Napok óta izgalomban voltam, hogy nehogy elszúrják Kate Middleton csokrát. Mondjuk angolok és királyok, így várható volt, hogy sok mindent nem bíznak a véletlenre. Ha egy pillanatra el is bizonytalanodnának, szerencsére ott vannak a tradíciók, az mindig kihúzza az angolokat a bajból. Sokkal vagányabb lenne azt mondani, hogy nem, de az igazság az, hogy gyerekként természetesen én is ábrándoztam királylányságról. Így felnőttként már látom az árnyoldalait is.
Jó ideje ábrándozom, egy kertkapcsolatos városi lakásról. Nem kell, hogy nagy kertje legyen, csak egy falatnyi zöld, metró közelében úgysem lehetne nagyobb. Talán lesz ilyenem egyszer, vagy legalább egy klassz terasz (újra). Ha kint vagy, de mégis otthon, az egy egészen más életminőség. Kávézni reggel a napon, vagy a barátaiddal vacsorázni a szabadban. Úgy tűnik, hogy ösztöneim arra terelnek amerre a trendek is haladnak. Meghívást kaptam egy szakmai napra, ami azt volt hivatott bemutatni, hogy hogyan is változnak az utóbbi években a kerttervezési trendek. Kültéri bútorok következnek, amit egy kis nyár eleji inspirációnak szánok.
Ahogy ígértem itt a folytatás húsvéti tojás témában. Az Artvirágban kaptam előre kifújt fehér tojásokat, nem olcsó kb 310 Ft-ra jön ki darabja, de ez nem normál méretű tyúktojás, hanem annál jóval nagyobb. Nagy előnye, hogy nem kell a kifújással babrálni ugyebár és sokkal könyebb ilyen nagy méretű tojásra dolgozni, mivel a kis motívumok is tökéletesen működnek rajta, viszont nagyobbakat is lehet használni. Megihletett. "Easter Special Edition" második kör...
Nem tudom, hogy a várostól távol vagy éppen a közepén nagyobb öröm-e a tavasz érkezte. Mivel nincs erkélyem, vagy kertem, a ház bejáratával szemben lévő parkot úgy használom, mintha a sajátom lenne. Gyakran ülök ki egy pokrócra napozni, vagy csak nézni a vihogó kamaszokat. Így most arról tudok tudósítani hogy kinyíltak a kertemben a magnóliák.
Mivel idén úgy alakult, hogy kénytelen voltam már februárban a tojásfestésen gondolkozni, így most van végre valami, amivel nem vagyok elmaradva. Több magazinnak készítettem húsvéti anyagokat. Így összegyűlt jó sok ötlet. A Virágláda virágbolttal együttműködésben készült el egy anyag az Éva magazin húsvéti különszámához. Az üzlet tulajdonosa rajong ezekért a klasszikus rózsákkal díszített tojásokért és kérte, hogy vigyek majd belőle az üzletbe is. Úgyhogy döntöttem: idén készül egy Virágom, virágom "Limited edition Easter collection", amit remélem egyszer majd továbbfejlesztehetek. Az első pár darab elvileg a Virágládában mától elérhető lesz. A szűk keresztmetszet a fehér tojás, mivel legközelebb Bécsben kapható. Magyar tyúk nem tojik fehér héjú tojást. Én Svájcból importáltam őket. Úgy tűnik azonban, hogy találtam itthon is egy lelőhelyet ha beigazolódik megosztom veletek és akkor lesz még tojás is.
Állítólag ezt Arisztotelész már az időszámításunk előtti negyedik században tudta. A görögök hajós nép voltak, tudták, hogy a hajóknak az árbóca látszik először, ismerték a holdfogyatkozás jelenségét és látták, hogy a föld árnyéka kerek. Emlékszem gyerekként képtelen voltam megmagyarázni magamnak, hogy ha a föld gömbölyű, akkor hogyan lehet, hogy az alján nem fejjel lefelé vannak a dolgok. Érdekesnek találtam a gondolatot, hogy a túloldalon mindenki fejjel lefelé éli az életét, bár hamar el kellett fogadnom a tényt, hogy ez nem így van. Anyukám most biztosan megemlítené, hogy soha nem voltam kiemelkedő a reáltudományokban. Sajnos igaz. Eleinte ez nem nagyon érdekelt, aztán kicsit zavarni kezdett, de mostanra derűsen szemlélem már eme hiányosságomat (is). A már korábban is említett Gardenexpon találkoztam valamivel, ami gyerekkori dilemmámat juttatta eszembe.
