Mielőtt bárki a szemmre vetné, közlöm: nem csak a bejegyzésekkel maradtam el. Elsodort az élet, felfalta az év utolsó hónapját és pillanatok alatt meg is emésztette. Semmire nem volt idő és a sok terv, látomás és ígéret hirtelen párologtak el. Helyükre lépett a sok élmény, öröm, tapasztalat. Nem bánom. Hosszú idők óta az évvégék legjobbika volt ez a mostani. Illetve előző.
Most pedig igyekszem, rohanok, szaladok a fonal után, hogy elkapjam és csak olyan kedves, édes pillanatokra engedem meg magamnak a múltbarévedést, mint ez a mostani. Sorban állnak a témák, remegve várják az egyperces világhírben bízva, hogy felkerüljenek a világhálóra.
Nem lesz mindenkinek újdonság, de elárulom, hogy egy ideje a hét hatodik napját mindig egy virágkötő tanfolyamon töltöm és mivel nem tudtam új szenvedélyem ennyivel jóllakatni, egy hónapra leigazoltam egy virágbolthoz és lenyomtam egy karácsonyi szezont, csináltam számtalan asztaldíszt (másnéven arazsman), megtanultam sokminent a virágokról, megpucoltam és megvesszőztem (nem tudom ezt másképp írni) számszerint 820 amarilliszt és feldíszítettem (-tünk) egy csomó karácsonyfát, többek közt azt a 6 méter magasat, ami a Gresham Palota halljában állt. Telefonom segítségével dokumentáltam az eseményeket, majd egy elborult pillanatomban egyetlen gombnyomással semmisítettem meg mindazt, ami most gazdagodásomat igazolhatná. Semmi nincs véletlen. Biztosan adódik még alkalom...
Az élet egy apró csodája volt, hogy az őrült karácsonyi pörgésből kiszakadtam 3 napra. Nápoly volt a célpont és onnan délre Positano, Amalfi. Ahogy ígértem megmutatom milyen is volt délen, belekortyolni a tavaszba tél közepén.
Ahol tenger van, minden van...
Fügekaktusz (Opuntia sp.) ipari mennyiségben
Murvafürt (bougainvillea glabra) és agave (agave americana var. marginata)
Az árnyékolás nagymesterei
Mediterrán vidékeken járva a lépcsőház, az udvar és az előkert fogalma mindig új értelmet nyer