Ez a bejegyzés határeset. Mégpedig azért, mert virág épphogy lesz benne. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy megírjam-e ide, de végül úgy döntöttem, hogy jelenjen meg, mégpedig azért mert annyira szerettem csinálni, annyira szeretem a képeket és annyira jó emlékeket ébreszt bennem, hogy nem tudtam lemondani róla. Bíztam abban, hogy aki szereti ezt a blogot, az szívesen olvassa és nézi majd ezt a bejegyzést is.
Mautner Zsófival a Chili és Vanília blog szerzőjével jó ideje dolgozunk együtt. Ő jól tudja, hogy amit én csinálok abban előbb-utóbb lesz valami virágféle. Eleinte tiltakozott kicsit de mostanra megszokta sőt, szerintem már titkon szereti is (itt egy korábbi közös munkánk). Régi vágyát váltotta valóra, és a Kultúrfürdővel karöltve, szervezett egy isztambuli élményei inspirálta, török reggelit Budapesten, Türkíz címmel. Én a török motívumokért és színvilágért, ő pedig a török ízekért rajong. A fejünkben gyorsan összeállt a terv. És bár először székünk nem volt, aztán meg helyszínünk, mégsem hagytuk magunkat és a budai Menta Terasz étterem felső teraszán megreggeliztettünk száz embert. Török módra, de saját stílusban.
Selyempapír dekoráció, amit valaki pompomnak, valaki virágnak nevez. Engem a szegfűre emlékeztet, amit köztudottan imádok.
Mivel én félig Svájcban (Lausanne-ban), félig Budapesten élek, részemről a szervezés első fele távmunkában zajlott. A rendezvény címe, majd a plakát, megadta az alapszínt, az alapmotívumokat és innentől kezdve egyszerű volt a dolgom. Gondolatban kezdett kibontakozni valami, amit nagyon szerettem.
A grafikai munka Mészáros Pétert dícséri.
A kék legszebb árnyalatai, török virágmotívum és hatalmas bajszok: ez volt az én receptem. Zsófi pedig egy mezzékre (közel-keleti, sok kis fogásból álló étkezés) emlékeztető menüsort tervezett.
Kis porcelán tálkák várták a vendégsereget, tele finomsággal.
Utálok korán kelni. Pláne vasárnap. Pláne fél 5-kor. De ha 10-re készen kell lenni, akkor nincs mit tenni. Persze voltak segítőink. Az egész rendezvényt többek között ezért szerettem annyira. A stáb miatt. Csupa kedves, lekes ember, akik annyi szeretetet és figyelmet áldoztak az ötletünkre, mintha a saját szívügyük lenne. Nélkülük nem ment volna. Az ő személyük és lelkesedésük azt hiszem bőven kárpótolt minket minden bosszúságért.
Száz főre teríteni nem kis munka. Pláne, ha az ember minden részletre figyel. De máshogy nincs értelme. Vendégeket várni csak így érdemes.
Az első fantasztikus élményem Karcsi papírboltjával volt. Kata, a tulajdonos biztosította a selyempapír pompomokat (vagy virágokat, ahogy nézzük) és az ő ötlete volt, hogy a reggeli hagulatához passzoló papír alátétek ne nyomtatva, hanem stancolt motívumokkal készüljenek. Egyből megszerettem a "lyukas mintasor" gondolatát.
Finom virágmotívum futott végig minden vendég tányérja mellett.
Készítettünk szalvétagyűrűket is külön erre az alkalomra és persze az ültetés lebonyolítása miatt beszámoztuk az asztalokat.
Kék, kék, kék amerre néztünk....
A második szuper élmény Szilvihez, a Málnacukor kézműves nyalóka mögött álló emberhez kötődik, aki chili és vanília ízesítésű, türkizkék bajusz nyalókákat gyártott nekünk, hogy a vendégek valami emléket tudjanak hazavinni magukkal. Persze gondolt a gyerkekre is, ők csak sima vaníliásat kaptak.
Minden asztalra felügyelt egy segítő.
A harmadik csodás élmény a segítőkhöz kötődik. Minden asztal mellett állt valaki, aki segített, egy vendéglátó, aki kiszolgálta a vendégeket, aki több volt mint egy pincér, ők varázsolták otthonossá és személyessé a rendezvényt.
Volt névtáblájuk is. Kis bajusszal...
Rengeteg óriás bojtot gyártottunk krepp papírból...
... és rengeteg bajuszt vágtam ki kartonból. A bajszokat utána varrógéppel középen egymáshoz varrtam kis szakaszokat hagyva köztük. Így kaptam ezt a "szélcsengő" alakzatot. Bajszok lengedeztek a délelőtti szélben...
A kék az a szín, aminek a különféle árnyalatai remekül mutatnak egymás mellett, nagyon könnyen kombinálhatók. Ezt persze gátlástalanul ki is használtam.
Nagyon sokan voltak, aminek nagyon örültünk. Mindenki eljött, aki regisztrált.
A Soharóza Pop Up szórakoztat.
A negyedik szívmelengető pont pedig az élőzene volt. A Soharóza pop up formáció külön erre az alkalomra török ihletésű dalokkal készült. Így az élmény, teljes körűen, minden érzékre hatott. A lányok lenyűgözőek voltak.
És végül a sokat emlegetett stáb.
Az ételekről rövidesen a Chili és Vanília blogon olvashattok.
Update: bejegyzés a Chili és Vanílián
És itt egy videó, amit a NOL Tv készített az eseményről.
Köszönjük azoknak, akik megtiszteltek minket bizalmukkal és eljöttek!
Helyszín: Menta terasz étterem és kávézó, (FB) Budapest
Ételek és rendezvény koncepció: Mautner Zsófia Chili és Vanília gasztroblog (FB)
Catering: AHA catering Hungary
Élőzene: Soharóza Pop Up
Dekoráció, styling koncepció: Szigeti Zsófi
Grafikai tervezés: Mészáros Péter
Fotók: Kövesdi Réka fotográfia
Selyempapír pompomok és alátétek: Karcsi papírboltja (FB)
Nyalókák: Málnacukor kézműves nyalóka (FB)
Segítőink: Gyurcsa Nóri, Bacsa Ditti, Bujdos Fanni, Nagy Júlianna, Szkotniczky Éva, Fahmi Szuzan
Külön köszönet Szigeti Zsuzsának (aki az anyukám) a dekoráció elkészítéséhez nyújtott rengeteg segítségért!
