Régebben jártam egy kerteben. Azért mentünk el, mert megláttuk felülről.
Hosszú bejegyzés sok képpel, mert nehezemre esett szelektálni.

A Vácrátóti Botanikus kert hajnali párán keresztül, léghajóról nézve.

Valentin nap van. Tudom, hogy ez az ünnep megosztja a közvéleményt. Leginkább az szokott az érv lenni, hogy ez nem magyar ünnep és csak a virágosok népszerűsítésének köszönheti, hogy egyáltalán itthon tudunk a létezéséről. Talán így van, de ők abból élnek, hogy virágot adnak el. Nehéz tehát számon kérni ezt, mikor egyébként annyi fokozott fehérítő hatású mosóport és bifidusz eszenziszt veszünk meg, mert elhisszük hogy az jó valamire. A Valentin nap a szerelmet ünnepli, ami, ha jól belegondolunk, a Föld nevű bolygón létező dolgok közül az egyik legjobb. És különben is, mi az, ami eredeti vagy helyi? Ami régen van? Majd 20-30 év múlva már ez is régen lesz. Akárcsak a modern kori anyák napja, amit mindenki magáénak érez, pedig a virágosok kapták fel azt is. Kevés dolog van, ami ebben az országban mindig is itt volt, mégis annyi mindent érzünk magunkénak, ami pedig eredetileg nem "idevalósi". Nekem személy szerint nem fáj, hogy az évi 2-3 alkalomnál eggyel több adódik, hogy virágot vegyünk. Ami rossz benne, az inkább a sok elfuserált hungarocell szív és behízelgő tekitetű plüssmackó. Gyakran érzem azt, hogy a férfiak könnyen találnak rá kifogást, hogy miért ne menjenek be a virágboltba. És hát a Valentin nap valóban szolgáltat rá bőven okot. Az előzőekben említetteken túl, még a "Nem tudom mi tetszene neki...", és a " Nem tudom, hogy mit kérjek..." is szerepelni szokott. Sokszor mondom, hogy a nők nem annyira bonyolultak, mint amilyennek látszanak. Például, hacsak nem mondta kifejezetten, hogy utálja a virágot, akkor nagy valószínűséggel szereti és bármikor örül egy csokornak. A plüssmaci hülyeség, a csokitól meg csak hízunk. Szerintem egyszerű: VEGYETEK VIRÁGOT!

Apró örömök... a virág apró örömszerzésre a lehető legalkalmasabb. Amikor megérkezel és egy csokor virág vár az asztalon, az felülmúlhatatlan. Önmagáért beszél. Amikor február közepén meleg van, süt a nap és ez a csokor tulipánokból van, az több mint jó! 

Esküvői extrának szánom ezt a bejegyzést, mivel csak érintőlegesen kötődik a virágokhoz. Én szenvedélyesen szeretem a szép részleteket. Néhány tipp, arra az esetre ha rizzsel hintenéd be az ifjú párt és mindezt stílusosan tennéd.

Szeretem a növényeket, a zöldet. Persze. És a virágokat is természetesen. Ezekből minél több van, annál jobb. De alapvetően én egy városi lány vagyok és bár szeretek kimozdulni onnan, mégis valahogy az igazi közegem a zajos, nyüzsgő, városi élet. Úgyhogy számomra a városi zöldek fokozott értékkel bírnak. Imádom a parkokat, de amitől igazán szaporán ver a pulzusom az az amikor teraszokat látok. És természetesen bárhol vagyok paparazzoként vadászom rájuk.

 Lovagcsillag, latinul: Hippeastrum (amarilliszként ismert)

A hatalmas ezüst edényben a lovagcsillagot (Hippeastrum) szegfű (Dianthus caryophyllus varietas semperflorens) és rózsa (Rosa sp.) egészíti ki. Igazi, színes téli csoda!

 Örömmel jelentem, hogy a mozgalmam elért Svájcba. Nem most, már korábban.

A Villars Golf Club éttermének asztalán csatos üvegben mezei virág csokrok sorakoztak. Az üvegen látható cetlin a felirat: Les Diablerets egy szomszédos falu és egyben síterep neve, melynek legmagasabb csúcsa 3200 méter.

Az étterem teraszáról ez a kilátás nyílik:

Fotó: Virágom, virágom

Megkérdőjelezhetetlen eredményként könyvelem el, hogy mostanra családtagjaimnak és közeli baratáimnak virágok és virágos tárgyak láttán azonnal én jutok eszébe. Ez nem csak hogy szívet melengető, de nagyon hasznos is néha. A minap furcsa dolog történt. Még meg sem fogalmazódott egy vágy és már be is teljesült. Talán ez a meglepetés definíciója is lehetne, de ez esetben többről volt szó: SZINKRONICITÁSRÓL!

