Rendhagyó módon ezúttal egy menyasszony számol be saját esküvőjéről a blogomon. Egy különleges menyasszony. Különleges minden szempontból, sokan közületek nyilván ismerik őt és a munkáit. Köszönöm Katának, a Kicsiház bloggerének a lehetőséget, a közös munkát, a jó bulit és hogy a barátomnak tarthatom.

"Az előzményekben (ITT) már kiderült, miért és hogyan választottunk helyszínt, plusz elolvashattátok a személyesebb részleteket is. Most egy kicsit tárgyilagosabb részletekkel folytatnám itt Zsófi blogján, a maga helyén a többi esküvős poszt között.

Dekor

A számunkra egyik legfontosabb rész. Kreatív emberekként, a külsőségek nekünk igenis fontosak és ez különösen így van egy ilyen ritka és fontos eseményen. Sokat gondolkoztunk a dekoráción, de valahogy a házunk, a kertünk és az egész környezet annyira meghatározó elemként hatott, hogy igazából nem volt sok választási lehetőségünk, ha stílusos dekorációt akartunk. A ház okker színe, ami valójában a fő háttere volt az esküvőnek teljesen adta a továbbiakat: kizárólag a fehér, a bézs és az arany jöhetett szóba mint szín a dekorációnál.
Ennek egyébként talán Zsófi örült a legjobban, mert még állítólag nem volt fehér eskvője, bármindig szeretett volna, így most nyugodtan tobzódhatott a választott színben. A fehér finom és mindenképpen elegáns, nagyon jó alapszín! Még elegánsabb, ha egy kis bézzsel és főleg arannyal párpsítjuk!

Az én tippem: minden, de minden tárgy megszépül és ünnepivé válik, ha lefújjuk arany sprayfestékkel. Így az asztaldekoráció az általam évek óta gyűjtögetett és féltve őrizgetett konzervdobozokból, bébiételes üvegekből, és érdekes formájú üveg csomagolásokból, némi arany sprayfestékkel (Duplicolor Chrome effect) vált ünnepivé és igazán lenyűgözővé. Kacatból kincs effektus.

Ahogyan az olcsó műanyag talpas kaspók is nagyszerű fókuszponttá váltak a csillogó aranytól, no és persze a bennük gyönyörűen elrendezett virágtól.

Zsófi tippje az volt, hogy egy esküvőn kell a volumen a dekorációból. A legolcsóbban mennyiségi dekort előállítani pedig papírból lehet!

Ehhez tartva magunkat, a dekoráció fő eleme még az ovis koromból ismert jó öreg krepp-papír lett, melyet a Pantonnál szereztem be és vágattam fel különböző szélességű darabokra. Úgy tűnhet hogy brutális munka volt megcsinálni a krepp-szalagos dekorációt, de nem így van. Egyedül megcsináltam az egészet nagyjából két óra alatt. Ehhez csak kifeszítettem a zsineget a könyvespolcunk két szélére, mejd tűzőgéppel feltűztem rájuk sorban az előre levágatott csíkokat.

Gyönyörű lett tőle a szomszéd néni lepukkant házfala, a kerítés és még a garázsunkat is csodásan elrejtette! Zsófi itt-ott megtüzdelte papírpomponokkal hogy fokozza a hatást és még inkább tömeget produkáljon, ami ápol és eltakar.

Bevallom nektek, ezeket a pomponokat eszembe sem jutott magam elkészíteni. Túl sok kellett belőle és ennél a mennyiségnél csak a “felborzolásuk” elvett egy délutánt és igényelte a barátok közreműködését. A pomponokat tehát Zsófi megrendelte nekem a Karcsi Papírboltjából, ahogyan a gyönyörű, egyedileg készült arany közepű fehér és bézs papírvirágokat is, melyek a szertartás helyszínét díszítették.

A tornác oszlopainál az Ikeából származó tüll fügönnyel kombináltuk a pompomdekorációt.

