Normál esetben ha megkérdeznék, hogy melyik érzékszervemet tartom a legfontosabbnak biztosan kapásból azt válaszolnám, hogy a látásomat. Most, hogy lassan másfél hete kell nélkülöznöm a szaglás és az ízlelés képességét, lehet hogy átértékelem a kérdést. A kialakult helyzet ugyanis igencsak megnehezíti a hétköznapjaimat. Ma például, ebéd közben, egy pillanatra visszanyertem az ízlelésem, mely tény sajnos azzal a megalázó helyzettel szembesített, hogy éppen egy elviselhetetlenül sós és gyömbéres ételt fogyasztok. Irónikus, hogy feltehetően ennek a kis konyhai bakimnak (és a gyömbér jótékony hatásának) köszönhettem egyáltalán, hogy megéreztem a hibát. Öröm az ürömben, hogy rögtön utána újra megszűnt, így zavartalanul tudtam tovább táplálkozni. Szóval napok óta beszűkült világomban élek. A virágok azonban itt is velem vannak és akadnak köztük olyanok, melyek még az influenza átrobbanthatatlannak hitt pajzsán is képesek behatolni: a jácint és a frézia.
Nagymamám régi, piros lábosában, borstyán levelek (Hedera helix), rózsák (Rosa sp), frézia (Freesia refracta) és jácint (Hyacinthus orientalis) illatozik.
Az egész kompozícióban négy szál jácint és húsz szál frézia van és tényleg valóságos illatbomba. Simogatja a sós víztől és orcseppektől megviselt nyálkahártyáimat.
A technikáról annyit, hogy ez nem csokor, hanem a lábosban nedves tűzőhab van (Oasis), ebbe szúrtam bele a növényeket. Ha szeretnétek ilyesmit készíteni, Oasis márkájú tűzőhabot kaptok virágpiacon, illetve az Artvirágban is, de sajnos csak nagy kiszerelésben. Kétféle típus létezik: nedves és száraz. Utóbbi szárazkötészethez való, élő növényekhez nedveset használjatok. A hab sima kiskéssel vágható, formázható, használat előtt egy negyed órára vízbe kell ázatatni, úgy, hogy teljesen ellepje. Ezután kell a kaspóba rakni. Akkorára vágd, hogy jól megszoruljon az edényben, ne billegjen és a perem fölé lógjon körülbelül 1-1,5 cm-rel.
Illatok, színek. Ez már a tavasz.
A virágszárak 2-2,5 cm mélyre érjenek a habba és betűzés előtt, mindegyik végét vágd le frissen. Ferdére metszd, mert így a növény nagyobb felületen tud vizet felvenni és így betűzni is könnyebb lesz. A tűzőhab meglehetősen sokáig tartja a vizet, de érdemes megtapogatni egy-két nap elteltével és belocsolni, ha már nem érzed elég nedvesnek, de a virágok még szépek. Miután a virágok elhervadtak a habot is ki kell dobni, csak egyszer használható.
Próbáljátok ki!
Ui.: Muszáj, hogy zárásként ez a kép is ide kerüljön:
Id. Jan Brueghel – A látás és a szaglás allegóriája, 1618, Museo del Prado.
(+Jó tudni+ Id. Jan Brueghel, híres flamand festőcsalád tagja, id. Peter Bruegel édesapja. Egyedül ő –a leghíresebb a festőcsalád hat tagja közül– hagyta el idővel a "H"-t a nevéből.)
Fotó: Reichel Tamás, Wikimedia Commons
Kötészet: Virágom, virágom