtam ki, hogy ne mutassam meg nektek, hogy Miki inge mennyire tökéletesen passzol a dekorációhoz. "Comme il faut!" (Ahogy kell!)
This was a perfect day! Special thanks to Belle & Manuel for the trust, Carmen and Renata for the beautiful and delicious desserts and for that you made my wish came true, Sylvain and Renata for the super pictures, Mr Maurice Roseng for the flowers, Golpar Pakmehr (and the Mercy Ship's staff) for her/their flexibility, my much loved husband, Miklos for everything and last but not least Eszter who is a true friend.
Fotó: Sylvain Bouzat (FB, web), Renata de Charrière, Szigeti Zsófi
Virágok és dekoráció: Szigeti Zsófi és Lukász Eszter
Desszert bár: Carmen Salvador és Renata de Charrière
Helyszín: Mercy Ship Lausanne
Catering és rendezvény kellékek: Stéphane Goubin