Londonban voltam. Igen, őrületesen jó volt. Igen, vásároltam. Igen, ott komolyan veszik a januári leértékelést. És igen, megvettem amire már egy jó ideje vágytam. Ez is virág, csak üvegbe zárva...
De ez messzebbről kezdődik. Haladjunk sorjában! 

Tudom, hogy első és alpvető dolog lenne az aktualitás. Manapság erre mindenki nagyon nagy hangsúlyt fektet. És azt is tudom, hogy egy buja zöld kert a Balaton-felvidéken, nyáridőben, hogy úgy mondjam könnyű préda. De ki kell posztoljam nektek a nyár óta összegyűlt anyagokat és ezt a kertet nagyon szeretem. 

Talán megbocsájtjátok nekem és örültök, hogyha egy kicsit most a nyárról ábrándozunk. Úgyis olyan hideg van.

Ahogy azt ígértem igyekszem behozni az elmaradásaimat. Kezdetnek egy nyári esküvő, úgyis rövidesen kezdődik az esküvőszervezés szezonja.

Érdekes dolog, hogy az embernek vannak álmai és dolgok, amiket szenvedélyesen szeret csinálni. És vannak boldog pillanatok az életben. És vannak pillanatok amikor ezek a halmazok összeérnek. Ilyen az ESKÜVŐ. Mindig is szerettem volna esküvő dekorálással foglalkozni és amikor a barátnőm úgy döntött, hogy igent mond a kérdésre, lázas szerveződés kezdődött. Ő nagyon talpraesett és tulajdonképpen maga is boldogult volna, de nekem meg nagy öröm volt, hogy segíthettem. Szóval igazi együttműködésből megszületett valami, amit azt hiszem mindenki szeretett. 

Csak nem emelkedik nulla fok fölé.... legalább süthetne a nap.

Rosa sp. egy lausanne-i teraszon, hófödte svájci hegyek.

Szerencsére már nálunk is lehet kapni a közértben virágot. Üdvözlöm a trendet, hogy a háziasszonyok a citrom mellé egy csokrot is visznek az asztalra, de őszintén megvallva a minőséggel kapcsolatban mindig voltak fenntartásaim. Ezért úgy döntöttem összehasonlító elemzéseket fogok végezni. Ezt a csokrot egy svájci közértben vettem mikor ott voltam. A csomagolásra azt írták, hogy 5 nap garanciát vállalnak. Ez a fotó egy héttel a vásárlás után készült. Cseréltem a vizet minden nap és vissza is vágtam a szárakat, ahogy kell és innen számítva még 5 napig szép volt a csokor. Svájci minőség.

Fotó: Virágom, virágom

Valahogy ez a blog valóban olyan mint én. És az utóbbi időben csak gyűltek az anyagok, de nem írtam, valamiért nem ment. Változó lelkiállapot. Ígérem, hogy publikálom őket és ígérem, hogy mostantól rendes leszek megint. Köszönöm a velem maradóknak és köszöntöm az újonnan érkezetteket!

Virágmánia. Petúnia (Petunia sp.), fűszérnövények és muskátli (szerintem futó – Pelargonium peltatum), sárga cickafark (Achillea filipendulina) ha nem tévedek, no és egy sokat megélt lábaskád

Fotó: Terezától

Mi mást publikálhatnék a születésnapomon, mint egy szülinapi csokrot. Mondjuk nem én kaptam, hanem én adtam, de nem hiszem, hogy ez bármit is levonna a látvány értékéből.

Másodszorra is nagynéni lettem. Azt hiszem ennél nem jegyezhetek ide személyesebbet. Mikor először történt, ez a blog még nem létezett. Nem tudok mást írni most mert ezen jár az eszem, pedig túl vagyunk esküvőn, születésnapon, mesés kerteket fotóztam, szóval lesz anyag bőven, csak legyen időm és erőm feltölteni. Szóval íme a gyermek, első látásra szerelem ő is! Nő a család, ezúttal egy hímneművel lettünk többen.

Ahogy közeleg a szülinapom, ismét számot vetettem. Igazán kevés dologról mondhatom el, hogy valóban az enyém, de amik igen, azok viszont fontosak. Mindegy, hogy miért, hogyan vagy mióta, de fontosak és szeretem őket. Ezek közül az egyik ez a blog. Mert ez úgy igazán az enyém, minden hibájával és talán erényével együtt. Ahogyan én is, ez a blog is folyton változik. Mert változni jó.

