Aki hallott már Montreux-ről (ejtsd: Montrő) az nyilván a világhírű, a városban évente rendezett, Jazz Festival kapcsán. A fesztiváltól felbolydul az egész környék, igazán híres előadók koncertjeire lehet jegyet vásárolni, igazán drágán, igazán jó koncerteket hallani és abban az igazán izgalmas és kivételes élményben részesülni, hogy milyen Svájc, amikor nem olyan rendes. Aki viszont nem az évnek azon az egyetlen hetén megy oda, mikor a fesztivált rendezik, az jó ha tudja, hogy Montreux-t és környékét Svájc Riviérájának is nevezik. Mégpedig azért, mert a közeli, magas (2000 m körüli) hegyek ellenére a tóparton (Genfi tó - Lac Léman) +10 fok az évi átlagos középhőmérséklet és télen sem igen megy 0 alá a levegő hőfoka, ami a pálmafáknak és egzotikus növényeknek is kedvező életteret biztosít. Az Alpoktól északra itt a legnyhébb az idő ami elképesztő vegetációt eredményez. Mivel Svájcról a legkevésbé sem a mediterrán klíma jut eszünkbe, ezért elég meglepő mikor az ember először szembesül montreux-i sétány különös szépségével. Rengeteg fa- és növényfajta honos a környéken, melyek között több szubtrópusi faj is található: füge- pálma- és mandulafák, ciprusok. Többször jártam már arra és többször meg is akartam már írni ezt a bejegyzést, mert nagyon kedvemre való hely.

Az egzotikus növényekkel beültetett sétány kb. 6 km hosszan vezet a part mentén Vevey-től Château Chillon-ig, ami egyébként szintén érdekes látnivaló. Ez a kép szeptemberben készült.

19. században Mountreux, a hajózás fejlődése és a vasút kiépítése miatt komoly fejlődésen ment keresztül. 1815-től panziók majd nagy hotelek nyíltak, számos író és művész beszámolójának hatására felkapott túrista célponttá vált a város. A kezdetet még Jean-Jacques Rousseau 1761-ben írott, "Julie ou la nouvelle Héloïse" (magyarul: Az Új Heloise) című regénye jelentette, mely a század legnagyobb könyvsikere volt, egy szerelemről szól és Montreux környékén játszódik.

Az előtérben mediterrán bujaság, a háttérben hatalmas, havas hegyek.

1891 szeptemberében kezdődött a sétány története, amikor  a város vezetése elhatározta, hogy ők fogják szervezni a következő kantonális (Svájc nem megyékre, hanem kantonokra, azaz tagállamokra tagolódik) kertészeti kiállítást, amire a Place de la Rouvenaz teret használták, ami, a máig megmaradt, fedett piacépület (Marché couvert) melletti terület volt. A korabeli fotók tanúsága szerint, készült egy panorámasétány, egy rusztikus híd, kivilágított szökőkút, műbarlang, egy zene pavilon, valamint a fedett piacot, a kiállítás idejére üvegházzá alakították, a trópusi növényeknek. A rossz idő miatt a nagy siker elmaradt, de a helyiek annyira megszerették az egész felhajtást, hogy egy állandó kert létrehozását kezdeményezték.

Díszcseresznye (Prunus serrulata) virágzik márciusban.

A kertet eredetileg körbekerítették és még két szfinxet is felállítottak a bejárathoz. Az első nyárfák a tér kialakításakor áldozatul estek, ezért a város egy Senf névre hallgató kertészt bízott meg, hogy hársfákat ültessen a tóparti sétányra. Hogy a túristáknak egyre nagyobb teret biztosítsanak a tóparti sétákhoz, a parti sétányt folyamatosan bővítették és öntöttvas padokat is kihelyeztek az út mellé.

Szellőrózsák (Anemone sp.) nyújtózkodnak a tóparton.

Az első városi kertészt, Alois Zbaerent 1893 szeptemberében bízták meg és 1500 frankos évi fizetéssel büszkélkedhetett. 1928-ban bekövetkezett haláláig, 35 éven keresztül volt a város kertésze. 1928-tól 1953-ig az igen elismert és a kantonban igen népszerű M. Albert Fillettaz volt a kertész és ez az úr is haláláig dolgozott a városnak. 

Lenyűgöző a fehér magnólia (Magnolia grandiflora), ahogy márciusban teljes virágpompájában tündököl.

Sajnos nem tudom beazonosítani, hogy ez a gyönyörű fűz pontosan milyen fajta, de  méretei lenyűgözőek voltak.

1953-tól 1986-ig Artur Affolter felet a kertért, és ő volt az aki a jelenlegi park arculatának létrehozója volt. Mind esztétikai mind botanikai szempontból őt dicséri a sétány jelenlegi arculata.

Hunyorok (Helleborus) hódolnaknak a nagy hegyeknek.

Jelenleg M. Bertrand Nanchen a város főkertésze. Nem tudom, hogy az ő ötlete volt-e, hogy "zöld szobrokat" állítsanak végig a sétányon, de azt mindenesetre tudom, hogy változó esztétikai minősében jönnek létre ezek a "növényszobrok". Egy hete, mikor utoljára arra jártam a BARBA család figurái kísérték végig utunkat és őszintén mondom, hogy le tudtam volna mondani róluk, úgyhogy igyekeztem inkább a virágokra koncentrálni. De álltak már növényekből megformált óriás hangszerek is a sétány füvén.

Szellőrózsák (Anemone sp) szímpompája márciusban

Minden alkalommal, amikor végigsétálok a növényekkel szegélyezett úton, ez a hosszú, keskeny kert új arcát mutatja meg. Őszintén csodálkozom, hogy nem vezet senki (vagy csak nem találtam még meg) erről a helyről egy fotóblogot, mert az év minden időszakában gyönyörű a növényzet.

Közönséges (vagy juharlevelű) platán (Platanus acerofolia) még kopaszon, levelek nélkül, márciusban.

Képek: Virágom, virágom
Információk: innen