Vannak olyan mennyasszonyok, akik nem tudják pontosan, hogy mit is akarnak (legalábbis ami a dekorációt és a rendezvényt illeti). Aztán vannak olyanok, akik rengeteg mindent akarnak és nem tudják eldönteni, hogy miről is mondjanak le. És végül vannak olyanok, akik pontosan tudják, hogy mit szeretnének, határozott elképzeléseik vannak, ami se nem sok, se nem kevés. Voltaképpen csak azért van szükségük segítségre, mert egyszerre túl sok menyasszonynak és stylistnak is lenni. Krisztina ez utóbbiak közé tartozott, Ákos pedig ránk bízta magát. És hogy Krisztina mit akart? Napsárgát, sok napsárgát!
Amikor Attilával (a virágkötő) nekiálltunk átbeszélni a dekorációt mindeketten mosollyal az arcunkon állapítottuk meg, hogy azért olyan jó, hogy vannak akik ilyen esküvőt szeretnének. Mert jó, jó, szép a csipkés romantika, szeretjük persze, de azért egy ilyen esküvő igazán üde és örömteli és ritka színfolt egy stylist és egy virágkötő életében.
Krisztináék a Normafa síházat (Normakert) választották helyszínnek. Mert nem puccos, közel van a városhoz, gyerekbarát és tökéletes helyszín egy fergeteges kertipartihoz.
A sok barna felülethez tökéletes kiegészítőnek bizonyult a sárga szín.
Kiindulási alap a sárga szín volt és a kamilla (Matricaria chamomilla), ami egy nagyon törékeny és nagyon kedves virág, ugyanakkor inkább természetes, egyszerű, kedves hangulata van, mintsem elegáns vagy romatikus. Krisztina az első pillanattól kezdve erre a virágra vágyott. A sárga lampionokat tartó zsinórra különféle sárga és fehér krepppapírból vágott szallagocskák kerültek. A szertartást díszítő vázákba végül napraforgó (Helianthus annuus) került, ami az éjféli tortavágáskor a torta virágdíszében köszönt vissza. Érdekes, hogy ez a véletlen műve volt, de ilyen amikor "mindenkinek egy rugóra jár az agya".
Az asztalokat nem szerettük volna klasszikus, tűzött virágkompozíciókkal díszíteni. Ezért azt találtam ki, hogy minivázákat rakjuk az asztal közepére, mert ezeket könnyű elmozdítani, nem zavarják az egymással szemben ülőket a beszélgetésben és egyszerű, stílusos megoldás. Végül nem csak vázácskákat, hanem fűszeresüvegeket és kicsi befőttes üvegeket is használtunk. Ez lett a teljes kollekció:
Balról jobbra haladva az első kettő Ikeában kapható fűszeres üveg, a harmadikat a Kikában találtuk, a negyedik pedig olajbogyós üveg. És így néztek ki az asztalon:
A vázák közé mécsesek és menükártyák kerültek, melyeket Krisztina pauszra nyomtatott ki és sárga papír került mögéjük.
Sütik sárgában. Ha érdekelnek részletesebben, alább megtalálod a linket hozzájuk.
Krisztina ruháján sárga masni díszelgett és egy dögös, sárga cipővel egészült ki.
Craspedia (sárga gömböcskék), orbáncfű (Hypericum) zöld bogyói, kamilla (Matricaria chamomilla) és dália (Dahlia sp.) alkotják ezt a meseszép csokrot.
A ruhát a sárga szalagon kívül egy, szarvasbogarat mintázó kitűző díszítette, ami Mojzes Dóra munkája.
Ültetőkártyák csak a családi asztalnál voltak, a többi vendég szabadon ülhetett le bárhova, a vacsora svédasztalos volt.
Vendégajándék dátummal nyomtatott M&M's csokigolyókkal, a gyerkek nagy örömére.
Buli is stílusban tartva. A sárga papírrepülők a nagyszámú gyerekseregnek készültek.
Visszanézve talán úgy tűnhet, hogy ennek az esküvőnek a megszervezése rengeteg pénzt és időt vett igénybe. Pedig valójában nem így van. Attól hogy egy esküvő "stílusban van tartva" semmivel nem kerül többe, mint egy olyan, ahol nem figyelnek a részletekre. És több időt sem feltétlen igényel, csupán egy döntésen múlik, még az elején. Ha ez megszületik, kevesebb lesz az izgalom is, mert ha mindent egy stílusra fűzünk fel, biztosan minden összhangban lesz, amikor végül a sok részletből összeáll a kép.
Fotó: Jakab Krisztina (Facebookon itt megtalálod) és Virágom, virágom
Sütemények: Garamvölgyi Gerda, Torta: Szűr István és Kolozsi Timi. Ezeről bővebben itt olvashatsz
Helyszín: Normakert (régi Normafa Síház)
Virágkötés: Németh Attila – Plantomime
Styling: Virágom, virágom
Update: a poszt megírásának napján (2012. április 16.) megszületett Krisztináék kislánya. Nagyon sok boldogságot!