Lassan hagyomány lesz nálam, hogy az esküvőket egy évvel később publikálom. Még szerencse, hogy nem vesztik érvényüket. Egy számomra nagyon kedves munkát mutatok meg nektek. Több dolog miatt is szerettem. Legfőképp az emberek miatt, akiknek és akikkel együtt dolgoztam. Másrészt a helyszín miatt, ami ezúttal is a pusztazámori Öreg Tölgy fogadó volt, mint egy korábbi esküvőnél is. Harmadrészt pedig azért imádtam ezt munkát, mert szembe ment a mostani trendekkel és nem egy hatalmas esküvő volt, hanem egy pici (25 fős), családi rendezvény. Minden apró részletét külön lehetett szeretni és bár sokáig azt gondoltam, hogy egy elsőprő esküvői parti mindennél többet ér, ez az esküvő valahogy megerősített benne, hogy amikor egy család leül egy hatalmas, fehér abrosszal terített kerti asztalhoz, egy esküvői vacsora alkalmából, abban van valami megindító intimitás és romantika. Petráék azóta már négyen vannak és remélem, hogy még mindig örömmel gondolnak vissza az esküvő napjára.

A tavaszi lapáradat utolsó tagjaként a Szuflé magazin tavaszi-nyári számát ajánlanám nektek megvételre. Ehhez a lapszámhoz (is) készítettünk egy anyagot Mautner Zsófival a Chili&Vanília blog szerzőjével. Ezúttal egy elég testhezálló feladat volt a téma: ehető virágokból készült fogások. Az ehető virágokat ezúttal is Pillárék biztosították, akik kifejezetten ehető virágok termesztésére specializálódtak. Korábban itt már olvashattatok róluk.

Nyitókép "rendezői változatban". (A magazinban kicsit másképp néz ki a nyitó oldal, mivel több szöveget kényszerültek ráírni a szerkesztők.) Türkiz tányér és szürke, csipkés szélű, lapos tál – Butlers

Aki hallott már Montreux-ről (ejtsd: Montrő) az nyilván a világhírű, a városban évente rendezett, Jazz Festival kapcsán. A fesztiváltól felbolydul az egész környék, igazán híres előadók koncertjeire lehet jegyet vásárolni, igazán drágán, igazán jó koncerteket hallani és abban az igazán izgalmas és kivételes élményben részesülni, hogy milyen Svájc, amikor nem olyan rendes. Aki viszont nem az évnek azon az egyetlen hetén megy oda, mikor a fesztivált rendezik, az jó ha tudja, hogy Montreux-t és környékét Svájc Riviérájának is nevezik. Mégpedig azért, mert a közeli, magas (2000 m körüli) hegyek ellenére a tóparton (Genfi tó - Lac Léman) +10 fok az évi átlagos középhőmérséklet és télen sem igen megy 0 alá a levegő hőfoka, ami a pálmafáknak és egzotikus növényeknek is kedvező életteret biztosít. Az Alpoktól északra itt a legnyhébb az idő ami elképesztő vegetációt eredményez. Mivel Svájcról a legkevésbé sem a mediterrán klíma jut eszünkbe, ezért elég meglepő mikor az ember először szembesül montreux-i sétány különös szépségével. Rengeteg fa- és növényfajta honos a környéken, melyek között több szubtrópusi faj is található: füge- pálma- és mandulafák, ciprusok. Többször jártam már arra és többször meg is akartam már írni ezt a bejegyzést, mert nagyon kedvemre való hely.

Az egzotikus növényekkel beültetett sétány kb. 6 km hosszan vezet a part mentén Vevey-től Château Chillon-ig, ami egyébként szintén érdekes látnivaló. Ez a kép szeptemberben készült.

Már megint valami, amit nekem találtak ki. Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet erre a leleményes kis szerkezetre. Potom 195 dollárért gépesítve lenne ez az egész húsvéti tojásokkal bütykölés kérdéskör. Nem is tudom... csábító... Arról nem is beszélve, hogy a karácsonyi dekor is egy füst alatt meg lenne oldva. 

A Mobili Mania designbútor stúdió Húsvét alkalmából különleges pályázatot hirdet, melynek keretében a legkülönlegesebb húsvéti tojásokat keresik. Jómagam a zsűri tagja leszek és nem pályázom, aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt egy kicsit sajnálom, mert a nyereményre nagyon fájna a fogam.

