...ami eloszlatta az alkotói válságomat
Köszönet érte Windholz Györgynek
Már réges-régen túl vagyunk az orgonán (Syringa vulgaris), de ma kaptam egy képet ajándékba és azt gondoltam, hogy ez a legjobb alkalom, hogy visszatérjek a blogomhoz, amit annyira elhanyagoltam az utóbbi időben. Így alakult... kicsit elsodort az élet, de van úgy, hogy nem működik minden olyan olajozottan, mint ahogyan azt elképzeljük.
Imádom a lila orgonát. Szerintem nincs is olyan, aki nem szereti. Tavasszal időről-időre került egy csokor belőle az asztalomra.
A visszatérés örömén felbuzdulva két érdekességet mondanék ezzel a növénnyel kapcsolatban. Egyrészt, hogy a latin syringa szó a görög szüringoszból ered, ami pásztorsípot jelent. A névadás oka, hogy az orgona ágaiból sípot lehet faragni.
A másik fontos tudnivaló pedig, sokkal gyakorlatiasabb. Mielőtt az orgonát vázába rakjuk, érdemes a szárát hosszában bemetszeni 2-3 cm hoszan (ha vastag, akkor akár kersztben – egymásra merőlegesen – kétszer is) mert így tudja csak felvenni a vizet és sokkal tovább szép marad az asztalon vagy csokorban. Miután az orgonának fás szára van, magasan töltsük meg a vázát. Ügyeljünk rá, hogy az alsó leveleket lepucoljuk a szárról, hogy ne érjenek a vízbe.
Fotó: Windholz György