Még a múlt héten meglátogattam a Gardenexpot, amit nektek is reklámoztam itt, a blogon. Nem voltak őrületes elvárásaim, mindenre fel voltam készülve. Előre leszögezem nem volt fergeteges. Összeállítottam egy kis beszámolót, mert mindig akad azért az ilyen helyeken egy-két dolog, amiről jó tudni. Enyhe csalódottságomat fokozta és beszámolóm élvezeti értékét most erősen csökkenti majd az a szomorú tény, hogy elfelejtettem pótakkut vinni a fényképezőgépemhez és természetesen Murphy törvénye szokás szerint beigazolódott: a Greenexpora és az Orchidea Showra már nem maradt szufla a Nikonban. Igazság szerint ez nem olyan őrült nagy veszteség, mert az orchida show nem vert le a lábamról. A hangzatos Greenexpo részleg pedig érdekes volt, de látványosnak azért semmi esetre sem nevezném.
Nyár. Meleg. Mezitláb a kertben. Juj mennyire várom....
Csokor egynyári virágokból: sóvirág (Limonium sinuatum), rézvirág (Zinna elegans), őszirózsa (Chrysanthemum carinatum), csillagőszirózsa (Aster sp), kokárdavirág (Gaillardia pulchella)
Fotó: Virágom virágom, Modell: Manka (tavaly nyáron)
Normál esetben ha megkérdeznék, hogy melyik érzékszervemet tartom a legfontosabbnak biztosan kapásból azt válaszolnám, hogy a látásomat. Most, hogy lassan másfél hete kell nélkülöznöm a szaglás és az ízlelés képességét, lehet hogy átértékelem a kérdést. A kialakult helyzet ugyanis igencsak megnehezíti a hétköznapjaimat. Ma például, ebéd közben, egy pillanatra visszanyertem az ízlelésem, mely tény sajnos azzal a megalázó helyzettel szembesített, hogy éppen egy elviselhetetlenül sós és gyömbéres ételt fogyasztok. Irónikus, hogy feltehetően ennek a kis konyhai bakimnak (és a gyömbér jótékony hatásának) köszönhettem egyáltalán, hogy megéreztem a hibát. Öröm az ürömben, hogy rögtön utána újra megszűnt, így zavartalanul tudtam tovább táplálkozni. Szóval napok óta beszűkült világomban élek. A virágok azonban itt is velem vannak és akadnak köztük olyanok, melyek még az influenza átrobbanthatatlannak hitt pajzsán is képesek behatolni: a jácint és a frézia.
Hétfő van, indul a munka minden fronton. Mostanában többen is kérdezték tőlem, hogy mi kell a blogoláshoz. Szívesen megosztom veletek. Alább az én személyes receptem.
Boglárkák munkában (Ranunculus asiaticus)
Már említettem korábban is, hogy számomra a piaclátogatás hobbi. Nagyon szeretem őket. Miután napok óta gyengélkedtem, akárcsak az internet ellátottságom, most végre minden tekintetben ki tudok szabadulni egy kicsit. Ezt ki is használom, mutatok a múlt heti élményeimből. Lausanne-ban olyan a piac, hogy nincs. Illetve van, de másképp. Szerdán és szombaton a belváros változik piaccá és a sétálóutcákon pakolnak ki az árusok. Nem gondolná az ember, hogy a túlszabályozottnak hitt Svájcban ilyen van, de hát nem ez az első meglepetés. Mondanom sem kell, hogy nagyon jó hangulata van az egésznek. Főleg zöldséget és gyümölcsöt, de biotermékeket, tejet, savanyúságot, lekvárokat is lehet venni, minden nagyon jó minőségű és drágább, mint a szupermarketekben. Itt közvetlenül a kistermelőktől lehet vásárolni és hinnétek vagy sem, nagyon sok alkalmi virágárus is kivonul az említett napokon. Hát kell ennél több?
Le ne maradjatok az ehavi, legfontosabb virágos programról: hétvégén lesz!