II. Technikák

Folytatódik a Nagy Tojásfestési Kalauz. Az alapműveletek után, ezúttal a kedvenc technikáimat osztom meg veletek, amik szerintem egyben a legjobban használhatóak is. A jól bevált ABC sorrend marad, de érdemes végigolvasni, mert lesznek átfedések. Közben is látni fogjátok, de fontos megemlíteni, hogy csak 1-2 esetben kötődnek egymáshoz technikák és motívumok. Vannak olyan módszerek (pl. márványozás) ahol a technikából következik a tojás mintája, stílusa. Míg másoknál a technika ismeretében ezerféle motívummal díszíthetsz.
Tavaly kiálltam egy vásárra, ahol áruba bocsájtottam a hímes tojáskáimat. Nem mondom hogy vagyonokat kerestem volna. A legtöbb látogató odajött, szemügyre vette az árut majd távozás közben megjegyezték, hogy otthon csinálnak majd ők is ilyet. Információ hiányában nemigen – gondoltam magamban. Mostantól már ez sem akadály. Rajta hát! Készítsetek csodás húsvéti dekorációkat!

Decoupage. Más néven szalvéta technika. Azt hiszem az idő múlásával ez lett a kedvenc technikám. Bonyolultnak tűnik, valójában nem az, nehézsége inkább a beszerzésben rejlik. Erre kitérek, de előbb fontos elmondani, hogy mindennel együtt elég macerás technika így én nem állnék neki keménytojásra dolgozni, hanem a kifújt tojást javasolnám, mivel az maradandó. A motívumot mindig az határozza meg, hogy milyen szalvétára akadunk. Így művészi szabadságunk meglehetősen korlátozottnak mondható. Mivel ez elég kiszámíthatatlan (még kreatív boltokban is) ezért én egész évben vadászom őket. Ami nagyon fontos, ahhoz, hogy a végeredmény szép legyen:
- a szalvétán a motívumok körüli alap olyan színű kell legyen, mint a tojás héja, tehát vagy fehér vagy drapp. Különben nem lesz olyan a minta mintha festett lenne.
- a motívumoknak viszonylag kicsikek és tagoltaknak kell lenniük, különben nem fognak szépen felfeküdni a tojás íves felületére. 

Ez a klasszikus "angol rózsás" verzió tavaly készült az Éva magazin húsvéti számába.

Nektek mi jut eszetekbe 30 szál tulipánról egy vázában? Mert nekem az, hogy tavasz van!

Fotó: Virágom, virágom

Közreadok egy anyagot, ami a tavalyi Éva magazin húsvéti különszámában jelent meg és nagyon szerettem csinálni. A képek egy része (a csokrok) szerepeltek a magazinban, de párat ("a csokor elemeit") csak az Ipad verzión láthattátok (volna). Szerencsére nem vesztette aktualitását, mert idén is a tulipán (Tulipa sp.) a nárcisz (Narcissus sp), a jácint (Hyacinthus orientalis) és a boglárka (Ranunculus asiaticus) az igazi tavaszi favoritok és mint mindig, most is gőzerővel a tavaszt hirdetik. Néhány érdekesség a tavaszi virágokról és "gondozási" tippek, hogy a csokor sokáig szép maradjon. 

A héten már élvezhetitek a Nők Lapja KERT különszámát. Még én sem láttam, de nagyon izgulok. Kicsit ebben is közreműködtem. Ha jól tudom mesés kertek, ültetési tippek és szép tárgyak is várnak ránk 475 Ft-ért! A hortenzia csokor mindenestre sokat ígér! Örülök, hogy  szaporodnak a jó lapok!

