Ma reggel, félálomban belegondoltam abba, hogy itt a tavasz és mostantól fél évig, de inkább 8 hónapig minden jobb lesz. Most jön az év jobbik fele: korábban van világos, később van sötét, meleg van, minden virágzik, lehet este fröccsözni a teraszon, fürödni a tóban, nem kell zoknit venni, van cseresznye, a lányok szoknyát vesznek, a fiúk stírölik, jönnek a hagymások, a magnólia, orgona, pünkösdi, esküvők... Úgy érzem, hogy vér tolul az ereimbe hacsak rájuk gondolok. Most lesz minden jó!

Tegnap volt anyukám szülinapja, úgyhogy szerdán kimentem a virágpiacra, hogy bevásároljak. Persze azonnal életbe lépett a "Gombóc Artúr effektus". Minden kellett. Elvonási tüneteim voltak, mert egy hónapig kint voltam Svájcban, szóval régen jártam a piacon és időközben kitört a tavasz is, ezért iszonyúan bevásároltam. Vettem angol rózsát, amit rettentő ritkán lehet látni a piacon, de persze elsőszámú kedvenc, liziatuszt (Eustoma grandiflorum), halványrózsaszín jácintot (Hyacinthus orientalis), boglárkát (Ranunculus asiaticus), waxot (Chamaelaucium uncinatum) valójában viaszvirág a magyar neve, de mindenki waxnak hívja. Eltöltöttem vagy két órát a piacon. Aztán tegnap kötöttem egy csokrot anyunak, de már este az ünnepi vacsora előtt, így sajnos nem sikerült igazán szépen lefotóznom, de azért dokumentáltam.

Megint voltunk Párizsban. Még az előző utazás képeit sem raktam fel. Pedig nem rosszak. Előbb-utóbb biztosan felkerülnek. Miután februárban mentünk, nem számítottam rá, hogy bármilyen virágos vagy kertészeti szempontból inspiráló dolgot kapok majd lencsevégre. Aztán persze másképp alakult, mert most elmentünk több helyre, amire legutóbb nem jutott idő: egyrészt a Jardin des Plantes-ba, ami télen nem a legizgalmasabb arcát mutatja, de az üvegház gyönyörű és egész évben ontja a zöldet, ahogy az egy üvegháztól elvárható. És hamár ott voltunk, megnéztük a Grande Mosquée-t (a kettő egymáshoz nagyon közel van) aminek a kertje még télen is mesés. Az iszlám művészet jellegzetes mintás és türkizkék csempéivel (amikért én szenvedélyesen rajongok) és ornamentikus faragványaival. Igazi csodálatos, váratlan kertélmény volt. Képriport Párizsból.

Üvegház a Jardin des Plantes-ban

Úgy döntöttem, hogy a blog 2 éves szülinapjára egy kis ráncfelvarrást kap ajándékba. Persze nem fért bele az év végi hajrába. Most jutottunk el idáig. Néhány visszajelzésből és saját tapasztalatokból táplálkozva, pár dolgon változtattunk. Ha érdekelnek a változtatások, mi hol van a blogon és miért, akkor olvass tovább...

A növények szeretetén kívül, a másik női ágon öröklődő családi hagyomány a kézimunkázás. Nálunk minden nő horgolt, kötött, illetve anyukám még mindig. Ő például olyannyira tökélyre fejlesztette a kötés-horgolás tudományát, hogy saját esküvői ruháját is ő kötötte... vagy horgolta...már nem is emlékszem. A kép még megvan. Ne valami kispályás dologra gondoljatok! Azóta többen megirigyelték. Saját bevallása szerint, az egyetemen, egy szerves kémia előadás alatt megkötött egy sapkát. Természetesen gyerekkoromban mindenem kötött volt. Kötött sapkák bojtokkal, kötött kardigánok, kesztyűk, kötött szoknyák még kötött fürdőruhám is volt. Mind-mind anyu és nagyi kezének munkái. Persze akkor még nem tudtam ezt igazán értékelni. Örültem annak viszont, hogy lehet rózsaszín felhős, szürke, kötött kabátom, olyan ami persze senki másnak nincs. Mert nagyi megkötötte. A kötés-horgolás szenvedélye engem (még) nem kapott el. Bár horgolni tudok, nem is rosszul. De talán a sok összehurkolt szeretet tett a kézművesség csodálójává. Azóta is imádom a kötött-horgolt mindenféléket. Különösen a cukiságokat. Most ezt küldte nekem Juli. És az nem lehet, hogyha létezik a világon (Japánban) kötött karfiol, akkor az ne kerüljön fel ide.

