Jó ideje nem posztoltam ide a blogra. Ennek oka, hogy sokminden változik, ami jó hír, mint ahogy az is, hogy sokminden viszont változatlan. Változatlanul imádom a virágokat és munkámat. És az utóbbi időben társra leltem a munkában, ami ritka szerencse. Lukász Eszterrel régóta dolgozom együtt és a közös munka egyre több örömmel szolgált, inspirált és hát valljuk meg őszintén együtt minden könyebb. Szóval úgy gondoltuk hogy együtt folytatjuk kalandunkat a virágok és enteriőrök világában.
Ennek az "összebútorozásnak" az eredményeképp született meg a Cup of Charm, ami kettőnk gyermeke.

Ez a blog sem szűnik meg,  csak kicsit átalakul, sőt remélem gazdagabb és inspirálóbb lesz mint valaha! Átkerül máshova, integrálódik majd a Cup Of Charmba. Nyilván változik majd, ahogy sokszor változott már eddig is.

Szóval továbbra is megtaláltok, dolgozunk dekorálunk esküvőket és rendezvényeket, foglalkozunk kirakatokkal, ételfotózással és végül de a legkevésbé sem utolsó sorban enteriőrökkel.
Itt lesz a weboldalunk: www.cupofcharm.com mostmár hamarosan elindul, itt fogjátok megtalálni a blogot is.
Facebook oldalunk már van és követhettek minket az Instagramon és láthatjátok az inspirációkat, amiket gyűjtünk a  Pinteresten is.

Szóval kövessetek, szeressetek és jelezettek vissza a munkánkra mert nekünk ez a legnagyobb segítség és inspiráció!

Még március végén írtam az Avea esküvői oldal felkérésére egy bejegyzést (most itt is közlöm), ami már régóta érett bennem. Az Avea egy igényes esküvői oldal, ahol a ruhaválasztáshoz és sok más egyébhez kapnak segítséget az arra vágyó menyasszonyok. Például írtak most egy bejegyzést a váratlan esküvői költségekről, amiben szépen összegyűjtötték azokat a tételeket, melyekkel jellemzően senki nem számol, akit érint olvassa el, mert hasznos! És akkor vágjunk bele! Összeszedtem azokat a dolgokat, amiket többnyire mindig mindenkinek elmondok, néha egyszerre, néha lépésenként, most igyekeztem minden részletre kitérni, ami a dekoráció tervezés során felmerülhet.

1. HELYSZÍNVÁLASZTÁS

A helyszín a dekoráció szempontjából a legfontosabb döntés. Olyan helyszínt válassz, ami illeszkedik az általad megálmodott esküvő stílusához. Ha könnyed, rózsaszín romantikára vágysz, ne egy design éttermet válassz! Ha rusztikus vidékies hangulatú ceremóniát képzelsz, ne egy belvárosi palota dísztermét béreld ki! Hidd el, a helyszínt nem lehet alapvetően megváltoztatni, csak a hátrányait kicsit kompenzálni és ez előnyeit kiemelni, bárki is dekorál az esküvődön. Egy barnára lambériázott terem, az akkor is barnára lambériázott terem marad, ha takargatjuk és nem fog úgy hatni, mint egy hófehér. Ha a helyszín fix, akkor a dekorációt hangold hozzá.

Fontos tudnod, hogy minél több a helyszín, annál magasabbak a költségek. Ez nem csak azért van, mert a dekoráció mennyisége több, hanem mert a logisztika sokkal bonyolultabb és több emberre van szükség a dekorációs csapatban. Ez leginkább az időzítés miatt van így, hisz a dekorációt készítőknek egyszerre kell a templomban, a polgári szertartás és a buli helyszínén dolgoznia. Fokozottan növeli a költségeket, ha az általad választott csapat székhelye messze van a helyszíntől. Például egy budapesti virágost szeretnél felkérni egy veszprémi esküvő dekorálására. A dekoratőrnek ki kell mennie a helyszínre előzetes felmérésre, ami több száz kilométer esetén nyilván plusz költség. Ilyen távolságból megoldani a virágok szállítását, az esetleges ott alvást, hogy mondjuk egy reggeli esküvőre időben meglegyen minden, szintén költségnövelő tényező, az esküvő utáni bontásról nem is beszélve.

