Sosem értettem, hogy miért gondolják az emberek és mindenekelőtt a vendéglátóipari egységek tulajdonosai, hogy művirágokkal érdemes humanizálni a környezetet. Talán az elmúlt 40 évnek köszönhetjük azt is, hogy mára a művirágos asztali és fali dekorációk ennyire elszaporodtak. Nyilvánvalóan a kevesebb több elve, ha valahol hát itt biztosan működne, inkább ne legyen semmi, akkor nem kellenne folyton művirágokkal az arcunkban enni a pörköltet. De valamilyen számomra érthetetlen okból kifolyólag ragaszkodnak hozzá. Múlt heti kelet-magyarországi gyűjtésem gyöngyszemeit mutatnám be.

Ahogy kell, üveg váza, üveg hamutál, kis, barna, bársony asztalközép. Halványlila és halványsárga kínai plasztik. Közben kint tombol a természet, egy tájvédelmi körzet szélén vagyunk. Egy csipkebokor ág talán jobb választás lett volna, bár  a farostlemezes,  kólásrekeszes, kocsmai enteriőr valóban művirágért kiált.

A második képem is a szívemhez nőtt. Hollókőn járunk ugyanis. Világörökség, parsztházak, hagyományőrzés és művirág, kicsi kockás masnival. Hozzátenném a gyönyörű, gerendás parasztház mennyezetéről  színes fa pillangók lógtak. A barna cserépkályha, kékfestő asztalterítő, kalocsai mintás fogpiszkálótartó összecsengésit nem ecsetelném. Legalább egy ilyen helyen nem kéne....