Tavaly októberben kezdődött. Miki megkérte a kezem. És mivel boldogan igent mondtam, attól a perctől kezdve sejthető volt, hogy eljön az is, hogy meg kell szervezzük az esküvőt. Akasztják a hóhért is lehetne a bejegyzés címe persze, de az nem illene ehhez a csodás naphoz. Nyilván mindenki azt gondolja, hogy mivel dolgoztam már sok esküvőn, így nekem gyerekjáték megszervezni egy ilyen rendezvényt. De nem így van. Egyrészt én csak dekorációval foglalkozom. A rendezvényszervezés többi része mindig a párra és/vagy a rendezvényesre marad. Másrészt minden hiedelemmel ellentétben nem tudtam és Miki sem pontosan, hogy milyen esküvőt szeretnénk. Kicsit... persze, hogy kicsit... ő nem szereti a felhajtást, nekem már a második. De akkor mi lesz azzal a sok emberrel, akiket annyira szeretünk és akiket olyan ritkán látunk? És akikkel szeretnénk megosztani az örömünket családdal, barátokkal? Na így indult...

Többen kérték, hogyha felteszem a blogra az esküvőt, írjak valami hitvallás félét, mi a legfontosabb egy esküvő(i dekoráció) kitalálásakor. Az a rossz hírem van, hogy nem tudok ilyet írni, de azért egy pár gondolatot leírok, amit az esküvő ébresztett bennem. Szerintem a legfontosabb az, (tudom, hogy közhelyes) hogy kihez megyünk hozzá. Hogy az az ember aki ott vár, rád (akkor te csak őt látod, nem a dekort, nem a vendégeket és még a szeretett szüleidet sem) attól megmelegszik-e a szíved. A dekoráció, a körítés egy jó játék, de valójában nem fontos, vagy nem önmagáért az, csupán keret és sosem tartalom, mégha ezzel magam ellen beszélek is. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem volt fontos. Ugyanis az a csapdája ennek az egésznek, hogy amikor össze akarod kötni az életed a szeretett férfival/nővel és ezt meg akarod ünnepelni, akkor annak méltó kereteket akarsz teremteni. És mivel nagyon szereted, csak nagyon szép kereteket érzel méltónak. Mióta felbomlottak a különféle hagyományok egyre nehezebb ünnepelni. Ünnepelni úgy, hogy ne giccs legyen, de mégis emelkedett. Nehéz megtalálni az utat, hogy egyszerű és őszinte tudjál maradni úgy, hogy ne veszítsen az ünnep a fényéből. Én a részletek megszállottja vagyok, egy betegesen maximalista ember, aki ráadásul imád ünnepelni és vendégeket fogadni, a "sokan vagyunk együtt" érzést és Miki is sokban hasonló hozzám, csak őt nem annyira izgatják fel a selyembojtok, meg a szirmok, sokkal inkább a leves, az előétel meg ami utána jön.

Hogy mégis mondjak konkrétumokat, azt gondolom, hogy a jó és szép esküvő, a jó helyszínválasztáson múlik. Egy nem megfelő helyszínre felrakhatsz bármennyi dekort, oda hívhatsz bármilyen cateringet, nem lesz jó. A jó persze egy nehéz jelző, mert mindenkinek más a jó. De az esküvőknél is alkalmazható az az élet más területeire is igaz kitétel, miszerint "amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, azt te se tedd másokkal". Szóval, ahol (amiben) te jól érzed magad, amit te szívesen megtennél egy esküvőn, azzal feltehetően a vendégeid is pont így lesznek. Szeresd őket és képzeld magad a helyükbe. És ha mindneki jól érzi magát akkor minden jó is lesz.

Sokmindenről tudok írni az esküvő kapcsán és rengeteg képem is van, úgyhogy hosszas tépelődés után úgy döntöttem, több bejegyzésre bontom az események leírását. Lehet, hogy kicsit rendhagyó módon bontom majd szét a nagy nap részleteit, de így mindenki (a segítőim) megkapja a kellő figyelmet. Mert megérdemlik és mivel most újra egy darabig svájci üzemmódban vagyok, van időm írogatni. A fotókkal kezdeném. Mert ez az amiről külön ritkán szól az ember. A mi esküvőnket Kövesdi Réka fotózta. Ki más? Én el sem tudtam volna képzelni, hogy mást kérjek meg erre. Több okból is. Egyrész Rékával barátok vagyunk, másrészt az egyik, ha tálán nem a legjobb esküvői fotós (és én mint már említettem maximalista vagyok), szeretem a "szemét", hogy ugyanazt látja szépnek, amit én és szeretem, hogy egy családi rendezvényen is magától értetődő természetességgel és kedvességel van jelen. Nem erőszakos, profi, sokat mosolyog és egyszerűen jó vele dolgozni és mostmár tudom, hogy jó a kamerája másik oldalán is állni. Legtöbbször ezeket a csodás képeket látjuk az esküvői munkáiról, pedig nem csak ilyen "beállított" képeket csinál és én legalább ennyire szeretem azokat is, amik a családunkról készültek "spontán". És mert ilyeneket látni ritkábban mutatok a kedvenceim közül párat, a teljesség igénye nélkül.

Nagyon szeretem ezeket a portrékat. És ezeket is:

Erről nem is beszélve:

Szóval Rékát őszintén ajánlom mindenkinek és ezúton is köszönöm neki irántunk tanúsított figyelmét és szeretetét.  Ha nem írnám ide most le, nagyon megszólna, úgyhogy leírom: minden a jövőben házasodó pár figyelmébe ajánlom, hogy a fotózkodásra kell elegendő időt számolni és jó helyszínt választani (előre) hozzá. Valamint érdemes olyankorra időzíteni amikor még nem csókolta le az ember arcáról a sminket a 150 vendég és nem öntötték le a ruháját pezsgővel (mint az enyémet a gratulációkor). A fotók lesznek egyedül azok, amik megmaradnak majd az esküvőről és még az unokáitoknak is mutogatni fogjátok. Szóval igazán megéri pénzt, energiát, időt áldozni rá!

Fotók: Kövesdi Réka fotográfia

UPDATE:

A második rész a ruháról, smikről hajról itt olvasható.
Harmadik rész a virágkötészetről itt.
Negyedik a szertartás dekorról itt.
Ötödik az étteremről itt.
hatodik a tortáról itt.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Viragom viragomot a Facebookon is!