Fotó: Renata de Charrière, Stylist: Szigeti Zsófi

Mindig megfogadom, hogy rendes leszek és írok a blogra rendszeresen, de persze elsodor az élet és az időhiány a blog rovására megy. Azt hiszem az velem a baj, hogy mindent "nagyon csinálok". Lehet kicsit kevésébé kéne csinálni, de gyakrabban. Őszinte csodálattal nézek a munkájuk elvégzése és gyermekük nevelése mellett rendszeresen posztoló bloggerekre. Újra fogadalmat tettem, hogy megjavulok.

Mostmár vaskosan benne vagyunk az esküvőszezonban és most történt valami, amire én személy szerint régóta vártam. Katáék elkészítették a csodálatos Cinq Filles márka esküvői változatát, úgyhogy mostantól egyedi borítással is rendelhetőek a gyönyörű dobozok. Annyira szép és igényes ez a termék, hogy itt a helye a blogon. 

Én mindig mondom, hogy az én munkám azért jó és a blogot is azért imádom csinálni (bár néha nagyon elhanyagolom) mert csodálatos emberekkel hoz össze a sors általuk. Sok ilyen ismeretségem, élményem, emlékem gyűlt össze mostanra. Nemrégiben tanítottam egy lelkes anyukát, aki hűséges olvasóm, csokorszárat szalagozni online, mert a segítségemet kérte a lánya esküvőjéhez (nagyon szép lett a végeredmény!) és múltkor kaptam egy kedves olvasómtól egy csokor tulipánt (februárban!!!) Karcsi papírboltjának esküvős nyílt napján, pusztán azért hogy megragadja az alkalmat és köszönetet mondjon ezért a blogért. Ezek az élmények engem mélyen meghatnak és köszönöm, hogy olvastok és velem vagytok, mégha sokszor láthatatlanul is és csak néha "bújtok elő az ismeretlenből". Jó tudni, hogy sokan inspirálódtok, tanultok a munkáimból, vagy csak egyszerűen szeretitek őket. Többek között ezért sem hirdetem magam sehol és ülök esküvő kiállításokon, mert úgy gondolom, hogy aki a blogon keresztül akad rám, az érti és érzi amit én csinálok, minden további különösebb magyarázat nélkül. És működik, mert mindig remek emberek találnak rám. Azért került most bele a címbe ez a mondat, ami az én mottóm is lehetne (jelentése: Tégy kis dolgokat nagy szertettel) mert erre az esküvőre tökéletesen passzol.

Kriszti is ezen a blogon keresztül akadt rám és ő és Szabi is olyan emberek, akiknek nagyon tudok örülni. Az esküvőjük még tavaly nyáron volt. Ritkán találkozom olyan párral aki ennyi figyelmet és szertetet áldoz az esküvőjére. Kriszti kifejezetten élvezte a készülődést és rengeteg ötlete volt. Nagyon jó az ízlése és tulajdonképpen én csak a keze alá dolgoztam, a dekorban sokminden az ő ötlete volt.

A tavalyi esküvők sorában a következő, egy kicsit vintage hangulatú, sártas lagzi, Adrienn és András esküvője. Minden esküvővel kapcsolatban van valamilyen karakteres élményem, ami biztos, hogy még hosszú idő elteltével is megmarad. Adri és András kiérdemelték az eddigi praxisom legnyugodtabb párja címet. A vőlegények kevésbé szoktak túlhajszoltak lenni az esküvők kapcsán, de a menyasszonyokra azért az esetek többségében elég nagy nyomás nehezedik. Adrienn szeme egyszer sem rebbent meg a készülődés során, valami olyan mélységes mély buddhai nyugalommal vezényelte le az előkészületeket, hogy én tényleg tátott szájjal néztem. Azóta pedig arról panaszkodik, hogy hiányzik neki az esküvői szervezkedés. Őrület, még élvezte is az egészet! Engem amúgy is lenyűgöznek a nyugodt természetű emberek, valószínűleg azért, mert jómagam egy elég nyughatatlan típus vagyok.

Tavaly (2014) októberében volt ez a gyönyörű esküvő. Fáradt voltam már a szezon végére, de annyira lelkesített, hogy mennyire szép lesz egyben az egész, hogy teljes erőbedobással dolgoztam a dekoron. Adriékat a finom elegancia jellemzi a hétköznapokban is. Helyszínnek is "ösztönösen" egy elegáns termet választottak. Az arany és a fehér mellé a csokibarnát válaszottuk kiegészítőnek és mivel Adri egy tiszta csipke ruhát viselt, így a csipke is a dekor fontos eleme lett végül. Igazi méltó lezárása lett a szezonnak.

