Kedves Olvasók!
Örömmel jelentem, hogy régi vágyam teljesül azzal, hogy elindul a blogon egy Interjú sorozat. Reményeim szerint rendszeresen olvashattok majd beszélgetéseket olyan emberekkel, akik szorosabban vagy lazábban kötődnek a növényekhez, a virágokhoz és inspirálónak találom a tevékenységüket. Remélem ti is így lesztek ezzel! Fogadjátok szeretettel az elsőt:

Interjú Domonyai Anrással, a Mon Jardin! – Kert a Konyhában projekt létrehozójával, tulajdonosával, aki, többek között, régen elfeledett növényfajták és a városi balkon-kertészkedés népszerűsítésén is fáradozik. Célokról, tervekről, tapasztalatokról beszélgettünk.

Mit jelent a Mon Jardin – Kert a konyhámban projekt? Mivel foglalkoztok pontosan?

A projekt most elsősorban ismeretlen zöldségféleségek bemutatásával, gasztrobotanikával, tehát ritka, nem ismert vagy elfeledett élelmiszernövények felkutatásával és ezek megismertetésével foglalkozik. Ezenfelül minden ehető növény innovatív (akár otthoni) termesztését segítő megoldás érdekel minket. A nem akadémiai eljárásokat, a tradícionális, vagy más földrészeken hatékony kiskerti, régi módszereket kutatjuk. Mindezek ismeretében bátor és kreatív termesztési módokat alkalmazunk, illetve hatékonyságukat elemezzük. Az érdeklődési körünk rendkívül szerteágazó, az ehető virágoktól, növényi anyagok egészségvédő hatásain keresztül, a balkonon termeszthető kukoricáig, akár egy ehető díszkáposztás kert megtervezéséig, vagy elmaradott térségek növénytermesztési lehetőségeinek felméréséig, rengeteg minden érdekel minket. Bármi, ami új élelmiszereket új módon tehet az asztalra a tömeges termesztés hátrányai nélkül, érdekel bennünket. 

"A képen a szekszárdi VM-DASZK iskola tankertészete látható, ahol az AGRICOMPLEX Kft.-vel kezdtünk együttműködni. Szántóföldi és fólia alatti termesztési kísérleteket folytattunk, nem ismert vagy különleges fajtájú növényekkel."

Mi a célotok?

Alapcélunk nem más, mint ezt a komplex szemléletet átadni. Pontos ismereteket akarunk felhasználni és közvetíteni, mindenféle „hitek” és „dogmák” vagy marketingmegfontolások nélkül. Megkeresni minden esetben a lehető legjobb megoldásokat, legyen szó északi tájolású kertekben is termeszthető növényekről vagy városi balkonokra ajánlott fajtákról és technológiáról. Nagyvárosokban családok költségét csökkenthetjük egy balkonkerttel, vidéken teljes önellátást érhetünk el. Éhező vagy elmaradott térségeken új növények vagy új eljárások eddig nem megszokott kombinációi segíthetnek.

"Nem tesszük le a voksunkat a BIO mellett, sem a GMO ellen, mert tudjuk, hogy a „vizesparadicsom” csak fajta és nem termesztési eljárás kérdése. Azt gondoljuk, hogy – egészen távolról nézve témánkat – a Föld élelmezési, egészségügyi problémáinak megoldásában az összetett, széleskörű ismereteket felhasználó növénytermesztés kitörési pont lehet."

Trendi az edénykertészkedés?