A  dekoráció továbbbi fő eleme pedig a rengeteg virág volt, cserepes és vágott, melyeket kizárólag fehér színben szereztünk be. Pünkösdi rózsa, mini szegfű, liziantusz és fátyolvirág, rezgő volt többek között a “zsákmány” a virágpiacon. De szereztünk jó néhány petúniát és hortenziát is, melyek majd nem csak az esküvőt, de az egész kertet díszíteni fogják ezen a nyáron. A vágott virág sok előkészítést igényelt, ezt Zsófi intézte derekasan, majd közösen megkomponáltuk az általam lefújt arany üvegcsékbe a virágokat, Zsófi pedig gyönyörű tűzött összeállításokat készített az aranyra festett műanyag kaspókba. Ezek lettek az asztalok fő díszei.

Rengeteg mécsest és mécsestartót vettem az alkalomra az Ikeában (utóbbiakat szintén aranyra fújtam) és hoztam onnan magammal textilt is. Az asztalokon a legolcsóbb fehér ikeás textil volt a terítő, melyet nemes egyszerűséggel csak cikkcakk ollóval felszabdaltunk, erre pedig egy réteg szintén ikeás csipke került. Nagyon, de nagyon elegáns lett a textilektől és a virágoktól az asztal!

Zsófi tippje: Nyári melegben a vázácskákat ásványvízzel érdemes feltölteni, mert így a víz nem fog beindulni a nagy melegben. A legolcsóbb 70 Ft-os szénsavmentes víz is tökéletesen megteszi, de a virágok így sokkal tartósabbak lesznek a szélsőséges körülmények ellenére.

Az utolsó símításokat, vagyis inkább i-re a pontot az izzósorok adták. Most örültünk igazán, hogy karácsony után lusták voltunk leszedni a házat megvilágító égősort :-) De került karácsonyfaizzó a tujákra is bőven.

Eszközök

Egy otthoni esküvőnél a legnagyobb nehézség talán a rengeteg szükséges eszköz beszerzése. Asztalok, székek, tányérok, poharak, evőeszközök. Összesen negyvenen voltunk, így kizárt volt hogy ennyi embert a házi készletből vendégül tudjunk látni. A tányérokat és a gyerekeknek az üdítős poharat egyszerűen megoldottam: nagyon igényes és a dekorációhoz illő papírtányérokat és papírpoharakat szereztem be a vendégséghez az Oltári Bazártól. Evőeszközöket kunyeráltam innen-onnan, de vettünk is nagyon olcsón, darabszámra a Tescóban.

A poharakat, pezsgőst és borost egyaránt béreltük, mert ebből tetemes mennyiség kellett.

Volt egy kósza gondolatom, hogy az asztalokat majd megépítem én magam, deszkákból és olcsó, ikesá asztallábakból, de ahogy telt az idő és mi nem álltunk sehogy, szépen folyamatosan adtam lejjebb az elképzeléseimből és igyekeztem egyszerűsíteni (értsd kiadni) a feladatokat. Így az asztalokat béreltük ahogyan a csodás, arany amerikai székeket is.

Bevallom nektek, hogy a székek nagyon drágák voltak. De nem érdekelt. És nem bántuk meg a döntést, mert a székek kimondottan emelték az est fényét, hangulatát. Gyönyörű formájukkal, arany színükkel külön dekorációként hatottak az asztal mellett. Zsófi kötött rájuk pár szalagot és ennyi. Nem kellett tovább ragozni a dolgokat.

Étel/Ital

Étel terén nem akartunk semmi puccosat, csak nagyon finomat. Olyasmit, amit az ember papírtányérból falatozgat és fennségesnek érzi. A fenséges étel alap egy esküvőn, ettől lesz mindenki boldog és közvetlen. Így lett a fő fogás egy egész malac, ami ott sült meg az udvarunkon. Ennyi emberre pont elég is volt egy, sőt olyan sok maradt, hogy nem győztem a vendégeknek elcsomagolni.
(Tipp: legyen otthon sok ételhordós doboz, amibe lehet a vendégeknek pakolni bőven. Örülni fognak!)