Március 18-20. Gardenexpo és Orchidea kiállítás
Helyszín: Budapest, Papp László sportaréna
Nyitvatartás: pénteken és vasárnap: 10:00-18:00, szombaton 10:00-20:00
weboldal: www.orchideshow.hu, www.gardenexpo.hu
Ünnepi extra:
A magyar lobogó a 15. századig piros-fehér volt. Csak a század második felében kapcsolódott hozzá a zöld szín. Valójában csak az 1848-49-es szabadságharc után terjedt el. A 48-as követelések egyike volt a nemzeti színek használata, szemben a Habsburgok sárga-feketéjével.
A 19. századi értelmezés szerint a trikolórban a piros az erőt, a fehér szín a hűséget, a zöld pedig a reményt szimbolizálja.
Fotók: Viragom, viragom
Mindig van az ajtómon az évszaknak megfelelő virágokból ajtódísz. Mióta sokat utazom különösen nagyra értékelem, hogy hazaérve virág fogad a bejáratnál. Egy gazdag aranyvessző koszorú álom szép tud lenni...
Nem vagyok egy "fashion victim", nem követem őrülten a trendeket és nem bújom megszállottan a női magazinok divatanyagait. Azt sem mondanám azonban, hogy nem foglalkoztat a téma. Szeretem a szép ruhákat, nőből vagyok és amit a divat terén látok az gyakran, az álmodozáson túl, nagyon inspirál is. Szezonváltások idején kedvenc divatházaim új kollekcióit mindig megnézem és rendszerint a "home collection" újdonságok felől is tájékozódom. KENZO nálam rikán hibázik, szinte mindent imádok tőlük. 2011-es tavasz-nyári női kollekciójuk bejegyzésért kiált.
Környezetemben élők igencsak különbözőek táplálkozási szokásaik szempontjából. A nők homogénebb képet festenek, többségüknek gyengéje a szénhidrát. A férfiakat többnyire inkább a hús(nem)folyasztás kérdésköre foglalkoztatja. Abban azonban azt hiszem mindannyian egységes platformon vannak, hogy szépet enni jó. Az ünnepeken pedig ez különösen nagy jelentőséggel bír. Láttam már gyönyörű esküvői tortákat, leomló rózsadíszekkel, de most kaptam valami mást, amit igazán különlegesnek látok, mert ezeket a tortákat ehető virágokkal díszítették, amely tény igencsak elragadta a fantáziámat.
Március 8-án a nőket ünnepeljük. Illetve a férfiak ünnepelnek minket. Leszögezném, hogy nem vagyok harcos feminista és kicsit azt is gondolom, hogy talán illendő lenne, hogy legyen férfinap is, mikor egész nap foci megy, ingyen van a sör és minden nő csinosan öltözik. A minap egy barátnőm görbülő szájjal jelentette ki, hogy minden kiemelkedő tevékenység és eredmény férfiak nevéhez fűzödik. Azért ezt nem gondolom, de az való igaz, hogy mi nők gyakran gondoljuk, hogy tetteinkkel nem sokat változtatunk a világ menetén: a nagy dolgok mezeje a férfi nem vadászterülete. Még ha így is van, bennem semmi féltékenység nincs, marad nekünk sok kis dolog: gyerekszülés, világbéke, miegymás. Én a magam részéről nem mindig szeretem, hogy eltűnőben vannak a nemek közti határok, de már magam is nehezen tudnám meghatározni a NŐT. Anya, lány, lánytestvér, nagynéni, többet sír, minden hónapban van egy nehéz hete és egy elég férfias világban igyekszik a maga nőies módján helytállni.
Sajnos csak ismételni tudom magam: vegyetek virágot a nőknek!
Ez már inkább a nyarat idézi, de sebaj! Már úgy vágyom a színekre!
Rézvirágok (Zinna elegans) sárga lavorban
A tavaszi megújulás jegyében úgy döntöttem (idén böjt helyett) végre elkezdem a rettegett francia nyelv elsajátítását. Amúgy is elhanyagoltam a nyelveket mostanában, beraktam a spájzba (tanárom minden igyekezete ellenére továbbra is) hézagos olasz nyelvtudásomat. Véget vetek ennek: vissza az olaszhoz és belecsapok a franciába is. Lehet hogy bábeli zűrzavar alakul majd ki a fejemben, különösen, hogy ez a francia olyan egy talányos nyelv. Azt mondják az olasz segít majd. Nehezen hiszem. Egyszerűen az a tény, hogy amit kimondunk az köszönőviszonyban sincs azzal amit leírunk, az számomra komoly lélektani kihívást jelent. Van egy honlap, ahol többféle akcentusban is meghallgathatjátok a "jardin" szó kiejtését, ha ez valakit komolyan foglalkoztat. Ami ennél meglepőbb, hogy ugyanitt meghallgatható az is, hogyan is ejtik: Aiuges-Mortes.