Az esküvő mindig megható vendégként és mindig komoly munka stylistként. A kettő együtt gyakorlatilag beláthatatlanul sok, mégis azok az esküvők, amiken barátként is jelen vagyok és én csinálom a dekorációt is, persze hogy a legközelebb állnak a szívemhez. Mert minden érzelmi rezdülésnek és minden masni megkötésének is részese vagyok. Mondanám, hogy a rutin (és a barátok) sokmindenen átsegítik az embert és ez igaz is, de ezúttal ismeretlen terepen dolgoztam, második otthonomban: Lausanne-ban. Angolul, franciául (!!!! - nem beszélek franciául) és metakommunikációval. Egy helyen, ahol nem tudtam honnan lesz virág, hogy fogom megkötni hol és mikor, honnan lesznek a kiegészítőink és még sorolhatnám. Annyira mély volt a víz és olyan ismeretlen a terep, hogy az elején komoly aggodalmaim voltak, hogy tudom-e hozni azt a színvonalat amit szeretnék. A stílus könnyen adta magát, hisz Belle kínai és Manuellel Pekingben találkoztak. Szokásaimat meghazudtolva előbb tudtam, hogy mit szeretnék, mint hogy láttam volna a helyszínt. És aztán Belle megtalálta, az egyik legszebb helyszínt ahol eddig dolgoztam. Amikor megláttam az épületet tudtam, hogy itt mindennek tökéletesnek kell lennie.

Rendhagyó módon ezúttal egy menyasszony számol be saját esküvőjéről a blogomon. Egy különleges menyasszony. Különleges minden szempontból, sokan közületek nyilván ismerik őt és a munkáit. Köszönöm Katának, a Kicsiház bloggerének a lehetőséget, a közös munkát, a jó bulit és hogy a barátomnak tarthatom.

"Az előzményekben (ITT) már kiderült, miért és hogyan választottunk helyszínt, plusz elolvashattátok a személyesebb részleteket is. Most egy kicsit tárgyilagosabb részletekkel folytatnám itt Zsófi blogján, a maga helyén a többi esküvős poszt között.

Dekor

A számunkra egyik legfontosabb rész. Kreatív emberekként, a külsőségek nekünk igenis fontosak és ez különösen így van egy ilyen ritka és fontos eseményen. Sokat gondolkoztunk a dekoráción, de valahogy a házunk, a kertünk és az egész környezet annyira meghatározó elemként hatott, hogy igazából nem volt sok választási lehetőségünk, ha stílusos dekorációt akartunk. A ház okker színe, ami valójában a fő háttere volt az esküvőnek teljesen adta a továbbiakat: kizárólag a fehér, a bézs és az arany jöhetett szóba mint szín a dekorációnál.
Ennek egyébként talán Zsófi örült a legjobban, mert még állítólag nem volt fehér eskvője, bármindig szeretett volna, így most nyugodtan tobzódhatott a választott színben. A fehér finom és mindenképpen elegáns, nagyon jó alapszín! Még elegánsabb, ha egy kis bézzsel és főleg arannyal párpsítjuk!

Az én tippem: minden, de minden tárgy megszépül és ünnepivé válik, ha lefújjuk arany sprayfestékkel. Így az asztaldekoráció az általam évek óta gyűjtögetett és féltve őrizgetett konzervdobozokból, bébiételes üvegekből, és érdekes formájú üveg csomagolásokból, némi arany sprayfestékkel (Duplicolor Chrome effect) vált ünnepivé és igazán lenyűgözővé. Kacatból kincs effektus.

Ahogyan az olcsó műanyag talpas kaspók is nagyszerű fókuszponttá váltak a csillogó aranytól, no és persze a bennük gyönyörűen elrendezett virágtól.

Ahogy már azt korábban írtam a Praktikernek is dolgoztam ebben a hónapban. Ez a munka lehetőséget adott egy régi vágyam kipróbálására, ami most a lakásfelújításom miatt (amit a Kicsiházon követhetsz, ha érdekel) különösen aktuálissá vált. Régóta gyűjtök a Pinteresten festett cserepeket. Ki akartam próbálni, hogy hogyan működik az elkészítésük a gyakorlatban és hogyan öregszenek a használatban. A Praktiker pedig nyitott volt rá, hogy készítsek nekik egy ilyen anyagot, ait most it is közre adok.

