A torta volt az, amiről az első perctől kezdve tudtam, hogy lesz vele dolog, mert nincs kész ötletem a tarsolyban és tanácstalan voltam, hogy milyen úton induljak. Három gondolat találkozott bennem a torta kapcsán. Az egyik, hogy nem értem miért nem érte el még a magyarországi gasztroforradalom az esküvői tortakészítést? A másik, hogy miért van egyre több szép esküvő, amiken nincs vagy nem látjuk a tortákat, amiknek hasonlóan szépnek kell(ene) lenniük, mint maga az esküvő? Talán a kettő összefügg. Az első kijelentésemre biztosan sokan ugrottak fel a kanapéról, "dehogynem" felkiálltással és nyúltak a kereső után, hogy levélben küldjék nekem az ellenpéldákat. Valóban van sok jó cég, sok tehetséges ember, nagyon klassz és finom dolgokat csinálnak, de nem általánosak a munkáik az esküvőkön (ezt tapasztalatból mondom). Valószínűleg még nincsenek eléggé benne a köztudatban ahhoz, hogy a párnak, a rendezvényszervezőnek, a dekoratőrnek, vagy valakinek eszébe jusson, hogy nem csak két cukrászda van Budapesten, ahonnan rendelni lehet. Nagyon ritkán történik meg, hogy itthoni esküvőkön szép, az alkalom stílusához illő, különleges, egyedi tortát látok. Pedig a cukrászat és azon belül az esküvői torta egy igazán kreatív terület. A másik probléma, hogy ha van is szép torta, éjfélkor egy terem sötét sarkában vágják fel, ezzel kötve meg végleg a fotós kezét. Merthogy ilyen körülmények között lehetetlen szép képet csinálni. (A fotónak muszáj előbb elkészülnie.)
A torta szerintem legalább olyan fontos eleme az esküvőnek mint mondjuk a ruha. Julia Child mondását tudnám idézni: "A party without a cake is just a meeting" (valami ilyesmit jenet: Egy buli torta nélkül csak egy összejövetel). A harmadik gondolatom pedig az volt, hogy nekünk bizony gyönyörű és borzasztó finom tortánk lesz és lesz róla fotó is, bizonyítandó, hogy fontos és méltó kiegészítője egy ilyen esemény ünneplésének.

A fenti két vágy nem véletlenül fogalmazódott meg külön-külön. A szép és finom ugyanis nem feltétlenül jár együtt a cukrászatban. Én pedig olyasmit szerettem volna, ami annyira finom, mint a nagymamám házi tortái, ugyanakkor professzionális és kívülről egyszerű, de mégis gyönyörű.
Na ezen a ponton lépett közbe barátnőm, Ránky Anna, a Dr. Cukrász blog tulajdonosa, mely felületen meg is írta ennek a tortának a történetét az ő szemszögéből. Szóval Anna –aki egy pályamódosító jogász-cukrász, a francia cukrászat szerelmese, továbbá a cukrászathoz intellektuálisan (is) közelítő ember– egyszercsak megpendítette, hogy ő tulajdonképpen szívesen foglalkozna ezzel az esküvői torta kérdéssel, mert amúgy is szívesen foglalkozik édességekkel, ez lenne ugyanis az álma, hogy ezt csinálja főállásban és ez egy jó alkalom lenne élni az álmait, ugyanakkor nagy kihívás és szeretné kipróbálni magát, mert pontosan érti, hogy mi a bajom a cukrászdák sütijeivel. Történetesen az, hogy én házi sütit akartam, aminek lelke van, története, mint a nagybátyámék esküvői tortájának, amit nagyi és anyu, nagy műgonddal a földre ejtett tálalás előtt. Mégha nem is pont egy ilyen sztorira vágytam.... Anna nem az a könnyelműsködő fajta. Komoly csaj és megfontolt, nem mond olyasmit, amit utána ne tartana. Precíz, szenvedélyes, fegyelmezett ugyanakkor roppant kreatív. Három gyereket igazgat és a szemem láttára vezényelte le öt fős családjának költözését 48 óra leforgása alatt. Márpedig az ilyesmi nem tréfa dolog. Szóval én úgy gondoltam, nem mondaná, ha nem gondolná komolyan.

De azért az világosan látszott, hogy logisztikai és biztonsági szempontból szükség van mégegy emberre. És rögtön ezután megfogalmazódott az is, hogy jó lenne, ha ez a másik ember nem csak ezekből a szempontokból állna mellettünk (Anna mellett) hannem társ lenne az alkotásban is. Szerencsére nem szűkölködünk pályaelhagyó ismerősökből. Közbevetés: Ezen a ponton ajánlom mindenkinek Fűszeres Eszter írását a 2013-as gasztrotrendekről, melyben a "profi házicukrászok" trend a második helyen szerepel. A profi házicukrász tökéletes definíciója ennek a jelenségnek vagy inkább ezeknek a nőknek. Így hoztam össze két nőt, akiket egészen különböző helyekről ismerek és így állt mellénk, teljes vállszélességgel Morvay Petra a Torta Bolt profi házicukrásza, akinek a műhelyében készült el végül ez a csoda. Petra méltó társa Annának. Könnyed, kedves, imád sütni, de szerintem ő bármit csinál (önszántából) azt szereti. Aurája van, méghozzá pozitív és ez nem kis dolog. Két gyerek mellett, hobbiból lett vállalkozását építgeti és szerintem etéren biztosan fényes jövő vár rá (is).