I. Anyagok, alapműveletek

Mint ígértem publikálom eddigi tapasztalataimat a tojásfestésről. Ez mostanra nem kevés. Mindezt azért, mert utálom a "te is könnyűszerrel meg tudod csinálni" típusú bejegyzéseket, pláne olyanoktól, akik még életükben nem csinálták amíről írnak. Persze vannnak a témában hasznos olvasnivalók is. Vállalkozó kedvűek most megmerítkezhetnek a témában végre nem kötnek a karakterek, több részletben mindent leírok. Az alapokkal kezdünk. Mit is kell beszerezni? Mi mire jó? Festés alapok. Igyekszem illusztrálni is. Nem kronológiát követek, hanem ABC sorrendet, de a végére mindent megtudsz. Azért csinálom így, mert szerintem a kreativitás ott kezdődik, hogy nem másolsz, hanem ismersz technikákat és azt egyedileg alkalmazod. Aztán majd később jönnek a technikák, amiket én szeretek (nincs sok). És végül másolhatsz is ha mégis akarsz. Előljáróban annyit mondanék, hogy minden egyéb híresztelés ellenére, a (szép) tojásfestéshez azért kell némi kézügyesség és sok türelem (különösen gyerekekkel). Nem tudom bárki hasznát veszi-e ennek a bejegyzésnek, de rajtam ne múljék, úgyis régóta meg akartam írni. Sok szeretettel küldöm azoknak akiket érdekel!

Elsőre jó volt, így másodikra is vártam Párizst. Más volt, mint amire számítottam. Mert amire számítottam az nem volt, viszont volt egy-két váratlan, örömteli meglepetés. Párizsban megesik, hogy az ember csak úgy sétálgat és szembejön valami olyasmi, ami TÉNYLEG CSAK PÁRIZSBAN LEHET. Hol máshol történhetne meg, hogy valaki olyan virágboltot nyit, ahol CSAK rózsákat lehet kapni?! Sehol. Kizárt. Következik egy párizsi rózsabolt. 

Március 8. Holnaphoz pontosan egy hónapra (április 9) lesz húsvét hétfő. Terveim vannak, miszerint idén készítek nektek egy nagy tojásfestés kalauzt, amiben összefoglalom majd az elmúlt évek tapasztalatait. Igyekszem majd több részletben, valahogy emészthető formában közreadni. Persze azért nézelődjön majd itt az is, akit nem borzol a téma, mert lesz más is. Indításként egy offline inspiráció: holnap jelenik meg az Éva magazin húsvéti különszáma. 

Persze nem teljesen függetlenül ajánlom a lapot, mert én is dolgoztam benne. A tojásfestős anyag az én munkám, de láthattok még benne nagyon szép koszorúkat nagyon szép kislányok fején, amihez szintén volt egy kis közöm. Receptek, tippek minden mennyiségben az Éva magazintól megszokott minőségben. Szeretettel ajánlom, mert megéri a 695 Ft-ot.

Címlap fotó: Styling – Lukász Eszter, Fotó – Flashback

Van egy-két dolog amire, hogy úgy mondjam "rá vagyok kattanva". Az egyik ilyen a szelektív szemétgyűjtés. Sokat töprengtem, hogy mennyire menjek bele abba, hogy miért is fontos. Nem fogok nagyon. De annyit azért mondok, hogy szerintem eléggé az. Úgyhogy kérlek engedjétek meg, hogy egy rövid kitérőt tegyek a virágoktól ebbe az irányba. Mert fontos. Mert ez is a környezet. Illetve annak a kímélése vagy ha úgy tetszik megóvása. Ha néhány évtizeden belül még szeretnénk elfogadható minőségű életet élni a Föld nevű bolygón és ha úgy érezzük, hogy ebben azért van némi felelősségünk, akkor nem lehet megkerülni ezt a kérdést. És persze nem csak ezen múlik, de PONT ENNYIT megtehetünk, hogy jó irányba menjenek a dolgok. Én pedig PONT annyit azért tehetek, hogy mutatok egy ötletet, hogy hova/hogyan rakd.

A hétvégén Provence-ban voltam és örömmel jelentem, hogy ott már tavasz van!

Kitarás! Rövidesen Magyarországra ér!

