Nekem van türelmem. Nem szoktam idegesen odacsapkodni valamit, amin éppen ügyködöm. De azért van, ami meglep. Például amikor nagyon sok van belőle. Mármint türelemből. Ha valami finom kézi munka, valahogy klasszikus és modern is tud lenni egyszerre, olyasmi amit kiraknék a falamra és szívesen elnézegetném hosszasan, ráadásul valami, ami virág, az bizony erre a blogra kívánkozik.
Nem minden esetben tudnám megmondani, hogy milyen virágok is ihlették pontosan az alkotót, de mesésen néznek ki. Nem csak elfogódottságból használom ezt a szót. Szerintem tényleg valahogy olyanok, mintha egy mese díszletei lennének. Pláne amikor sok van belőlük egy kupacban.
Az biztos, hogy az alkotó nem egy ideges természet és feltehetően nem kertészkedés után fog neki a hófehér papírvirágok készítésének.
Finom részletek. Ilyen amikor a semmiből, egy darab papírból, VALAMI lesz.
A minap szűkebb családunk legkisebb tagja papírvirág hajtogatására kényszerített és mivel nem szeretek csalódást okozni neki, természetesen megtettem amit akart. Szerintem valami ilyesmire gondolhatott, amikor azt monta: "Csináj papíjvijágot!". Nem ilyen lett.
Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy mit is kezdjen ezekkel az igen sérülékeny darabokkal, íme a válasz:
Üvegdobozba zárva válnak örökéletűvé.
Kert a falon. Így mutat enteriőrben a papírvirág doboz. De nekem egy nagy tálba ejtett néhány virágkehely is nagyon tetszene.
Én elfogadnám. Nektek kéne otthonra egy ilyen kompozíció?
Képek forrása: Flickr