Egyre inkább trend. A viszonylag igénytelen fűszernövények „konyhaablakos” termesztésével kezdődött, aminek nyomán a városlakók rácsodálkoztak: „Jéé, növény a szobában, nem fikusz, ehető, sőt vethető, megnő és megint ehető!” Egy marék földdel felszerelt tejfölöspohárban el lehet kezdeni, de komplett balkonokra is terveztünk már levélzöldség- és paradicsomtermő kertet. A dolog egyszerűsége valóban örömmel tölti el azt, aki tősgyökeres városiként belecsap. Fény, meleg, föld, víz, egy félbevágott kólásflakon és júliusban balkonparadicsomot lehet falatozgatni az ablakpárkányról. Hatalmas lehetőséget látok ebben. Mi arra helyezzük a hangsúlyt, hogy nulla kertészeti ismerettel is legyen valamilyen ehető termés. Meglepő lehet, de elsősorban valóban nem eladni akarunk, nem pénzt akarunk keresni. Egyszerűen jónak gondoljuk az ötletünket, és tudjuk, hogy találtunk olyan fajtákat, amelyek várhatóan mindenkinél teremni fognak.

Bazsalikom, ami 90 napnál is tovább bírja a kiképzést.

Honnan indult ez az egész projekt, miért kezdél el ezzel foglalkozni?

Sosem gondoltam volna, hogy gyakorló kertész leszek. Véletlen egybeesés, de jóapám Eötvös díjas szőlészeti-borászati kutató, ő hozta be a hatékony szőlőtermesztési megoldásokat a '70-es években. Valami családi affinitás van tehát.
Pár éve - manapság sajnos nem szokványos attitűddel - egy étteremtulajdonos átfogó vidékfejlesztési projektbe fektette a pénzét, melynek célja vidéki leszakadó térségekben élelmiszertermelés oktatása és beindítása volt. Ebben ügyvezetőként „low-tech” (alacsony technikai hátteret igénylő - a szerk.) termesztési eljárások, valamint olyan növényfajták felkutatásával foglalkoztam, melyeknek magas nem csak az élelmezési, hanem a piaci értéke is. Rájöttünk ugyanis arra, hogy a budapesti „High-end” éttermek zöldfelhasználásának jó része töredékáron itthon is megtermelhető lenne. Ezáltal munkalehetőség teremtődött, a termény egy része a háztartásokba, a felesleg megosztva piacra és a cégen keresztül éttermekbe került.

És ezzel a vállalkozásal meddig jutottatok?

Nem akarom erősíteni a panaszkultúrát, de az ötlet két év működés után, rajtunk kívül álló okokból bukott el. A magyar bürokrácia gyilkos és kezelhetetlen, a kezdő vállalkozásokat nem segíti semmi, az adó és foglalkoztatási rendszer átláthatatlan, a tulajdonviszonyok rendezetlenek. A legnagyobb probléma pedig, hogy az extra vagy normál kockázatú mikro-innováció, mely a fejlődés motorja lenne, semmilyen igazi támogatást nem kap. Nem milliárdos, hanem nagyságrendekkel kisebb befektetési tételekről beszélünk. Megjegyzem, a MonJardin! projektnek nincs is köze semmilyen formában a magyar közigazgatáshoz, nem véletlenül. Én mostanra már azt mondom, ők tudják, én csinálom, a vesztes nem én leszek. 

Dérlepte füvön tök kiállítás.

Hányan vagytok? 

Laza szerveződésben mondjuk ketten, hárman. A MonJardin! napi dolgait egyedül csinálom, minimális tőkével, és nagy elhivatottsággal. Van még egy importőröm, aki fejből tudja például, hogy egy adott fajta chillit jobb nem Costa Ricából, hanem egy kis, London melletti kereskedőtől rendelni. Csak igazolt, és 100%-ban fajtaazonos magokkal dolgozunk, melyek igazoltan géncentrumból, termesztő egyetemekről vagy fajtafenntartóktól származnak. Alkalomszerűen segítenek barátok, barátnők, ismerősök is. Ők is csapattagoknak tekinthetők. Ezért van a felváltva használt többes és egyes szám a céggel kapcsolatos anyagokban. Nélkülük sokszor nem menne.

Hogyan lehet tőletek rendelni?