Fotó: Virágom virágom

Talán már korábban kiderült, hogy stylist vagyok. Enteriőr stylist. Szóval tárgyakkal foglalkozom. A tárgyakhoz (fotózásukhoz, kiválasztásukhoz, elkészítésükhöz, elrendezésükhöz, megtalálásukhoz, stb.) végtelen türelmem van. (Be kell valljam, hogy sajnos az emberekkel nem feltétlen állok ilyen jól, mégha erre nem is vagyok büszke és próbálok is változtatni ezen.) Valamiért nagyon szeretem a szép tárgyakat. Már kiskoromban is folyton elkunyeráltam anyukámtól és a nagymamáimtól a nekemszép dolgaikat. Úgy érzetem nem tudok meglenni nélkülük. Mióta stylistként dolgozom kicsit enyhült a "tárgyéhségem". Valamiféle furcsa kielégülést ad, ha elviszem őket a megfelelő helyre, a megfelelő időben, hogy felkerülhessenek egy szép fotóra. Kicsit orvosolja a birtoklásvágyamat. Az utóbbi időben lassan, de folyamatosan javul a "szép tárgy helyzet" Magyarországon. Egyre többféle dolog elérhető szerencsére. Szakmai ártalom és kényszer, hogy folyamatosan követem őket. Most megint felkerült néhány dolog a kívánságlistámra a Skanditrend webáruházból.

Családom és ismerőseim körében eltérő a legnépszerűbb közösségi oldal megítélése. Azt kell mondjam azonban, hogy a legtöbb barátom és ismerősöm használja, sőt még olyanok is akadnak akik bevallják, hogy szeretik. Persze mindenkinek másra, másképp, máshogy kell. Amint én szeretek (nyilvánvalóan sok hátránya ellenére) benne az az, hogy megtudok olyan dolgokat, amikről feltehetően egyébként nem szereznék tudomást. Például régi ismerősökről, iskolatársakról, akiket sok éve nem láttam, sok sok kilométerre vagyunk egymástól. Sokszor megtudok róluk olyasmit is, hogy mivel foglalkoznak. Én ezt szeretem a legjobban. Nem mintha nem örülnék a gyerekek és szép tájak látványának, de ami ennél még jobb az az, hogy az egész olyan, mintha valami kis személyre szabott híradóm lenne. Ennél nem is több, de ez sok örömet szerez. Így tudtam meg miket gyárt mostanában Marcsi, azaz Lipovszky-Drescher Mária. 

Van egy amerikai lap és van egy amerikai nagynéni...

Neki köszönhető, hogy 2003 óta havi rendszerességel követem Martha Stewart Living című magazinját. Amikor először küldte nekem a nagynéném itthon még elérhetetlen volt és elképesztő kincs. Pláne, hogy minden hónapban a postaládámban landolt. Azóta a mostanra 110 db-osra duzzadt gyűjtemény hiánytalanul túlélt minden pakolást, költözést, selejtezést és a búcsú olyannyira fájdalmas lenne, hogy nem is tervezem, hogy megválok tőlük. Időről-időre előkerülnek egy kis gyönyörködésre, inspirálódásra.

Most, hogy az aktuális svájci tartózkodásomból hazatértem, itt várt a 2012-es februári szám. És már megint nem okozott csalódást!

Közeleg a karácsony a szokásos "kinek mit vegyek" őrülettel. Tőlem folyton azt kérdezik, hogy nincs-e valami ötletem. Nekem meg másom sincs csak ötleteim. Dunát lehetne rekeszteni velük. És ha véletlen mégsincs, akkor azt mondom, legyen könyv vagy annak alternatívájaként dvd.
Néhány hónapja lepett meg engem ezzel a dvd-vel valaki, aki egyszerűen valahogy mindig tudja, hogy mivel szerezhet örömet. Ezúttal sem fogott mellé.

Monty Don – Around the world in 80 gardens (80 kertben a föld körül). 4 dvd papír tokban: 1. Mexikó és Kuba, Ausztrália és Új-Zéland, 2. Dél-Amerika, Egyesült Államok, Kína és Japán, 3. A mediterrán térség és Dél-Afrika, Észak-Európa és Délkelet-Ázsia

Aki rendszeresen látogatja a blogomat, az már nyilván észrevette, hogy én egy meglehetősen rendetlen blogger vagyok. Úgy értem, kicsit hektikusan publikálok... Ez azért van, mert nem érzem mindig úgy, hogy írnom kell. Egyrészt rengeteget írok muszájból. Nem mintha azt soha nem élvezném, de ez a blog másról szól. Másrészt van úgy, hogy valami elvonja a figyelmemet. El vagyok foglalva, valami nem hagy, nem enged, csak azon jár az eszem, csak oda koncentrálok. Ilyenkor képtelen vagyok írni, illetve nem lelem örömöm benne, vagy úgy is fogalmazhatnék, semmi (más) nem jut eszembe... Mostanában sok ilyen volt. Mindenekelőtt egy nagyon szeretett személy elvesztése, de más, nem szomorú események is. Egy könyv, amit nagyon élveztem, majd megosztom veletek később. Számos munkával kapcsolatos terv is született és volt egy kis örömültetés is. 