Úgy döntöttem mostantól írok egy kívánságlistát. Azért nem lesz rajta minden, továbbra is csak olyan, ami virág. Ezúttal az Anthropologie új kollekcióiból.

Nagyon régóta terveztem már egy tanulmányutat. Szeretem ugyanis őket. Még akkor is, ha csak Albertirsáig kell menni a tudásért. Végre jó alkalom kínálkozott, hogy megtudjam, hol termesztik azt a sok kis celofános fűszernövénykét, amik mindig olyan katonás rendben sorakoznak a boltok polcain. A csomagoláson is ott díszeleg: Zöld pont kertészet.

 Nyári fények, meleg, sok zöld. Jól indul a hét!

Hársfa  (Tilia cordata)

Fotó: Windholz György

Egyik kedvenc barátnőm, egyik kedvenc virága. Számomra mindig rejtélyes volt, mert anyukám évek óta vesződik vele a kertjében. Hatalmas hortenzia bokorról álmodozik, de valahogy nem sikerül neki. Pedig minden évben nekifut. Számomra a hortenzia rejtélye másban van: hogyan lehet egy virág élve és halva is  egyaránt ennyire szép?

Hogy lehet ilyen idő nyár közepén???? Próbáltam felkészülni rá, mert mondták, de most mégis sokkol. Nem baj, addig is a platánokra gondolok...

Platánok (Platanus acerifolia) felett az ég.....

Fotó: virágom virágom

Szeretem a nyarat, a színeket, a változatos formákat, mindent amit a természet olyan bőkezűen ad ilyenkor. Virágzik a hibiszkusz! Elképzelésem sincs hogy vajon inkább erotikus formáinak vagy élénk színeinek köszönheti ez a virág, hogy a mesés Hawaii szimbólumává vált, akárhogyan is, hatátozottan jó választás volt. Amikor elkezdik szirmaikat bontani ezek a csodák akkor már igazán itt a nyár, minden vadságával és örömével. Ők ezt hirdetik. Nem mondanám, hogy diszkréten...

Régen mikor Svájcra gondoltam, rendszerint nagy hegyek jutottak eszembe, sok síelő és számos tehén, zöld legelőkön. És aztán amikor ott jártam kiderült, hogy sok nagy hegy van, elég sok sípálya és meglehetősen sok tehén. Főleg műanyagok, de akadnak azért élők is. A fű pedig nagyon zöld. Szóval nem ért csalódás. Talán egyetlen dologban csupán: sehol egy bernáthegyi, kizárólag pincsi méretű, furcsa ebek, abból viszont nagyon nagyon sok, mert sikk. De így is sok kérdés maradt még Svájccal kapcsolatban: ki veszi meg azt a rengeteg órát és bicskát? Van-e olyan svájci állampolgár, aki nem lassít, ha zebra közelében gyalogost lát? Hogy tud ilyen jól működni egy ország, aminek 4 hivatalos nyelve van? Vajon az ott élők tisztában vannak-e vele, hogy nem csak térdig érő sportkocsikkal lehet közlekedni? És vajon tisztában vannak-e azzal, hogy mennyire gyönyörű helyen élnek? És vajon azzal, hogy a csokoládé, amit gyártanak mennyi fejfájást okoz a narancsbőrtől rettegő nőknek?

...ami eloszlatta az alkotói válságomat

Köszönet érte Windholz Györgynek

Már réges-régen túl vagyunk az orgonán (Syringa vulgaris), de ma kaptam egy képet ajándékba és azt gondoltam, hogy ez a legjobb alkalom, hogy visszatérjek a blogomhoz, amit annyira elhanyagoltam az utóbbi időben. Így alakult... kicsit elsodort az élet, de van úgy, hogy nem működik minden olyan olajozottan, mint ahogyan azt elképzeljük.

Imádom a lila orgonát. Szerintem nincs is olyan, aki nem szereti. Tavasszal időről-időre került egy csokor belőle az asztalomra.

Én szeretek mindent, ami zöld. Rajongok a borostyánnal befutott házfalakért. Van egy francia úriember, aki azt hiszem ugyanígy van ezzel (éppen most a haja is zöld) csak őt ez a szenvedély mára szinte élő legendává tette. Patrick Blanc Párizsban született, botanikus és a szubtrópusi erdők szakértője. A land-art műfaját súroló, zöld homlokzataival lopta be magát a köztudatba. Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy szakmájának csúcsára ért. Én a profizmus elkötelezett híve vagyok, de amit ő csinál azt még ráadásul szeretem is. Muszáj, hogy itt legyen ezen a blogon, mert minden munkájáért odavagyok.