Már több embernek tettem ígéretet arra vonatkozóan, hogy írok egy karácsonyi ajándéktippekről szóló bejegyzést. Kicsit szubjektív lesz, de hátha valakit megihlet. Ez a lista részben az én vágyimból, részben az én ajándékaimból táplálkozik, melyekkel a Facebook oldalamon már találkozhattatok. Senkit ne tartson vissza, hogy a tél nem kert szezon. Egy igazi virágőrült boldog lesz egy virágos ajándékkal, mégha csak tavasszal tudja is csak használni.

1. Szerszámból minőséget
Kézenfekvő, hogy igényes minőségi kertiszerszámot vegyünk olyannak, akinek terasza, kertje van. Magam részéről rajongok a színes, mintás darabokért, de rendkívül idegesít, ha egy szerszám nem minőségi. Egy cuki, de nem éles metszőolló nem sokat ér, inkább bosszantó. Én a Fiskars és a Gardena termékeit nagyon szeretem. A Fiskars új lila sorozata igen csinos is.

Vannak ihletett pillanataim. A mostanit "hosszú" küszködés előzte meg. Alkotói mélypontra jutottam. Napokig bármihez fogtam sikertelenség lett belőle. Ami nem megy, azt nem kell eröltetni. Már kezdtem kétségbeesni, mi van, ha örökre elhagyott az a képességem, hogy létre tudok hozni tárgyakat. Persze a tapasztalat azt mutatja, hogy ez pont olyan hirtelen és váratlanul múlik el, ahogy rámtör. De senkinek nem kívánom az érzést, hogy magabiztosan nyúl az anyaghoz és semmi nem sikerül. Aztán leesett a hó, meg megláttam egy szép papírt, meg valahogy mégsem hagyott nyugodni... nekiültem és éreztem, hogy elmúlt.

Hortenzia koszorú arany selyempapírból

Elkezdődött az advent. Ráhangolódásként és kedvcsinálónak feltöltöm most ide Lukász Eszter téli kollekcióját. Ha még nincs koszorúd, de szeretnél, vagy egy szép ajtódíszre vágysz, esetleg valamilyen különleges asztaldíszre, tőle rendelhetsz az eszter.lukasz@gmail.com címen.

Folyton időhiányban szenvedők szerintem értékelni fognak egy villámgyors ajtódíszt. Megmutatom azt is, hogy hogy csináltam. Ha utálsz varrni és ragasztgatni, de azért szeretnél valami "sajátot" akkor eljött a te időd! Egyszerű és nagyszerű.

Ma szembenéztem a ténnyel, hogy 31 nap van karácsonyig. Az nem sok. Mondjuk nálam, a magazin fotózások miatt, az első karácsonyi kör már október közepéig lezajlott. A stylistok ilyenkor már a Valentin napon törik a fejüket és megmondom őszintén, a minap már a 2013-as tojásfestés is eszembe jutott. Szóval ilyenkorra túl vagyok már a nehezén, de aztán közvetlen karácsony előtt újra megcsap a karácsonyi hangulat és beszippant. Ilyenkor állok neki az otthoni dekorációnak. Kétlaki életünknek köszönhetően minimum kettő készül mindenből. Pesten mindig kicsit csajosabb. Lausanne-ban mindig fiúsabb. Bár már régen nem igaz, de még mindig bennem van, hogy svájci otthonunk valaha legénylakás volt, ennek klasszikus stílusjegyeivel. A színek visszafogottabbak, a bútorok letisztultabbak, míg Pesten nőies, eklektikus részletgazdagság honol. M (amúgy igen jó) ízlése lényegesen kevesebb csicsát visel el, mint az enyém. De mostanra megtanultam, hogy mi az ami még nem veri ki a biztosítékot és alkalmazkodom az igényekhez. Fánk itt soha nincs, csak Pesten, úgyhogy idén ágakkal pótoltam.

Mindig könnyen megy az írás. És mindig segít. Sokszor írom ki magamból a gondolatokat, vagy terelem el írással a gondolataimat. Most nehezen megy. Napok óta halogatom. Azt sem tudtam igazán, hogy írjak-e arról a blogra, hogy egy barátunk elment. Mert mit tud írni az ember? Hogy a halál az élet része? Hogy becsüljük meg amink van és dédelgessük amíg a miénk lehet, mert az élet egy rövid pillanat? Közhelyek. Igazak. A temetés búcsú. Bizonyos kultúrákban ünnep. Az élet ünnepe.