A malac mellé kellett kenyér, amit nem átallottunk Szlovákiából hozni, mert ott ettük életünk eddigi legfinomabb kenyerét. Béla falu nincs messze, mi pedig az esküvőt megelőző nap innen hoztuk a frissen, kemencében sült parasztkenyeret, hozzá házi tejföllel, sajtokkal és malac-rilette-tel. (Hoztunk még egy kis mangalica tepertőt is, de azt a készülődés során mind felfaltuk, a vendégeknek nem maradt...)

A köretet, a rozmaringos tepsis újkrumplit, a majonézes krumplisalátát és finom tojáskrémet fasírttal és májkrémet egy lány készítette nekünk, aki ilyen kisebb rendezvényekre vállal házi készítésű ételekből vendéglátást. Nem akartunk lélektelen cateringet, ezért mindenből a házit, a “kisüzemit” válaszotttuk. Így volt minden nagyon, de nagyon finom!

Házi, bodzás limonádé sok jéggel.

Ami az italokat illeti: a férjem eléggé sokat dolgozik híres borászoknak, akik között jó barátaink is vannak. Nem is volt nálunk más itóka, csak válogatottan szép magyar borok és pezsgők! A vendégek pedig hálásak voltak ezért.....

A legnagyobb ötlet azonban a csokiszökőkút volt. Ezt az eszközt a férjem már rögtön a lánykérés után beígérte a fiúknak. Nem volt mese, szereznünk kellett egyet az esküvőre. Végül a tortát is szállító Gerbeaud hozta nekünk a csokiszökőkutat a bele való csokival és a hozzá értő személyzettel együtt. A gyerekek pedig teljesen oda és vissza voltak tőle! Elég volt elnézni a kis arcukat, ahogy szinte eksztázisban bámulták a csobogó édességet és mámorosan dugdosták alá a nyelvüket, mert az úgy volt jó, mit nekik gondosan felvágott gyümölcsök és finom, pálcikás cakepop!

Apropó személyzet: két képzett vendéglátós érkezett hozzánk erre az eseményre és be kell látnom, hogy nélkülük totálisan meg lettünk volna lőve. Egy otthoni esküvő nem jelenti azt, hogy a háziak ugrálnak mindenért, mert úgy nem tudnak a vendégekre figyelni. Így utólag úgy gondolom, hogy negyven főre, az ételek és az italok mellé kellett volna még egy harmadik ember is, hogy még gördülékenyebben menjenek a dolgok. Szóval, a személyzet nagyon de nagyon fontos!

A másik amit úgy érzem nagyon jól intéztünk, hogy volt két “babysitterünk”, akik a világ legtürelmesebb, legügyesebb és legkreatívabb gyerekfelvigyázói voltak! Nekik köszönhetően, a külön gyerekasztalos etetés gond nélkül lement és a srácok egész éjjel úgy ugráltak, ahogy ők fütyültek, hagyva hogy a felnőttek nyugodtan beszélgethessenek. Ez nagyon jó eredmény, főként hogy harminc felnőttre jutott közel húsz gyerek!

 Desszertasztal és torta

A férjem ragaszkodott hozzá, hogy a torta a Gerbeaud-ból legyen, mert hát ők készítik a legfinomabb édességeket a városban. Én nem vagyok valami édesszájú, engem tehát jobban izgatott a torta dekorációja, mint az íze. Három emeletes tortánk lett végül, dobos, sacher és eszterházy ízben készült el, a kérésemre teljesen egyszerű fehér fondant borítással. A dekorációhoz illő gyönyörű fehér élővirágos díszítést képzeltem el, amit úgy gondoltam kis naivan, hogy még aznap én fel is teszem a tortára.