Trendek. Nehéz kérdés. Jönnek és mennek. Vannak átfogók, hosszan tartók és kevésbé fontosak. Van úgy, hogy csak valami benne van a levegőben aztán gyorsan elillan. Ilyen volt például karácsonykor a gomba. Minden üzlet tele volt gomba díszekkel, karácsonyfára, gyertya formában, alátéteken, koszorún. Vagy a bagoly: baglyos párna, baglyos nyaklánc, bagoly csak úgy, bármilyen üzletbe mentem baglyokat láttam. Szerettem őket, bár nekem mostanában inkább a rókák iránt alakult ki különös vonzalmam. Természetesen virágvonalon is mindig feltűnnek irányzatok. Most a miniváza az új kedvenc. Nekem nagyon tetszik. Több okból is.
Írtam már korábban, hogy sokat dolgoztam az elmúlt időszakban. Tavaszi lapszámokban láthatjátok majd azokat a fotóanyagokat, melyeknél stylistként dolgoztam. Mindig elhatározom, hogy készítek fotókat a fotózásról, de aztán legtöbbször nem lesz belőle semmi. A legutóbbi munkám jutalomjáték volt Mautner Zsófival, aki (többek közt) a Chili és Vanília nevű blog és szakácskönyv szerzője. Aki azt gondolja, hogy az ételfotózásokon műanyag paprikák sorakoznak, félig megsült és megfőtt ételeket fotózunk, meg még sokminden ilyesmit, az nagyot téved. Zsófi ételei, nemhogy ehetőek, hanem elképesztően finomak is olyannyira, hogy rövid modell karrierjük után rendszerint pillanatok alatt a stáb gyomrában végzik.
Kedvcsináló fotók arról, hogy milyen amikor egy gasztroblogger és egy virágbolond együtt dolgozik.
Igaz, hogy hétfő van, de ez a február utolsó napja! Éljen! Feltörnek a vágyak.... Barcelona rózsába, pünkösdirózsába és jácintba göngyölve, reggelire... Ez egy nehéz hét lesz és még sehol az igazi tavasz! Nagy lendület kell!
Rózsa (Rosa sp), pünkösdirózsa (Paeonia officinalis), jácint (Hyacinthus orientalis)
A fotóért köszönet Bayer Ákosnak!
Arról a már korábban is emlegetett londoni villámlátogatásról nem csak az illatokat hoztam haza, hanem természetesen betértem a Trafalgar Square-en található hatalmas könyvesboltba is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy frissítsek egyet a virágos-könyv állományomon. Sikerült. Egy esküvői virágdíszítéssel és egy virágkötéssel foglalkozó könyv került a kosárba. Ez utóbbi Jane Packer nevéhez fűződik és konkrétan a Jane Packer's Flower course címet viseli. Alapmű a virágkötészetért rajongóknak.
Próbálnám körbeírni, nehogy irritálóan hasson, de a helyzet az, hogy szombaton Marseille-ben voltam. Nagyon szép idő volt és a szombat az piac nap. Virágok és halak, a kikötőben ringatózó vitorlások mellett. Én imádom a piacot: a sok árust, a zsivajt a lézengő embereket. Bárhol járok a világban a piacokra mindig kinézek. Ha nem utazom, akkor meg a Fény utcai piac második emeletén szemrevételezem az alkalmi virágárusokat. Sok szín, sok illat, mindenből sok, sok, sok! Egy kis tavasz nektek, gyönyörködjetek benne!
Náluk már visszavonhatatlanul vége van a télnek. Az alkalmi virágpiac kb 500 méteren húzódik a parton.
Nagyon sokat dolgoztam mostanában. Húsvétot gyártottam. Amint megtehetem majd mutatok belőle nektek. Valahogy még így is utamba akad mindig valami. Van egy üzlet, a XIII. kerületben, ahol a tulajdonos design bútorokat és kiegészítőket árul. Most úgy döntött, hogy elkezdi forgalmazni a Envirosax ausztrál cég táskáit. Ennek mindannyian örülhetünk!
Hát nem gyönyörűek? Én teljesen odavagyok értük.
