Régebben jártam egy kerteben. Azért mentünk el, mert megláttuk felülről.
Hosszú bejegyzés sok képpel, mert nehezemre esett szelektálni.
A Vácrátóti Botanikus kert hajnali párán keresztül, léghajóról nézve.
Egyszer úgy alakult, hogy negyedmagammal felemelkedtem egy léghajó kosarában. Aki megteheti, hogy átélje ezt az élményt, ne hagyja ki, mert valóban "felemelő". Úgy mondom ezt, hogy én alapvetően nem szeretem a repülést. Nyugodt és csodálatos élmény volt. Ráadásul a szél befújt minket a Vácrátót fölé és megpillanthattuk felülről a reggeli párán átsejlő, mesés kertet. Muszáj volt bemenni a fák közé...
Baloldalon lomb, jobboldalon a lombok közt megbújó vizimalom látható.
Engedjétek meg, hogy, egy botanikus kertről lévén szó, eltekintsek ezúttal (is) a növények részletes leírásától. Ide igazán érdemes elmenni, különösen késő tavasszal, ahogy azt mi is tettük. Tényleg sok csodát látni és rengeteg apró táblát, növények neveivel, azoknak akiket ez (is) érdekel.
A zöldnek annyi árnyalata látható, hogy szinte befogadhatatlan.
Ez a 27 hektáros, romatikus kert 180 éves és hazánk egyik leggazdagabb tudományos élőnövény gyűjteményével büszkélkedhet. Most olvastam a honlapjukon, hogy 2011-ben az "Év vadvirága" a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), ami számomra az egyik legkedvesebb tavaszi növény, nagyon szeretem ahogy kis gyapjas testén gyönyörű virágkelyheket bont.
Pad és "páfrány erdő".
Az első említés a kertről 1827-ből származik. Feltehetően egy "átlagos" köznemesi angol kastélypark lehetett itt eredetileg. 1871-ben a kert Vigyázó Sándor tulajdonába került és mivel gazdag nőt is lehet szeretni Podmaniczky Zsuzsannát vette feleségül, aki nem csekély hozományával gyarapította az addig sem kis vagyont. Három gyermekük született, de ami ennél most fontosabb, hogy az ifjú pár híres volt természet szeretetéről.
Viziliomok (Nymphaea sp.) élnek a (mesterséges) tóban
A nagyműveltségű tulajdonos kastélykertjének átalakítására a hírneves Jámbor Vilmost hívta meg. Néhány évtized alatt Band Henrik főkeretész irányitása alatt óriási költségekkel létrejött egy, a kor stílusának megfelelő szentimentális, tájképi kert. Tórendzszert alakítottak ki, vizimalmot építettek, mesterséges vízesést hoztak létre és persze elmaradhatatlan historizáló elemként egy műrom is kialakításra került.
Hihetetlen, hogy a természet miket produkál. Megdöbbentő növényformák, bármerre nézünk. Jobboldalon hatalmas üdesárga (érzésem szerint) taplógomba élősködik a fatörzsön.
A 19. század végére már, az új stílus, a gyűjteményes kert is teret hódított magának. Az 1921-ben elhunyt Vigyázó Sándor kertjét a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Ettől a ponttól kezdődően 1951-ig a kert történetét örökösödési perek, majd a világháború pusztítása határozta meg. 1952-ben végül teljesült a végakarat és a kert az MTA-ra szállt.
Egy tisztás csak pünkösdirózsákkal (Paeonia) van tele.
A kertet 1961-ben nyitották meg újra. A 70-es években 110-130 ezer látogató kereste fel évente. Hihetetlen szám, nem igaz?
Talán nem túlzás vadregényesnek nevezni a kertet
Jó tudni, hogy a botanikus kert természetvédelmi terület és egyes épületei műemléki védelem alatt is állnak.
Még ma is olyan romantikus a hely, mintha a múltszázadban járnánk. Festői szépségű részletek, melyek nyilván tervezettek, de ez valahogy mégsem érezhető. Mesebeli az egész.
Kis fűszerkertet is kialakítottak, apró táblákkal, ami gyönyörű. Aki otthonra ilyesmit tervez, annak érdemes ide elmenni inspirációt gyűjteni.
Természetes szenvedély: egy pünkösdirózsa (más néven bazsarózsa) megtermékenyítése.
A mocsári ciprus (Taxodium distichum) léggyökerei bizarr látványt nyújtanak. Valahogy az az érzése támad az embernek, hogy a "Sárga úton" jár.
A honlapon számos sétaút tervet is találhatunk, illetve információt a belépőkről és a szervezett vezetésről.
Mindenkinek szeretettel ajánlom, gyerekkel is tökéletes kitérő. Kicsit talán sok a szúnyog...
Fotó: Virágom, virágom