Csak a Facebookon vagyunk elérhetőek, és van egy email címünk (info.monjardin@gmail.com - a szerk.). A MonJardin! – Kert a konyhában oldalon visszalapozva megismerhetőek az anyagaink, termékeink, gondolataink. A rendelést kérésre egy katalógus elküldésével segítjük. Kicsit régi iparosmódszer, macerás, de szeretem. Tegnap hívtak, hogy valahol nem terem a sárgarépa, pedig laza a talaj, és a csomagjaink között nem találtak számukra megfelelő összeállítást. Ajánlottam másik fajta répát, felbontottam a fix összeállítást, sőt mellétettem néhány régebbi gyökérfélét, bakszakállt, feketegyökeret. Végig a termesztési időszak alatt, a vásárlóinknak lehetőségük van kérdést feltenni, mivel közvetlen kapcsolatban vagyok a megrendelővel. A Facebook előnye még, hogy valóban azokkal tartod folyamatosan a kapcsolatot, akiket a projekt biztosan érdekel. Közvetlenül és gyorsan lehet reagálni a közönség igényeire. 

A karfiol elképesztően tápanyag dús.

Lesz weboldalatok és/vagy webáruházatok?

Egyelőre nem tervezzük. A nagyon óvatos, lassú de betonbiztos haladás híve vagyok. Megjegyzem, hogy volt olyan közigazgatásban dolgozó tanácsadó, aki azt mondta, hogy első a profi weboldal, aztán raktárkészlet, aztán csittifitti marketing, utána lehet indulni. Én is közgázt végeztem, de ez szerintem tévedés. Az itthoni kisvállalkozóknak nincsenek százmillióik, néha 1 milliójuk sem, ez az adottság. Ha rá hallgatok, elveszett volna az ötlet. Erre a vállalkozás típusra nincs (sincs) felkészülve a magyar szabályozás.

Tomatillo purple és sárga koktélparadicsom.

Milyen a fogadtatás?

Olyan izgalmas zöldségeket tettünk mixcsomagokba, mint a lilaszínű ázsiai saláták, tájfajta sárgadinnyék, sárga vagy fehér paradicsomfélék, itthon termeszthető ehető díszchillik, balkonon termeszthető céklák és színes mángoldok. A megrendelések egyre nagyobb számban kezdtek érkezni hozzánk. Ahhoz képest, hogy a Facebookos megjelenés egy civil oldalnak indult, ahol üregesre termő, tölthető paradicsomokat és lilaszínű burgonyákat mutattam be, mint érdekességeket, a zöldségvetőmagok forgalmazása nem várt siker lett, aminek nagyon örülünk. 

Mi a célod rövid és hosszú távon a Mon Jardin-nal?

Rövid távon egy minél nagyobb, stabil és aktív érdeklődői kört szeretnénk kiépíteni. Továbbra is fontos a pontos tájékoztatás és ismeretterjesztés. A napokban fogok írni multiknak, hogy a paradicsomokról kitett ismertetőjük szamárság, érdemes lenne kijavítani. Beszállunk olyan közösségi megmozdulásokba, mint pl. a Lecsós kert a Millenárison. De a legfontosabb, hogy folyamatosan követjük az ismeretek és az igények változásait.
Távlati és hatalmas cél, de szeretnénk a világ különböző helyein tanulmányozni egyes növényeket és termesztési rendszereket, majd az ott megszerzett tudást egyrészt hazai, másrészt világviszonylatban, a helyi lehetőségeknek és igényeknek megfelelően alkalmazni.

Melyik a kedvenc növényed?

A mángold. Bármilyen talajon termeszhető, minden levélnövényt képes pótolni a spárgától a fejessalátáig. Egyszer kell vetni és egész évben szedhető.

A mángold nem csak nagyon sokrétűen felhasználható levélzöldség, de nagyon dekoratív is.

Mit javasolsz egy kezdőnek? Hogyan kezdjen neki, ha szeretne a balkonján kertészkedni?

Nem kell hozzá más, csak egy félliteres tejfölöspohár vagy nagyobb fagyisdoboz, termőföld, mag, fény, meleg és óvatosan víz. Ennyire egyszerű.

Paprikavirág MonJardin! vetőmagból.

Fotók: MonJardin!