"Én imádom a szobanövényeimet, rengeteg van belőlük. A folyamatos átültetések miatt folyton gondban vagyok a kaspók miatt. De nem csak a méretek miatt, hanem mert szeretném, ha a szobanövények szép, egységes képet mutatnának, a sokféle stílusú kaspót vegyíteni nem igazán kedvelem. Egy ideje gondolkozom már rajta, hogy mi lenne, ha lemondanék a kaspókról és csak cserepeket használnék alátétekkel, mert azok minden létező méretben elérhetőek. Egy sima cserepet viszont egy kicsit snassznak érzek, amilyen szépen mutat a kerben, vagy egy erkélyen, annyira nem érzem szobába illőnek. Túl rusztikusnak érzem a lakásomba. Mivel épp lakásfelújításban vagyok, így a szobanövényeim is átrendezésre kerülnek rövidesen. Arra gondoltam, hogy esetleg megpróbálhatnám befesteni a cserepeket és a Praktikerben meg is találtam minden szükséges kelléket hozzá.

Nekem nagyon tetszik a végeredmény. A képen látható kövirózsa (Echeveria) hazánkban csak szobanövényként tartható. Nyárra kihejezhetjük a kertbe, de a fagyokat nem bírja.

Ahogy már korábban írtam vendégbloggerkedem a Praktikernél. Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy mi közöm van nekem egy barkácsáruházhoz, annak az a válaszom, hogy nagyon szeretem a barkácsáruházakat. A Praktikert meg különösen, mert stylistként sokszor dolgozom velük és nagyon kedvesek, segítőkészek és szuper dolgaik vannak. Nem is gondolná az ember.... És egy nagyon jó kis blogot vezetnek havonta más vendégbloggerrel és saját tartalommal. Felkértek, hogy csináljak nekik anyagokat a náluk kapható anyagokból, de ezen túl szabadkezet adva nekem. Szeretem az ilyen munkákat. Pont nekem valók.
Szóval ennek a cikknek az eredetije náluk jelent meg először, és most egy kicsit több képpel ide is kirakom nektek.

Már sokszor leírtam itt, hogy én nem vagyok a művirágok ellen. Úgy gondolom, hogy szépen és a megfelelő módon alkalmazva őket, megvan a helyük a dekorációk világában. Nem feltétlen kell giccses, vagy olcsó hatású legyen egy művirágból kötött koszorú. Az a dolog titka, hogy ugyanúgy kell használjuk, mint az igazi virágokat, szép minőségi anyagokkal párosítsuk őket és így inkább az előnyüket használjuk ki (nagyon tartósak) és nem a hátrányuk miatt szomorkodunk. Egy szép ajtódísz az egész szezont átvészeli, feldobva akár egy fénytelen lépcsőházat is és megoldást jelenthet olyanoknak, akiknek nincs kedvük, pénzük, idejük, energiájuk hetente cserélni a bejárati ajtón a díszt. Ismerek néhány ilyen embert.

Anyukám lett végül a boldog tulajdonosa az elkészült darabnak.

Beszippantott a karácsonyi készülődés. Igen, egy stylist, ha minden rendben van, akkor november elejére már maga mögött tudja a karácsonyi szezont. Közben a téli lebetegedés is megvolt a lakásunk pedig romokban. Szóval zajlik az élet, de biztosan utólérem magam egyszer (azt hiszem tíz éve gondolom ezt). Miközben nem blogoltam, valójában a blogolásra fókuszáltam ezerrel. Vendégbloggerkedem Katánál és a Praktiker blogján is, ahonnan láthattok majd itt is DIY bejegyzéseket (a korábbiak itt és itt vannak). Túl vagyok egy csomó érdekes munkán rendezvényeken, kirakaton, reklámfotózáson és magazinok oldalain. Nem tudom mennyire minősül kulisszatitoknak, hogy időnkét előfordul, hogy megcsinálunk egy anyagot egy lap számára és az valamiért, részben vagy egészben kimarad a lapból. Mondjuk mert nem illeszkedik a laphoz, nem tetszik a főszerkesztőnek, vagy a művészeti vezetőnek, hirdetés kerül a helyére, ezer oka lehet (sajnos). Így lett ez most is. Kimaradt egy anyag amit pedig nagyon szerettem, mert végre beletúrhattam a szalagos dobozaimba, úgyhogy szerencse, hogy van ez a blog, mert most itt akkor közzétehetem. Köztudottan szalag- és masnimániás vagyok, úgyhogy most kiélem magam.