A csapat már majdnem összállt, a cél világos volt: sütni egy tortát 60 főnek, a legjobb alapanyagokból, olyat, ami alapvetően csokis, de mégis könnyű (hisz nyár lesz és meleg), bevonni törtfehér marcipánnal, dekorálni (majd én  gonolkozom rajta, talán élővirággal – gondoltuk) szerezni egy 45 cm átmérőjű tortatálat (szintén az én feladatom) és az adott napon az egészet eljuttatni az étterembe. Tervezések, méret, forma és tálalási ötletelések, próbasütések és próbakóstolások vártak ránk. Nagyon bíztam a lányokban, de nem voltam száz százalékig biztos abban, hogy minden zökkenőmentesen zajlik majd. De tudtam azt – és ez mindennél jobban számított – hogy ebben a tortában szeretet lesz. Úgy fog készülni, ahogy anyukák sütnek a családjuknak, ahogy lányok a barátnőiknek, ahogy egy cukrászatban nem lehet. Mert nem elég gyors, mert nem elég rentábilis, mert nem elég....akármilyen.... mert nem ismerik, akinek készül. És biztos voltam abban, hogy amikor azon a szombaton felvágjuk ezt a tortát és kiosztom a családomnak, olyasmit adok nekik, amire emlékezni fognak. Amit majd évek múlva is emlegetnek, hogy milyen finom volt. És én ezt akartam. Pont ezt.

És ahogy már mondtam, még azt is, hogy meseszép legyen. Egy forró nyári szombatra számítottunk. Az élővirág adta volna magát, de én nagyon aggódtam a meleg miatt és szerettem volna, ha biztosra megyünk, időben össze tud állni minden, nem marad semmi az utolsó pillanatra (mint például az élővirágok felhelyezése). És ekkor jutottak eszembe Marcsi virágai, amikről már korábban írtam itt a blogon. Marcsi is évfolyamtársam volt az egyetemen (erre biztosan jó volt ez az egyetem, hogy remek embereket ismertem ott meg). Írtam neki, hogy az ő virágait szeretném a tortánkra. Nagyon szeretem ezeket a virágokat, mert nem igazi virágok másolatai, hanem ezek Marcsi virágai. Látszik rajtuk, hogy egy keramikus kéz készíti őket. Marcsival együtt, hamarosan a meglepően strapabíró cukorvirágok is megérkeztek Tihanyból és ezzel egyidejűleg kezdtek végleg elolvadni a kételyeim, tudtam, hogy meglesz amire vágytam.

Mogyorós csokitorta étcsoki ganache-al és málnakrémmel, marcipánnal burkolva. Szerintem bármelyik francia cukrászatban megállta volna a helyét.

Mindenkinek ízlett, a maradékot becsomagoltuk.

Bónusz: azoknak, akik nem szeretik a csokit (mert hihetetlen, da vannak ilyenek is) Anna ötletére egy pohárdesszerttel kedveskedtünk. Ezt az étterem (Pierrot) készítette el és túrókrém volt sárgabarackkal, ami jó választás volt, mert karakteresen más volt mint a torta és a külföldi vendégeinknek, a magyar ízvilágot ídézte meg.

A torta meseszép lett. Rettentő finom, csordultig csokival, gyümölccsel és szeretettel. A logisztika zökkenőmentes volt, vagy legalábbis én nem tudok fennakadásokról (lehet, hogy a lányok megkíméltek, bár talán utólag elmesélték volna). A család pedig valóban emlegeti az ízét. És amit még tudni érdemes: 45 cm átmérőjű tortatálat Budapesten bérelni lehetetlen, illetve állítólag lehet, csak az valójában 38 cm átmérőjű. Mit nekem maximalistának az a csekély hét centi!!! Ki számolja!? De ezt már nem mesélem el, mert azért kell hogy maradjanak titkaim...

Itt a vége, fuss el véle!

Előző részek:
1. rész – a fotók
2. rész – a menyasszony
3. rész – a virágok
4. rész – a szertartás dekor
5. rész – az étterem

Fotók: Kövesdi Réka fotográfia (FB)
Torta elkészítése: Ránky Anna / Dr. Cukrász (web, FB) és Morvay Petra / Torta Bolt (FB)
Cukorirág díszek: Lipovszky-Drescher Mária / Lipodresch Cake Art (web, FB)
Pohárdesszertek : Pierrot étterem (web, FB)

Ha tetszett a bejegyzés csatlakozz a Viragom viragomhoz a Facebookon!