Köszönjük Pupi, hogy velünk voltál! Rövid volt.

Mikor kiderült, hogy idén majdnem három hetet Amerikában fogunk tölteni, sejtettem, hogy sok olyan élménnyel gazdagodom majd, ami ide is felkerül. És így is lett, de talán nem éppen úgy, mint ahogy vártam:
Nem mondom, hogy szeretek mindent, ami japán, mert például nem nagyon rajongok a mangáért vagy az idiótának (rosszabb esetben gyerek prostituáltnak) öltözött diáklányok kultuszáért. De a hagyományos japán kultúra (nevezzük most így) régóta nagy kedvencem. Inspirálnak a kerámiáik, foglalkoztat az ikebana művészet, csodálom Hiroshige képeit és lenyűgöz a kertművészetük is, hogy csak egy pár dolgot említsek a sok közül. Arra igazán nem számítottam, hogy San Franciscoban van egy darabka Japán. Pedig nem is egy darabka van, hanem több kis darabka is. Közülük egy, a Golden Gate parkban, egy japán teakert formájában, igazi japán teaházzal, ahol csodás a szusi és nagyon finom a jázmin tea. És a kert valami mesés...

Nem vagyok  "idegen ünnep" ellenes. Jól elvagyok a Valentin-nappal is. Sosem értettem az "ezt csak a virágosok találták ki" tipusú érveket. Kevesen tudják, de az egyik legkedvesebb ünnepünk mai változatát, a modern kori anyák napját is egy lelkes amerikai hölgynek köszönhetjük, rapid terjedését pedig a viragarusoknak. Szóval történelmet élünk, mostmár nem csak a halottainkra emlékezünk (november 1-én) hanem Halloween is van (október 31-én). Én csöppet sem bánom és nem gondolom, hogy egyik kioltaná a másikat. A dísztököt kimondottan kedvelem, de megmondom őszintén a töklámpást valahogy kevésbé. Ha lesz majd gyerekem, biztosan szervezek töklámpás faragó versenyt, mert nyilván őrült jó szórakozás gyerekekkel, de addig is visszafogottabb megoldást keresek. Meg fogtok lepődni: szerintem lehet benne például növény vagy virág.

Részt venni egy esküvőn vendégként sokkal egyszerűbb, mint dekorálni. Kevesebb az izgalom. Rachel és András esküvőjéért egészen Cincinnatiig utaztunk. Bandi ugyanis az unokatestvérem, aki ott él. Feladat azért így is hárult rám, de csak a véletlennek köszönhetően. Hogy úgy mondjam én tettem fel a pontot az i-re, tűztem fel a kitűzőket a gallérokra. Csak mert Pavlovi reflexként tör ki belőlem a csinálhatnék, ha egy esküvőt látok. Nem értem, hogy a virágosok miért mentek el, mielőtt ezt megtették volna, hisz ez a legjobb rész az egészben. Amikor a sok munka után minden összeáll, a helyére kerül, látod egyben ahogy a finom részletek összeállnak. Enyém lett a hab a tortán. Ebből is látszik, hogy egy családi esküvő kiapadhatatlan örömforrás.

A szabadság után nehezebben megy minden (állítólag ilyenkor a legkevésbé hatékony az ember hiába pihente ki magát, nehéz visszaállni), pláne olyasmikkel foglalkozni, amik még szabadság előtt voltak. Nálam az utazások után új időszámítás indul: nyaralás előtt és nyaralás után. Mégis most kicsit visszamegyek az időben és bepótolom, ami elmaradt. Nagyon jó dolgom volt ezzel az esküvővel. Megint csupa olyan emberrel hozott össze a sors, akivel szívesen töltöttem az időmet. Ezúttal nem a pár, hanem Ági, a rendezvény szervezője talált rám. És ezzel már el is mondtam, hogy miért is volt olyan jó dolgom. Mert ő igazán sokat vett le a vállamról. Tényleg köszönet neki azért, hogy nekem csak a "szép részével" kellett foglalkoznom. És köszönet Diáéknak, amiért elfogadták amit ajánlottam. Remélem ők sem bánják.