Egy Adventi különszámba készült ez a bazár, ahol azt szerettem volna megmutatni, hogy egy sima selyemszalagból hányféle masnit köthetsz.

Már amikor a mi esküvői tortánkról szóló bejegyzést írtam akkor megfogalmazódott bennem, hogy össze kellene egy ilyen bejegyzést állítsak. Mert tényleg robbanásszerűen megnőtt a szép esküvői tortákat és kiegészítő desszerteket készítő kicsi manufaktúrák száma. Olyan sokan lettek az utóbbi időben, hogy már nekem is nehéz követni és még nehezebb felsorolni őket, amikor kérdezik. Összeszedtem tehát az "újhullámos" esküvői torták és édességek készítőit, illetve néhány a témához kapcsolódó dekoros céget és közben abban reménykedem, hogy a következő esküvőszezont már az ő tortáik határozzák meg. Ideje, hogy felvirágozzon ez az iparág és évről-évre színvonalasabb, finomabb tortákat és szebbnél-szebb desszertasztalokat lássunk, ne csak az esküvőkön, hanem mindenféle rendezvényeken. De akinek nincs ideje sütni egy-egy családi szülinapra, évfordulóra, keresztelőre, az is fordulhat hozzájuk bizalommal, hogy valami különleges kerüljön az asztalra.
Alább ABC sorrendben szedtem össze azokat, akiket én ismerek és akiknek a munkáival találkoztam már élőben vagy az interneten. Összefoglalva a "kutatási eredményeket": cupcaket (•magyarázatot lsd. a bejegyzés végén) mostanra sok helyről lehet rendelni, úgy tűnik visszavonhatatlanul begyűrűzött hozzánk ennek az amerikai partidesszertnek a kultusza. Emellett rengeteg profi, de mégi házias ízvilágot követő cukrászat van és egy-két "klasszikus" cukrászat, ami esztétikai szempontból mindenképp új vonalat képvisel. Tehát színesedik az összkép. A vállalkozások többsége Pesten van, az említettek közül csak három van vidéken, de sokan vállalnak vidéki szállítást. Kóstoljatok! Rendeljetek, hogy fontos napokon méltó és egyedi desszertekkel ünnepeljetek!

A torta volt az, amiről az első perctől kezdve tudtam, hogy lesz vele dolog, mert nincs kész ötletem a tarsolyban és tanácstalan voltam, hogy milyen úton induljak. Három gondolat találkozott bennem a torta kapcsán. Az egyik, hogy nem értem miért nem érte el még a magyarországi gasztroforradalom az esküvői tortakészítést? A másik, hogy miért van egyre több szép esküvő, amiken nincs vagy nem látjuk a tortákat, amiknek hasonlóan szépnek kell(ene) lenniük, mint maga az esküvő? Talán a kettő összefügg. Az első kijelentésemre biztosan sokan ugrottak fel a kanapéról, "dehogynem" felkiálltással és nyúltak a kereső után, hogy levélben küldjék nekem az ellenpéldákat. Valóban van sok jó cég, sok tehetséges ember, nagyon klassz és finom dolgokat csinálnak, de nem általánosak a munkáik az esküvőkön (ezt tapasztalatból mondom). Valószínűleg még nincsenek eléggé benne a köztudatban ahhoz, hogy a párnak, a rendezvényszervezőnek, a dekoratőrnek, vagy valakinek eszébe jusson, hogy nem csak két cukrászda van Budapesten, ahonnan rendelni lehet. Nagyon ritkán történik meg, hogy itthoni esküvőkön szép, az alkalom stílusához illő, különleges, egyedi tortát látok. Pedig a cukrászat és azon belül az esküvői torta egy igazán kreatív terület. A másik probléma, hogy ha van is szép torta, éjfélkor egy terem sötét sarkában vágják fel, ezzel kötve meg végleg a fotós kezét. Merthogy ilyen körülmények között lehetetlen szép képet csinálni. (A fotónak muszáj előbb elkészülnie.)
A torta szerintem legalább olyan fontos eleme az esküvőnek mint mondjuk a ruha. Julia Child mondását tudnám idézni: "A party without a cake is just a meeting" (valami ilyesmit jenet: Egy buli torta nélkül csak egy összejövetel). A harmadik gondolatom pedig az volt, hogy nekünk bizony gyönyörű és borzasztó finom tortánk lesz és lesz róla fotó is, bizonyítandó, hogy fontos és méltó kiegészítője egy ilyen esemény ünneplésének.