Desszertasztal és a Gerbeaud tortája

Végül sem nekem, sem Zsófinak nem maradt már erre ideje így végül a díszítésben Niki, az Én Tortám cukrásza és tulajdonosa segített be. Nikiéktől is érkezett egy kisebb, nekem való, arany torta és egy csomó rózsaszirmos cupcake meg cakepop. Gyönyőrű lett tőlük a desszertasztal és pillanatok alatt minden elfogyott róla. 

Niki tortája

Ruha és fejdísz

Na, hát a ruha! Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy tudom mi áll jól nekem, mi az ami kiemeli az alakom jó oldalát úgy, hogy közben jótékonyan rejti amit rejteni kell. Azt is tudtam, hogy ahhoz is öreg vagyok már, második házassággal, két gyerekkel hogy klasszikus menyasszonyi ruhám legyen. Nem is vágytam erre. Annál inkább vágytam egy szép ruhára, amit egyébként bármikor felvehetek még a jövőben amennyiben ki kell öltözni és nem hízom ki. Tudtam mit keresek: rafinált vonalvezetésű, mégis egyszerű, igazán dívás ruhát szeretnék, amiről nem ordít, hogy esküvőre vettük. Ezt a ruhát és a hozzá való álomszép cipőt végül Milánóban szereztük be egy számomra ismeretlen tervező butikjából.

Már a kirakatban kiszúrtam és ezer százalékig biztos voltam hogy a legjobbat válaszottam. A cipő választásom abszolúte nem parktikumra épült, lévén tűsarkú és lakk, én pedig ugyebár egy kerti esküvőre készülődtem..... De higyjétek el, megoldottam a helyzetet :-)

A cipőn kívül a másik nagy “kattanásom” a művirágos fejdísz volt. Oda vagyok a művirágos fejdíszekért! Valahogy annyira frivol az egész, hogy enélkül a ruha sem lett volna az igazi. Vettem egy nagyon puha, lyukacsos hajpántot, Zsófi pedig selyemvirágokat applikált rá, kissé asszimetriklusan, ragasztópisztoly segítségével.

A ruhához és persze hozzám illő sminket Keizer Dorka készítette, akivel már többször dolgoztam együtt így tudtam hogy nagyon szép sminkem lesz, próbasmink meg mindenféle nélkül is. Dorka remekül bírta, hogy folyton mozgásban voltam, miközben ő megpróbálta rámkenni a megfelelő mennyiségű sminket.

A hajammal nem vacakoltam sokat, mert a szerelmem azt kérte, hogy legyen csak pont olyan, amilyen minden nap. Amikor elkészültem azt érzetem, hogy ez a “szerelés” így összességében nagyon “én” vagyok, a fejdíszt pedig egész éjjel le sem vettem.

A fiúk ruházatára is komolyan odafigyeltem, a John Lewis-ból rendeltünk nekik rövidnadrágos tengerész zakót, amiben hihetelenül sármosak és bájosak is voltak.

Nem törekedtünk arra, hogy egymáshoz öltözzünk. Szuverén, önálló egyéniségekként házasodunk össze, akik nem a ruhájuk összehangolásával akarják kifejezni összetartozásukat. Így a vőlegény ruháján nem köszönt vissza semmi sem az én öltözetemből, sem a dekorációból, talán csak a virágos kitűző. A fiúknak is csak azért kellett a sötétkék zakó, mert olyan ruhát akartak mint a szerelmemé, úgyhogy kitűző persze nekik is készült.

Virágok

A kedvenc virágom a pünkösdi rózsa. Nagy szerencse, hogy az esküvő időpontjában már épp virágzott, és itt-ott még magyar pünkösdit is el lehetett csípni a piacon. Fehér pünkösdit elég nehéz találni még ebben az időszakban, de azért sikerült pár kötést beszereznünk. Zsófi főleg tehát a pünkösdit használta a csokromnál, kicsit feltuningolva lizantusszal és a ruhám színével megegyező mini rózsával. A fiúk sem maradtak virág nélkül, ők is a kis bimbós rószából kaptak egyen-kitűzőt.