Ez a bejegyzés határeset. Mégpedig azért, mert virág épphogy lesz benne. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy megírjam-e ide, de végül úgy döntöttem, hogy jelenjen meg, mégpedig azért mert annyira szerettem csinálni, annyira szeretem a képeket és annyira jó emlékeket ébreszt bennem, hogy nem tudtam lemondani róla. Bíztam abban, hogy aki szereti ezt a blogot, az szívesen olvassa és nézi majd ezt a bejegyzést is.
Mautner Zsófival a Chili és Vanília blog szerzőjével jó ideje dolgozunk együtt. Ő jól tudja, hogy amit én csinálok abban előbb-utóbb lesz valami virágféle. Eleinte tiltakozott kicsit de mostanra megszokta sőt, szerintem már titkon szereti is (itt egy korábbi közös munkánk). Régi vágyát váltotta valóra, és a Kultúrfürdővel karöltve, szervezett egy isztambuli élményei inspirálta, török reggelit Budapesten, Türkíz címmel. Én a török motívumokért és színvilágért, ő pedig a török ízekért rajong. A fejünkben gyorsan összeállt a terv. És bár először székünk nem volt, aztán meg helyszínünk, mégsem hagytuk magunkat és a budai Menta Terasz étterem felső teraszán megreggeliztettünk száz embert. Török módra, de saját stílusban.

Az őszirózsában (Callistephus chinensis) a legcsodásabb, hogy augusztustól az első fagyokig nyílik a kertekben és kapható az üzletekben. Mivel elég szapora és igénytelen növény, mely a mi éghajlatunkon remekül érzi magát, így olcsó is. Kertben egy tő egy csokornyi virágot terem. Jól kezeleve több mint egy hétig eláll vázában.

Régi vágyam vált valóra. Végre úgy alakult, hogy volt egy olyan óra, amikor mindketten egy időben voltunk egy helyen és kicsit kifaggattam Zólyomi Zsolt parfümőrt a parfümőrök és az illatok természetéről. És végre megkaptam a választ arra a kérdésre, hogy lesz egy virágból parfüm. Ez a cikk azért lett hosszú, mert végre kiélvezhetem, hogy nem szorít a terjedelem és a lapzárta, nincs főnököm és nem kell tőmondattá alakítanom azt, ami többet érdemel annál.

Miért és hogyan lettél illatszakértő, orr, parfümőr? Egyáltalán mit jelent ez a három kifejezés? Szinonimák vagy van köztük különbség? Te melyik vagy?

Amikor Eszter szólt, hogy lesz egy esküvő, amit ő dekorál és ahol kéne egy kis segítség neki, mert rengeteg a tennivaló, egy pillanatig sem hezitáltam. Tudtam, hogy gyönyörű lesz. Eszterrel (Lukász Eszter - Dekoráció) már korábban kezdődött az együttműködésünk. Mikor a lótuszvirágos esküvőt dekoráltam, őt kértem meg, hogy legyen a segítségemre, mert egyedül nem lettem volna meg azzal a sok dekorral, amit beterveztem. És Eszter jött és segített, nem érdekelte, hogy aznap este indul a repülője, pár órával azután hogy készen lettünk a dekorálással és az sem, hogy hajnalban keltünk. Akkor sokáig gondolkoztam, hogy kit kérhetnék meg, míg végül arra jutottam, hogy csak olyan ember tud igazán segíteni, akivel fél szavakból is értjük egymást. Hát így kezdődött. Most ő hívott engem és remélem még sok ilyen lesz, mert jó együtt dolgozni, termékeny és inspiráló és az ő keze alá igazán szívesen dolgozom. Hogy úgy mondjam kicsit sem esik nehezemre. Sőt!

A nyár végén, ősz elején virágzó pompás varjúháj (Sedum spectabile) kb 40 cm magasra nő és a napos helyeket kedveli, a túlöntözést nem szereti. Cserépben teraszon, kertben is gyönyörű és én imádom vágott virágként is. Különösen mikor már kezdenek a virágai kicsit kinyílni és az apró zöld rügyek rózsaszínre változnak. Csokorba kötve (már kissé megnyílott állapotban) kisfejű rózsával kedvelem a legjobban.

