A helyszín Olaszország, Lago Maggiore, a Borromeo öböl három szigetének (Isola Bella, Isola Madre, Isola dei Superiore, becenevén Pescatori) legnagyobbika: Isola Madre. Talán a legszebb is, egzotikus növények, azáleák, rododendronok, kaméliák, eukaliptuszok, egy olajfa liget, öreg akácok borítják és egy több mint 200 éves kasmír ciprus is látható itt, mely a nyolc hektáros botanikus kert féltett kincse. Ráadásul a cirom- és narancsfák, hibiszkuszok, pálmák, magnóliák, bambusz ligetek és ginkgo fák között rengeteg szabadon élő fácán és páva rohangál. Idillikusan hangzik, nem? Az is.
Hajóállomás, ahová a Bavenoból induló menetrendszerint komp kiköt.
A Lago Maggiore északi részénél és a Comoi tónál, tavaly júniusban tett, négy napos kirándulás alatt, jóformán végig kerteket néztünk és annyi fotót készítettem, hogy tíz bejegyzésre is elegendő lenne. Ugyanis Olaszországnak ezen a részén (is) virágzik, a meglehetősen régi hagyományokkal büszkélkedő, kertkultúra. Nehezen tudnám eldönteni, hogy melyik is volt a kedvenc helyem, de ezt nagyon szerettem. Biztos vagyok benne, hogy a többit se hagyom szunnyadni, mert lenyűgöző helyeken jártunk.
Az egész kertre egyfaja "rafinált gondozottság" jellemző. Minden rendben van, látszik az emberi kéz nyoma mindenütt, ugyanakkor mégis az az érzése van az embernek, hogy a növényzet elhódította a szigetet az emberek elől. Valójában egy angol stílusú kert, egzotikus növényzettel. Nem véletlen, hogy Flaubert földi paradicsomnak nevezte.
A kert hatalmas változásokon ment keresztül az idők során. Kezdetben gyümölcsös, később olaj- és citromfa ültetvények voltak a szigeten, míg végül a 19. század első felében angol stílusú botanikus kertté alakult.
Hortenzia bokrok olyan méretekben, amit én még korábban sehol láttam.
Az enyhe klímának köszönhetően, meglepő növényzetet tudtak meghonosítani, köztük nagyon nehezen szaporítható fajokat is. Patagóniától Arábiáig, Brazíliától Új-Zélandig, Bolíviától Kínáig elképesztően sok helyről keültek ide ritka növények, ami a Borromeo hercegi család botanikai szenvedélyéről és gazdagságáról tanúskodik.
Időnként, a kővel burkolt utakon sétálgatva, előtűnik a tó. Lenyűgöző hely.
Miután Firenzéből elűzték, a gazdag, toszkán bankár- és kereskedőcsalád, Lombardiában telepedett le. 1370-ben hagyták el Firenzét, mivel a család egyik tagja felkelést szervezett, amiért halálbüntetést szabtak ki rá. Fokozatosan visszaszerezték vagyonukat és befolyásukat, így hatalmas földterületeket szereztek meg, a Lago Maggiore környékén. Vitaliano Borromeo (1391–1449) alapozta meg a család nagy vagyonát Lombardiában és ő kezdte el felvásárolni a tavon lévő, kis szigeteket (1439–1447 között) is. Nevéhez fűződik, a festői környezet és a lenyűgöző paloták megszületése, mely újra méltó módon reprezentálta a család szociális státuszát.
Hatalmas pávák élnek, szabadon a kertben. Sziget lévén, nem nagyon van esélyük a szökésre, de nem úgy tűnik, hogy ez zavarja őket. Szabadon sétálgatnak és inkább a turisták térnek ki előlük, semmint fordítva. Közelről nézve senki sem akar ujjat húzni velük, mert nem kicsi állatok.
Zöld, zöld, zöld, lehengerő mennyiségben.
Fehér pávát még sosem láttam azelőtt és ha lehet még jobban lenyűgözött mint színes fajtársa.
Megindító külső.
A szigeten álló, 17. századi épület, a Palazzo Borromeo sem utolsó.
Eleinte csak a kert volt látogatható, de 1978 óta, a családi palota is nyitva áll a látogatók előtt. Az Isola Bellán álló, fényűző, barokk palota és kert, bár az akkori kor reprezentációs elvárásait nyilván jobban kielégítte, az Isola Madre mégis (vagy talán pont ezért) sokkal szerethetőbb. És bár előbbi sem szenved hiányt szép részletekben, az Isola Madre "szerény" bája és vadregényes kertje közelebb áll a mai kertbarátok szívéhez.
Nagyon sokéves agave és tűzliliomok.
Pálmák. Mintha nem is Észak-Olaszországban lennénk, hanem mondjuk Új-Zélandon, (ahonnan egyébként a kert sok növénye származik).
A mai napig befolyásos Borromeo család, jelenleg is a sziget és a rajta álló palota tulajdonosa. Kivételes érzékkel és rendkívül aktívan vesznek részt a történelmi és művészettörténeti emlékek megóvásában.
Több mint 200 éves kasmír ciprus a reneszánsz palota előtti parkban.
Egy 2006-os, hatalmas vihar iszonyatos erejű tornádót hozott, ami borzasztó károkat okozott a kert növényzetében. Többek között gyökerestül kifordította ezt a több mint 200 éves kasmír ciprust (Cupressus cashmeriana) a földből. A park tulajdonosai azonban elhatározták, hogy megmentik a matuzsálemet. Erről látható is egy kiállítás, melynek fotódokumentációja hatalmas erőfeszítésről tanúskodik. A hatalmas fát daruval felállították, óriási gyökerzetét visszaásták és (a képen is látható) fém huzalokkal rögzítették minden irányból, hogy vissza tudjon kapaszkodni a földbe. A fele sajnos így is elpusztult.
A kert és a villa csak március és október között tart nyitva.
Információk itt és itt találhatók.
Fotó: Virágom, virágom