Az internetben az a csodálatos (közhelyes lesz) hogy mostanra tényleg szinte minden karnyújtásnyira van. Legalábbis így érezzük. Már nem is tudom, hogy hogy volt azelőtt. Amikor nem voltak webshopok, gyűjtőoldalak, email. Valószínűleg azért is tudott ilyen intenzíven teret hódítani magának, mert alapvetően jó, mégha vannak negatív oldalai is. Én sokat ülök gép előtt. Dolgozom persze! Valójában szórakozásból is sokat klikkelek és minden nap örülök, hogy találok valamit, ami szép, ami illik ide, vagy csak gyönyörködtet. Szép tárgyakat, kerteket, csokrokat, Amerikától Európán át Ausztráliáig. Folyton hajt a kiváncsiság hogy megtudjam, hogy hol vannak a dolgok (fizikai valójukban), amikre ráakadok, pedig valójában tökéletesen mindegy. Ha akarom itt vannak, itt lehetnek akár az asztalomon. Virágok borítják be a világhálót az én legnagyobb örömömre.

Szonja elment a piacra és vett törökszegfűt (Dianthus barbatus), mert az a kedvence. Nagy csuporba rakta és most nézegeti boldogan. Aztán elküldte nekem, hogy én is nézhessem.... Köszi!

Fotó: Rózsa Szonja

Mindig is volt bennem gyüjtögető hajlam. A könyv az állandó szenvedély, úgyhogy lassan elkerülhetetlenné válik egy igazi könyvespolc beszerzése. Gyűlnek a jobbnál jobb albumok és határozók, ideje, hogy méltó helyet kapjanak. Még Londonban vettem egy nagyon jó esküvős könyvet, amit már régóta szerettem volna felrakni ide, csak valahogy mindig elmaradt. Most eljött az ideje ennek is. Sok képet töltöttem fel, mert nagyon nehéz volt szelektálni.

Kisütött a nap végre! Tudom, hogy a tavaszi eső aranyat ér, de nekem már kicsit elég volt. Balatonon vagyok hétfő reggel, ennél jobban nem is indulhatna ez a hét!

Pünkösdirózsák (vagy bazsarózsa – Paeonia lactiflora, Sarah Bernhardt fajta) közül őzike és nyuszik kukucskálnak. A terítő Ikea design.

Fotó: Virágom, virágom

Én egy igazán szerencsés ember vagyok. Gyerekkoromban még természetesnek tűnt, hogy a nagymamáim szerves részét képezik mindennapi életemnek. Mostanra már tudom, hogy ez szinte kiváltság, ami sokaknak nem adatik meg. Most 33 vagyok és még mindig három csokrot viszek anyák napján.

Nekem állandóan utazhatnékom van. Vannak helyek, ahová már nagyon régóta vágyódom, a fejemben hosszas listát vezetek róluk és időről-időre mérlegelem, hogy reális lehet-e, hogy odajussak. A sorban előkelő helyen áll Írország. Mindenféle elképzeléseim vannak természetesen, hogy milyen lehet ott lenni (gondolom jó, hisz ezért vágyódom oda). Nemrég kaptam egy cikket, mely ír kertekről szól, sajnos németül, mely nyelven én nem beszélek, de kaptam némi segítséget és olyan fantasztikus a képanyag, hogy meg kell osszam veletek. Nagyon meglepő, de a Golf-áramlattól övezett partvidéken még a pálmafák is megélnek, a sziget déli részének éghajlata kedvező a burjanzó, trópusi növényzetnek. Vigyázat, elérzékenyítő képek következnek három mesébe illő kertről, mely igen sokat elárul arról, hogy milyen az mikor az ember és a természet együtt alkot, harmóniában.