Ez a nyár minden szinten esküvőkkel telik. Tervezek, szervezek, dekorálok, részt veszek, fárad vagyok, de élvezem. Egyrészt az ember nagyon örül mikor egy barátja megtalálja a boldogságot, másrészt csak úgy általában is szeretem az esküvőket. Már maga a tény is, hogy esküvőket kezdtem dekorálni, egy barátnőm esküvőjének köszönhető és most újra jött az alkalom, hogy kibontakozhassunk. Ezúttal hárman gondolkoztunk és dolgoztuk a díszítésen Juristovszky Sosával és Osvárt Judittal. Ha a barátnak készül valami, abban az a jó, hogy van egy erős személyes kötődés és bizalom. Persze ilyenkor is nagyon jót szeretne csinálni az ember, mégsem olyan stresszes, mint "megrendelőknek" dolgozni. Az egész esemény a pár otthonában és kertjében zajlott és minden részlet, beleértve az ételeket és a szervezést is, baráti körüket dícséri. A kérés az volt, hogy sok világos szín legyen és egy kicsit "vintage" hangulat. Én mindig gondoltam, hogy egy igazi "home made" esküvő csak jó lehet, de ez végül minden várakozásomat felülmúlta. Egyszerűség, természetesség, könnyedség, jó zene, finom ételek, sok barát és családtag, gyerekek, kutyák, egyszóval minden adott volt egy jó hangulatú esküvőhöz.

A tavalyi nyárról annyi minden maradt, ami még feldolgozásra vár. Toszkána könnyű préda. A világ legszebb helyeinek egyike. És nem utolsó sorban az olasz kertkultúra bölcsője, mely ezen blog szempontjából nem egy érdektelen tény. Lucca környékén, a térképet figyelve (a bejegyzés végén látható), meglehetősen sok látogatásra érdemes kert van. Számszerint ötvennyolc, amiből mi négyet teljesítettünk. A Villa Oliva igazából pontosan olyan, mint ami a fejekben él arról, hogy milyen egy toszkán villa és parkja. És ezen túl egy olyan hely, ahol az ember igazán érzi a régmúlt idők luxusát.

A belépéshez kérjük csengessen! A főbejárattól, a villa déli oldalához vezető utat hatalmas ciprusok szegélyezik.

A rövid válasz igen. Hiába vesszük meg bimbósan, megfelelő kezelés mellett pár nap alatt virágba borul. A megfelelő kezelés azt jelenti, hogy érdemes naponta visszavágni a szárakat, cserélni a vizet és kerülni, hogy hűvös helyen vagy huzatban álljon. A liliom látványát szinte mindenki szereti, de rendkívül erős illata miatt az erre érzékenyek ne válasszák, különösen ne téli időszakban, amikor nem lehet ablakot nyitni. A lilom a legrégebben termesztett kerti virág. Már a görögök is bevitték kertjeikbe. Sőt kezdetben, akárcsak a tulipánét, hagymáját fogyasztották is. Az erős illatról halottam egyszer egy olyan legendát miszerint Néró római császár, aki "köztudottan" őrült volt, egyszer liliomesőt hullasztott vacsoravendégeire, akik ettől megfulladtak. Nem vállalok rá garanciát, hogy ez valóban megtörtént, de nem szívesen próbálnám ki, tegnap éjszakára ez a csokor is az erkélyre kényszerült.

Ilyen volt amikor hazahoztam...

Jó úgy dolgozni, ha az ember szabad kezet kap. Bár törhettem a fejem, hogy akkor most aztán mit is csináljak, hirtelen a bőség zavara állt elő, de végül azért mindig kiderül, hogy vannak keretek, amihez azért érdemes alkalmazkodni. Ezúttal a Polgári Otthon keresett meg, hogy dolgozzunk együtt. Aminek külön örültem, hogy ezúttal nem stylist vonalról, hanem a blogon keresztül találtak meg és csak annyit mondtak, hogy szeretnének virágokat a következő lapszámba. Persze, hogy nem mondtam nemet! Megmutatom, hogy mi készült.

Yvoire már pont Franciaország, a Genfi-tó partján van, a határ Svájc és Franciaország között pedig a tó közepén. Yvoire egy kicsi, középkori falucska, hangulatos utcácskákkal és középkori épületekkel. Egyik mellékutcájából nyílik a kert, amit a városka felől magas falak határolnak. Amikor először jártam itt, még kora tavasz volt és zárva tartották a kapukat. Tudtam, hogy vissza kell menjünk megnézni mi van odabent. A labirintus-szerű kert az érzékek birodalma.