Annak aki csak most kapcsolódik be, vagy csak már elvesztette a fonalat: az esküvőnk három helyszínen zajlott. Délelőtt tartottunk egy polgári szertartást egy gyönyörű kertben koccintással és falatkákkal, aztán a családnak (60 fő) volt egy ebéd és végül este 8-tól egy kötetlen buli mindenkinek. Fontos volt (szervezési szempontból) hogy a három hely egymástól földrajzilag is szeparált legyen. Az ebéd helyszínét, akárcsak a szertartásét sokáig kerestük. Kerthelyiséget szerttünk volna, egy szép romantikus kertet, ami 60 főnek nem túl nagy, de kényelmesen elférünk, nagyon jó a konyha és jó a kiszolgálás, elegáns, de nem feszengős. Olyan hely, ahol úgy érezzük magunkat, mintha otthon lennénk, a kertben, egy családi rendezvényen, csak minden sokkal kényelmesebb és nem nekünk kell utána mosogatni. Ráadásul ha lehet ne legyen messzire a szertartás helyszínétől, mert a kocsival átvonulós dudálós rész nekem, személy szerint a halálom. Valamiért nem bírom, kínosnak érzem, szóval ezt mindenképp szerettem volna kihagyni. Egy ideig úgy tűnt ez nem fog menni. Túl sok a szempont, de aztán megtaláltuk: ez a Pierrot étterem.

A Pierrot a várban van, két perc sétára az MTA kertjétől (a szertartás helyszíne) és minden egyéb, fent leírt szempontnak is tökéletesen megfelel.

Ahogy az előző bejegyzésben ígértem ez a rész a szertartás dekorációját fogja körbejárni. Igyekszem nem sokat ismételni magam, de ide kívánkozik, hogy újra leírjam a szép esküvői miliőt alapvetően a helyszín határozza meg. A dekoráció csak felteszi a pontot az i-re, ideális esetben nem arra van, hogy a helyszín hiányosságait korrigálja, hanem, hogy az előnyeit kiemelje. Minél jobban át kell alakítani egy helyszínt annál drágább és annál több időt vesz igénybe a dekoráció elkészítése. Nem könnyű jó helyszínt találni, de megéri a fáradtságot, mert sok múlik rajta. Márpedig nekünk 3-ra is szükségünk volt...

A szertartás helyszíne a MTA (Magyar Tudományos Akadémia) Országház utcai épületének kertje volt. Az irányítótáblán selyemvirágokból kötött dekor látható, ami Lukász Eszter munkája.

Tulajdonképpen az esküvő romantikus alaphangulatát a kertimádatunk (Miki is ha teheti a szabad ég alatt tartózkodik) és egy buja, virágos kép ihlette, amibe beleszerettem. Úgy éreztem, a kuszán heverő rózsaszín és lila virágok láttán, vér gyülemlik az ereimbe. Buja, kecses, könyed, elegáns, de természetes, minden megvolt benne amit valahogy szerettem volna megjeleníteni. Valamikor tavasszal fotóztunk is Rékával egy ehhez hasonló képet (alább a bejegyzésben), hogy tudjunk készíteni egy "save the date"-et, amit emailben ki is küldtünk a meghívottaknak. Teljesen indokoltnak (személyesnek) éreztem, hogy az esküvő "alapmotívuma" legyen a virág és ne csak kiegészítőként használjuk. Már láttam is magam előtt, ahogy a nyomtatott virágok élőbe fordulnak át az asztalon és vissza (ezt a fotót használtuk később az összes grafikai elemhez, de erről majd később). A csokrok és a virágok hangulatát tehát végsősoron ennek a grafikához használt fotónak a hangulatviága határozta meg.

A csokort dália (Dahlia sp.) rózsák (Rosa sp.) szeder (Rubus fruticosus) vadkapor (Peucedanum officinale) pünkösdirózsa (Peonia officinalis) orbáncfű bogyója (hypericum) nyuszifül (Stachys byzantina), madárbekenye bogyója (Sorbus aucuparia) alkotják.