Az esküvőn nem is nagyon voltam tudatában, hogy milyen szép a csokrom, mert amikor Zsófi a kezembe nyomta az utolsó pillanatban és elhadarta hogyan kell megfelelően tartanom hogy jól mutasson, na akkor én már egy módosult tudatállapotban voltam és a meghatottság könnyeivel küszködtem. De ahogy elnézem a képeket, sikerült jól tartanom. Azt hiszem.

Szertartás

Nagyon boldogok voltunk, hogy nem kell bemennünk semmilyen hivatalba és hogy a III. kerületben kihozza az anyakönyvvezető az anyakönyvet. Eléggé megkérték az árát, de nagyjából ez volt az a tétel, amire minden pénzt megadtunk volna. A szertartáshoz külön vettem egy rózsafuttatót (majd csak megtaláljuk a helyét az esküvő után is alapon) erre kerültek fel a kézzel készült selyempapír-virágok. Gyönyörű volt! A tóhoz tettük a kert végébe, hogy legyen egy kis hely a “vonuláshoz”.

Nem akartam hogy apám kísérjen a vőlegényhez, mert már egyszer tett ilyet, és fura lett volna másodjára is. Ezt a feladatot most a fiaim kapták, a két kis mini úriember pedig nagyon örült ennek. Sőt igazából komolyan ki is vették a részüket a szertartásból. Nagyon ügyesen együtt hozták a gyűrűt és adták át a megfelelő pillanatban. A nagyobbik fiam pedig verset mondott. Megható volt, mert teljesen titokban készült erre, mint utóbb kiderült, éjjelenként, az éjjelifénynél olvasgatta és tanulgatta a verset, hogy meglepjen vele bennünket.

Nehéz volt visszafolytanom a folyamatosan feltörni kívánó könnyeimet, amivel már akkor küszködtem, amikor elindultam az ajtóból Jeff Bridges Brand New Angel zenéjére.

Végezetül

Egyetlen percig sem bántam meg, hogy a kertünkben rendeztük az esküvőt. Igaz, az esküvőt megelőző három hét egy ámokfutás volt, de végül aznap minden gyönyörűen összeállt. A nagy napon Zsófi iszonyatos erőbedobással dolgozott és izgult helyettem is, én pedig akkor már egy napja túl voltam egy sírógörcsön, egy karambolon és egy villanyóra lekapcsoláson, így teljesen átlendültem a minden mindegy állapotba és azzal nyugtattam Zsófit, amivel két napja még ő nyugtatott engem: ami meglesz az jó lesz, ami meg nem lesz kész, az meg nem is hiányzik majd. És tényleg nem hiányzott semmi :-)
Csodálatos érzés volt látni, hogy mindenki mennyire felszabadult, hogy a gyerekek mennyire jót játszanak, hogy a kertünkben egy olasz kisvárosi fiesta hangulat bontakozik ki a szemünk előtt.

És még az sem volt baj, hogy buli után mi takarítunk :-) "

Bejegyezte: Szentgyörgyi Kata a Kicsiház bloggere

Ruha: Elisabetta Franchi
Cipő: Salvatore Ferragamo
Smink: Keizer Dorka
Dekor: Szigeti Zsófi, stylist asszisztens: Lukász Laura
Csokor, asztaldíszek, fejdísz és kitűzők: Szigeti Zsófi
Papír Pomponok és selyemvirágok: Karcsi papírboltja (web, FB)
Torta: Gerbeaud
Desszertasztal: Az én tortám (Stégner Kunos Niki) - (web, FB)
Fotós: Kövesdi Réka fotográfia (FB)