Aki rendszeresen látogatja a blogomat, az már nyilván észrevette, hogy én egy meglehetősen rendetlen blogger vagyok. Úgy értem, kicsit hektikusan publikálok... Ez azért van, mert nem érzem mindig úgy, hogy írnom kell. Egyrészt rengeteget írok muszájból. Nem mintha azt soha nem élvezném, de ez a blog másról szól. Másrészt van úgy, hogy valami elvonja a figyelmemet. El vagyok foglalva, valami nem hagy, nem enged, csak azon jár az eszem, csak oda koncentrálok. Ilyenkor képtelen vagyok írni, illetve nem lelem örömöm benne, vagy úgy is fogalmazhatnék, semmi (más) nem jut eszembe... Mostanában sok ilyen volt. Mindenekelőtt egy nagyon szeretett személy elvesztése, de más, nem szomorú események is. Egy könyv, amit nagyon élveztem, majd megosztom veletek később. Számos munkával kapcsolatos terv is született és volt egy kis örömültetés is.
Balról jobbra: Kínai harangvirág, más néven léggömbvirág (Platyodon grandiflorus), bársonyka, más néven büdöske (Tagetes spp), kisvirágú futó petúnia (Calibrachoa hybrid), dalmát harangviág (Campanula portenschlagiana)
Már régóta terveztem, hogy valaminek kerülnie kell erre az erkélyre. Hisz csodálatos hely. Szeretek itt lenni, délelőtt odasüt a nap és a házak felett a Genfi tó kékje látszik, mintha tenger lenne. Ezidáig csupasz volt. És bár a kilátás lenyűgöző, egy kis zöld mégis hiányzott. És mikor meggyőztem a hivatalosan is ezen a helyrajzi számon élőt, hogy márpedig ez ÍGY VAN, akkor jött a nagy kérdés, hogy mi legyen a 130 és a 65 cm hosszú párkányokon. Rengeteg hely. Sok minden elfér.
Első látásra szerelem volt a léggömbvirág. Nem ismertem eddig. Egy harangvirág féle, magyar nevét léggömb formájú bimbóiról kapta. Virágjának karaktere egy kicsit emlékeztet az általam rajongva szeretett hunyoréra. Nagyon izgulok, hogy mi lesz vele, mert ez egy évelő, elvileg napos-félárnyékos helyet igényel (ez nagyjából stimmel). Kiváncsi vagyok hogy érzi majd magát a balkonládában. Nem volt még soha ilyenem, de úgy saccolom, nem lesz annyira vízigényes, mint az egynyáriak, ezért az atomtámadást is túlélő (ez nem igaz) büdöskével ültettem egy ládába.
Abban reménykedem, hogy a kisvirágú futó petúnia leomlik majd a ládákra és köztük a dalmát harangvirág szárai ágaskodnak majd. Így reményeim szerint fentről és szemből nézve is szép lesz.
A ládáról írnék pár szót. A svájci virágláda választék (nem meglepő) jobb, mint a magyar. Ezeket egy sima barkácsáruházban vettük. Az bennük a fantasztikus, hogy fagyállók, modernek, de a felületük nagyon szép. Eform névre hallgat a termékcsalád és az Eternit gyártja őket. Kétféle szürkében és törtfehérben, valamint három féle méretben lehet kapni, csak a szögletes verziót, tehát VALÓBAN termékcsaládról beszélhetünk. A ládák alján vannak lyukak a vízelvezetésnek és lehet alájuk tálcát is kapni, azonos anyagból. Aki nem jártas a kérdésben, az talán most furcsálja, hogy erről ilyen részletesen írok, de kültéri cserép és kaspó témában nagyon nehéz jó megoldásokat kapni. Olyat, ami miközben esztétikus, beteljesíti a funkcióját is és a növények nem halnak meg benne. Az már külön extra, hogy annyi formaváltozata van, hogy egy teljes terasz "berendezhető" velük.
A dalmát harangvirág elméletileg örökzöld és igénytelennek mondják, úgyhogy reményeim szerint az elvirágzás után, egy kis zöld bokor fog gubbasztani a ládában.
Kis fűszernövényes láda került a konyha ablakába. Balról jobbra: metélő petrezselyem (Petroselinum crispum), bazsalikom (Ocimum basalicum), rozmaring (Rosmarinus officinalis), kakukkfű (Thymus vulgaris). A bazsalikomra érdemes odafigyelni, mert meglehetősen vízigényes. A fűszernövények amúgy többnyire kedvelik a napot, illó- és aromaanyagaik termelődése a nap hatására fokozódik.
Minden alkalommal, amikor az ember kilép a konyhából az erkélyre, megcsapja a kakukkfű, a rozmaring és a bazsalikom friss illata. Kicsit meg is szoktam simogatni őket, hogy tovább érezzem az illatukat.
"...Nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem...."
Fotó: Virágom, virágom