Bármennyire is szerénytelenül hangzik a saját blogomon, a saját esküvőm kapcsán írni ezt, de az esküvők középpontjában a menyasszony áll. Jobban szeretem azt gondolni, hogy a házasuló pár, de az igazság az, hogy a menyasszony a középpont, aki jelen esetben én voltam. Öröktől érvényes hagyomány ez, nem is hagyomány inkább ökölszabály, kár is lenne tiltakozni ellene. Milyen lesz a ruhád? Milyen lesz a smiked? És a cipőd? Sokat hallottam ezeket a kérdéseket már akkor, amikor még sejtelmem sem volt a válaszokról. Szerintem ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban három alapszabályt érdemes követni. Úgy kell cipőt, ruhát, smiket választani, hogy 1. ELŐNYÖS legyen, 2. te magad JÓL ÉREZD MAGAD BENNE, 3. az ALKALOMHOZ ILLŐ LEGYEN. Ebből logikusan következik például, hogy amíg nem tudod, hogy milyen lesz az alkalom, addig nem igazán érdemes ruhát választani. Például egy könnyed kertipartis esküvőre szerintem nem érdemes tíz alsószoknyás, abroncsos, királylány ruhát választani, mert nem oda illik és nem fogod jól érezni magad benne. Mint ahogy egy templomi esküvőre sem érdemes szerintem miniruhában bevonulni, de nadrágkosztümben sem igazán. De még mielőtt általános esküvői tanácsadó bloggá alakulnék, jöjjön inkább az én választásom.

Tavaly októberben kezdődött. Miki megkérte a kezem. És mivel boldogan igent mondtam, attól a perctől kezdve sejthető volt, hogy eljön az is, hogy meg kell szervezzük az esküvőt. Akasztják a hóhért is lehetne a bejegyzés címe persze, de az nem illene ehhez a csodás naphoz. Nyilván mindenki azt gondolja, hogy mivel dolgoztam már sok esküvőn, így nekem gyerekjáték megszervezni egy ilyen rendezvényt. De nem így van. Egyrészt én csak dekorációval foglalkozom. A rendezvényszervezés többi része mindig a párra és/vagy a rendezvényesre marad. Másrészt minden hiedelemmel ellentétben nem tudtam és Miki sem pontosan, hogy milyen esküvőt szeretnénk. Kicsit... persze, hogy kicsit... ő nem szereti a felhajtást, nekem már a második. De akkor mi lesz azzal a sok emberrel, akiket annyira szeretünk és akiket olyan ritkán látunk? És akikkel szeretnénk megosztani az örömünket családdal, barátokkal? Na így indult...

Az idei nyár sem múlhat el a Dekor & Mentha kertversenye nélkül, ahol is megmutathatjátok a zöld térben kialakított kedvenc pihenősarkotokat, virágágyásotokat, fűszeres kerteteket vagy dekorációitokat.

2012. november 10-én kaptam Dóritól az első levelet. Most, hogy visszakerestem látom, hogy körülbelül 100 levelet váltottunk onnantól az idén májusi esküvőig. Fel sem tűnt... Elsőre nem esett le, hogy ki is írt nekem. Csak láttam, hogy segítséget szeretne kérni, mert egy DIY (csináld magad) esküvőt tervez és bár magabiztos, hogy menni fog ("sok segítő kéz, lelkes, kreatív barát veszi körül őket") kellene valaki aki koordinál. Az az érzésem volt, hogy ismerem őt valahonnan. Később nem is tudom, hogy hogy, de rájöttem, hogy Pásztory Dóra kétszeres paralimpikon úszónk készül férjhez menni. Így már –bár még nem találkoztunk– arc is társult a névhez. Az első találkozáskor többnyire tudom, hogy meg fogom-e találni a hangot azzal, aki munkaügyben megkeresett, most sem volt ez másképp. Dóri egy vibráló, üde, szeretnivaló személyiség, szóval rögtön tudtam, hogy jóban leszünk. Már csak egyetlen kérdés maradt bennem: a segítő kezek....

Tényleg ez a tél végeláthatatlanul hosszúra sikeredett. Biztos voltam benne, hogy egyik napról a másikra lesz tavasz. És így is történt. Két nap alatt 15 fokot emelkedett a hőmérséklet és gyakorlatikag az unottra hordott tollkabátomat rövidújjú pólóra cseréltem. Imádom az első tavaszi napokat. Most annyit sopánkodtam a rosszidőn, hogy az első rügyeket észre sem vettem. Csak akkor tudatosult minden bennem, amikor vasárnap elmentünk Montreux-be kiránulni (korábban itt olvashattatok róla) és egyrészt lenyitottuk a kocsi tetejét, másrészt estére leégtem és azt hiszem napszúrást is kaptam. Annyira felkészületlenül ért az évszakváltás, hogy az egyébként folyton hurcolt fényképezőgépemről is megfeledkeztem, úgyhogy a telefonomra kellett hagyatkozzak. Mert fényképezni muszáj volt...

Szinte hagyománnyá vált már, hogy egy évvel később írom meg az esküvői beszámolókat. Az állandó lemaradás lassan a védjegyemmé válik, de így legalább folyamatosan tudok esküvőkről írni. Idén is lesz három nagyon szép! Vagy talán négy... Bogiék miatt tavaly Fertődig utaztunk Lukász Eszter kolléganőmmel (Dekoráció néven vezet oldalt a Facebookon), aki ezt az esküvőt stylingolta. Én ezúttal is csak besegítettem. Bogi és Andy Angliában élnek. Bogi unokatestvére egy magazinnál dolgozik Budapesten, aminek Eszter és én is sokat dolgoztunk régebben külsősként. Így bukkant Bogi Eszterre és kezdődött el a tervezés. Miután Bogi fertődi és szülei most is ott élnek, így a helyszín nem volt kérdés. Számunkra a kihívást az jelentette, hogy ez egy igazi sátras lagzi volt, ami a dekor szempontjából olyan, mint egy zöldmezős berzuházás. Ennek egyrészt nagy előnye, hogy semmi nincs előre eldöntve. Nagy hátránya viszont, hogy sátorban nehezebb, több munkát, odafigyelést igénylő feladat a nulláról igazi ünnepi hangulatot varázsolni. Nem csoda hát, hogy nagy erőket kellett mozgósítanunk.

Már régóta szerettem volna írni nektek egy virágboltról, a Vasvirágról. Ez most egy jó alkalom, mert ismét jártam náluk és most sem csalódtam. Miután a családom több tagja a város budai oldalának egyik zöldövezetében lakik, ezért gyakran visz az utam feléjük. Koszorúban különösen kiemelkedő a kínálat. Amit szinte csak náluk látok, hogy fantasztikusan kombinálják a művirágokat a természetes anyagokkal, ami a koszorúk és ajtódíszek esetében különösen hasznos, mert így nagyon tartósak a koszorúik, mégis teljesen természetes hatásúak. Ezúttal anyukámat leptem meg eggyel. Ha a Hüvösvölgyi úton jártok, álljatok meg és nézzetek körül az apró üzletben!
A Vasvirág weboldala, Facebook oldala.

Ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog ünnepnapokat! Reméljük a tavasz is megérkezik végre!

Ezzel a koszorúval leptem meg anyukámat húsvétra.

A Pazar Cuccok nevű blog (FB) és webshop valamint neves hazai grafikusok összefogtak, hogy közösen – hímestojásonként 1000 Ft-tal –  támogassák a SOTE I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika újszülött intenzív osztályának munkáját. A húsvét időszakára időzített jótékonysági projekt negyedik, hi-tech szereplője egy különleges, Magyarországon egyedülálló tojásrajzoló plotter, amely maradandó bükkfatojásokra festi a művészek által megálmodott illusztrációkat. Erről a gépről korábban már olvashattatok a blogon, de akkor még nem volt az országban. Így talán mégjobban érthető, hogy miért is áll olyan közel a szívemhez ez a kezdeményezés. Ez a gép fantasztikus, a cél nemes, a tojásfestés a szívemhez nagyon közel álló téma, a kész tojások pedig modernek és gyönyörűek!

Idén tavasszal is kikerült a standokra a Nők Lapja KERT különszáma. Ezúttal is közreműködtem benne, de nem csak emiatt ajánlom nektek sok szeretettel. Kevés itthon az igazán jó kertes lap, ami még szép is. Tudom, hogy rengeteg hasznos tippet lehet találni a kertészeti magazinokban, de nekem nagyon nagy igényem van rá, hogy gyönyörködtessenek is a képek, amiket látok és hogy tulnyomó többségben saját anyagokkal töltsenek meg egy lapot és ne ollózott vagy fordított cikekkel. Ez a lap tudja mindezt.

Már megtaláljátok az újságárusoknál.